Versek (!csak saját versek!)

[Warlock]

A kereszt árnyéka 2.

A könyvüket maguk írták.

Híveiket maguk írtják.

Kik nem hisznek, azt is bántják,

Kínozzák. Õk tudják,látják.

Gyertjáikat maguk öntik,

Mások sorsát ők eldöntik.

S jól döntenek? Azt hiszik.

Bőrüket ezzel vásárra viszik.

Olyan ez, mint egy ébresztőóra.

Felszállnak a magas lóra

Elhintve ezzel a gyanú magvát.

Szennyezik vele Jahve rangját.

De mit tehetnek azok, akik nyitott szemmel járnak?

Mit ér ma már az, hogy ők tisztán látnak?

[Diabolus]

Népes sereg

Szilánk, Robaj,

Mocsok, Rengés,

Végtelen, R ohadt népség!

Erdő, Éles lomb, Csorda-fenség!

Hízott, Vezér,

Vigyor, Istenség,

Félénk, Puha marcipán kezek!

Élénk, Tiszta prém: Hadúr mezek!

Kérdés, Válasz:

Nagy, Kicsi ?

Döntés: Mégis? Milyen légy?

Jobb-e a válasz a kérdésnél...?

Hát így tégy!

[Tybycsoky]

A vég?

Számban érzem már a vért

Ez jelzi, közel a vég.

Vajon meddig bírom még?

Egy Ütés, mit senki nem ígért.

Most földre rogyok,

Már nem táncolok.

A vér a padlón folyik szét,

Egy Rúgás, mit mindenki remélt.

Fakó szem, merev test,

Mindneki engem fest.

Harc után a 'Pór' oszlik szét,

Egy test melyen mindneki átlép.

[Diabolus]

Üzenet az Időnek

Oh te idő, hatalom van kezedben,

Elmúlik minden, vég van a kezdetben.

Keserves, szótlan, halk gyilkos,

Romlás és halál a két cinkos.

Kezeid jegesek, érzelem szikrája elenyészett,

Gyilkolni s fosztani tán kedvtelésed.

A tudás a bilincs kezeidre, hatalmad tőle áll,

Ha a tudást szétterjesztik, üres életed romvár.

Had áll készen ellened, sorozzák testvériket,

Felkészültek!

Megvívnak veled!

[Tybycsoky]

A nő, aki sajnos nem létezik

Egy mezítelen test,

Mely oly csodásan fest.

Még ma is beleremegek,

Ha rád emelem szememet.

Egy forró éjszaka,

Mit nem feledek tán soha.

Két érzés járja át testemet,

A kéj illata és a szeretet.

Gyönyörű vörös hajad,

Vöröslő, dús ajkad,

Ellana legszebb lánya,

Téged az ember csak kívánhat.

Vörös selyemkendő,

Hullt le fejedről.

Két szép szemed megigézett,

Pillantásuktól még ma is félek.

Most a szobámban ülök,

Csak terád gondolok.

Csak várok e négy fal között,

Hogy mikor hallom újra tőled: Itt vagyok.

[Nefadar]

Arrakis, Dűne

Megtörve sétálok az Arrakis homokján

Mi ide juttatott nem volt más, bolondság

A fogadás a Caladanon köttetett

Gurney és Idaho győztek meg

Most mind itt vagyunk a fremenek földjén

Kik már szabad népek ősrég

Se víz, se árnyék csak hőség és nap

Reménykedünk, hogy hazajutunk valaha

(még korábban írtam, de most megint dűne hangulatom van, így beraktam)

[Nefadar]

Ezer halál

Soha senkit nem hallottam így nevetni

És ezt nem is tudom soha elfeledni

Megöltek, ezer halált haltam

S az életre még esélyt sem kaptam

Kardok mindenki kezében

Gyűlölet forr az emberek vérében

[Nefadar]

Zagyva

Beszélt, de szavai értelmetlenül csengtek

Értelme, ha lett volna sem érdekelt

Csak zagyvált össze-vissza

De szavaiban így sem volt semmi igaz

[Madovick]

A fogoly

Vadász volt, erre nevelték, nem ismert ő kegyelmet,

Ifjoncként beléoltották a szigort s a fegyelmet.

[Venes]

Sötét változás

A világ változik,

S én lassan elmúlok,

Minden bezáródik,

Lassan elnémúlok.

Változik.

A fény változik,

És sötétség marad,

Lelkem elkárhozik,

És testem nem halad.

Változik.

Körülöttem jó, csak,

Minden ugyan az még,

Nincs egy gonosz alak,

[Venes]

Sötét szobában ülök...

Sötlét szobában ülök már,

Tudom jobb már nem vár,

Csak a nagy magány.

Sokszor próbálok elmenni,

Úgy vágyom eltünni,

Máshol ébredni.

Minden reggel csak az van már,

Érzem, nem vár más rám,

Csak a nagy Halál.

Sírom ott áll már szobámban,

Halál vár ágyamban,

Hogy végre távozzak.

Az angyalok már várnak fent.

Lesik mikor megyek,

Hogy én is angyal legyek.

[Venes]

WC-n ülök

WC-n ülök, s képzelgek,

Patakokban hullő könnyeket.

Gondolkodok, mit tegyek?,

Merre menjek, hol legyek.

Szerelmem jár fejemben,

Merre lehet?, mit tehet?

Mozog valami szívemben,

Félelem van lelkemben.

Aggódok, félek, remegek,

Attól félek elhagy engemet.

[Diabolus]

Sorok a hírnévről

Mindenki megírja versét,

Csak hogy sírba ne vessék,

S vele együtt emlékét -

A világban el ne felejtsék.

Egypárnak sikerül, s derül az ostoba:

"Nevem fennmarad, s nem tűnik el soha!"

De háta mögött sötét árnyék -

A hírnév a gonosz mostoha.

Persze.... páran,

Akadnak a nagy nyájban,

Kiknek keze tiszta marad,

S nem követik az aranyutat.

[Warlock]

Az utolsó szó

Látod, e kíntól rögtön elájul

Szenved a lelke e gondok alatt.

Már a világ is régen kurvul

Mit tehet ő? Még egy szava van.

Egy még el fog szállni belőle

S jő az a szép csend, megpihené.

Minden gond eltűnik előle,

Hogy ha a végét elrebegé.

Távozik innen, majd ha kimondja.

Végső szóját nem feledé

Senki, ki élő, senki, ki hallja,

Sírásó se, ki eltemeté.

[Diabolus]

Egyetlen embernek

Hadd dícsérjem őt, mint egy Istent,

S találjam meg benne a Mindent.

Hadd szórjam szét előtte a virágport,

S terítsem be vele a világot.

Hadd szolgáljam őt örökkön örökké,

S varázsoljam szívét lángoló örömmé.

Vele akarok meghalni

Gyémántporral hintve, rózsaszirmokkal fedve,

S újra feltámadni

Lelkével egybekelve.

[Gero]

Ki űz?

Láng robban

Szét robban

A tűz

Avar ég

-Itt a vég

Ki űz?

Kész harcra.

Lángkardra

Õ tűz.

Tomboló

Varázsló:

Maga a tűz

[Warlock]

Csábos bestia

Vámpír sunnyog az éji sötétben,

Nem látá őt senki,ki él.

Vért kell innia ebben a létben

Sújtja ez átok, akár az acél.

Öltsd hát most fel az emberi képed,

Vesd be a bájod, szívjad a vért!

El ne feledd míg szét nem téped,

Ellened, álnok, Domvik a vért!

Nincs már lelked, az éj elorozta.

Fájó szíved a tűz melegén.

Tested sincs, a Halál besorozta,

Lépdel bús csatasor közepén.

[Moradon Cerran]

Halál után

A túlvilág peremén

Izzó tűzben égek én,

Fájdalmat már nem érzek,

Mert a szívem ezerszer szebb,

Mint a hajnali ég,

Mit már nem láthatok én

Itt, az alvilág közepén.

A világ legszélén

Ott állok én,

Nézem a mélyet és sötétet,

De te ezt nem érted

Fenn, ott te a jóban és szépben,

Én itt lent a kínban, vérben

Egymásé már sosem leszünk,

Mert szívünkből elveszítünk

Mindent, mi fontos volt.

[Siana]

Rena Legendája III.

-Emlékek a szélben-

Fényes, nyári éjszakákon,

szmog ködében, házakon,

beteg Földünk hangja kél,

s ősi meséktől terhes a szél.

Hol ma házak állnak, s felhőkarcolók,

ott sok ősi és véres háború volt.

A hősök harcoltak, meghaltak s ennyi.

Senki nem fog rájuk emlékezni.

Nem emlékeznek, mi volt azelőtt,

mielőtt az ember a Földre jött,

nem emlékeznek az ősi népekre,

kik valaha e világot népesítették be.

Emlékezz, ember, ha élni akarsz!

Ne bántsd a Földet, ha maradni akarsz!

Tiszteld a Természetet! Ez így helyes.

Ha nem, azért nagy árat fizetsz!

Emlékezz, és hallgasd a szél dalát,

mely elsuttogja neked e világ bánatát.

[Vándor]

Szenvedés dala

Élni csak

[Vándor]

Antyss

Éjjel kél, hűvös árnyú éjszaka,

Arany-hold mézédes illata,

Sugarában megpihen egy pillanat,

Csillagok mosolya rátapad.

Kezeimben érzem arcod melegét,

Tűzzel, lázzal égő szellemét,

Szemeid parázsként csapnak át,

Lelkemen érzem zöldjük hatalmát,

Érintelek

[Felon]

Valahol

Csillag vagy az élet borús, kék egén,

Csónak vagy az álmok viharos tengerén.

Tigris vagy a gyávaság nyomorú színterén,

Nyuszi vagy a szerelem mámorító fellegén.

Lepke vagy a szabadság tiszta éterén,

Falevél a gondolat zavaros erdején.

Király vagy a szívem bolondos kiskertjén,

Párom vagy az álomvilág egyenes kiskönyvén.

2001. 11.

[Felon]

Margaréta

Van egy virág, mely

Ha kibontja szirmait,

Egy pusztát látsz,

Mit a sárgaság beterít.

De a pusztát gyönyörű

Fehér kelyhek övezik,

Mibe minden emberi szem

Szívesen belefeledkezik.

Mégis, ha unatkozol

A kelyheket letéped,

Hogy a szirmok közt keresd

A saját szerencsédet.

A csonkot, ha felvidultál,

Azonnal eldobod,

S így egy virág életét

Egyszerűen megoldod.

Arra nem gondolsz,

Hogy keserű a hála,

És, hogy felvidulásodnak

Halál az ára.

2001. 01.

[Felon]

Miért

Miért van az, hogyha valaki szembejön

Téged látlak benne,

Miért van az, hogyha valaki rámmosolyog

a Te mosolyodat keresem benne,

Miért van az, hogyha valaki rámnéz a

Te szemeidet látom,

Miért van az, hogy ez a szerelem

csupáncsak álom?

Miért van az, hogyha egy lázas szív dobban

Te ott vagy azon nyomban,

Miért van az, hogyha ez a szív hív

nem vagy ott karomban,

Miért van az, hogyha forró tekinteted

rámtalál, másnak szól az ének,

Miért van az, hogy ennyire, ennyire

szeretlek Téged?

2001. 04.

[Felon]

Útravaló az élethez

A jövő az egy elképzelt jelen,

És az még csak megálmodni mered.

Néha az álom valósággá válik,

De kemény harc kísér a halálig.

Az élet küzdelem egészen a sírig,

Az ember örül, és mindig csak bízik.

Játékszerei vagyunk egy hatalmas valónak,

És végezetül, összegezve mindent felrónak.

Bűneid, és vágyaid nem maradnak titkok,

Az élet a szemeid betakarja itt-ott:

Ne lásd a jót, ne lásd az igazat,

Ne járd meg könnyen a hosszú utadat.

Gőgös szemek kísérnek, egyszerűen lenéznek,

De Te soha ne árts a gyengébb életnek!

2001