MagyarGergely

Üdv! @Huszár, és ilyen (törés) szempontjából nem különböztetem meg az ereklyéket, meg az egyszerű varázstárgyakat. Szerintem azok képesek eltörni egymást, ha nem is olyan egyszerűen. Ezt erősen függővé tenném a helyzettől, illetve a tárgyakat átható mágia eredetétől és erősségétől. Jó példa pl. a Gyűrűk urából a Gimli csatabárdja kontra gyűrű eset. (nem véletlen, hogy szegény már csak a fejszéjét tudta felajánlani...) Hogy konkrétabb legyek, szerintem, ha egy mágikus erejű tárggyal ráütnek átlagos helyzetben a varázslóbotra, akkor az még nem törik el, legfeljebb az erő kikényszeríti a varázsló kezéből. Sylvanus, Értem, és nem is akartam kötekedni, csak azért írtam, nehogy valaki azt gondolja, hogy akkor aki nem varázslónak született, nem tanulhat Doranban. Mert sok olyan tanul ott, akiből végül is nem válik varázsló. A botos ötlet nem rossz, nagy a variációs lehetősége, és azért tápolni sem engedi a varázslót. A Mp tárolás példáját viszont nem értettem, szerintem nem úgy írtad le, mint ahogy akartad. De lehet, hogy én nem tudok számolni, nekem sehogy sem jött ki.

Üdv! Wram, értem már mit kérdezel igazából, de erre tényleg nehéz válaszolni. Egyszerűen azért, mert nincs meghatározva. A papoknál nagyjából le van írva, hogy miként megy az áldozat, de csak nagyon nagy vonalakban. A regényekből össze lehet szedni ezt-azt, pl az Amhe-Ramun áldozatok, a harc-szenvedés-halál menetéről, illetve pl a Tharr-papok áldozási szokásairól, hogy ők is eléggé szenvedtetik a szerencsétlen feláldozandókat. De a legtöbb helyen csak annyi van, hogy italáldozatot követel, ami ugye egyértelmű, hogy ki kell loccsantani a bort, és ennyi a leírás. (Megjegyzem, ez szerintem nem baj, mert akár minden vallásról lehetne külön kiegészítő is, de ki olvasná el mindet? Ez csak játék, nem olyan részletességgel kidolgozott, mint egy igazi vallás összes vallási előírásai. Sokat segíthet, ha átolvasod a Papok-paplovagokat, mert azok elég bőven írnak a vallásokról, és ha nem is találod meg minden kérdésre a konkrét választ, a vallás gondolatmenetéből, logikájából sok mindenre lehet következtetni. Az igazi vallások szertartásaiban való ismeretek is segíthetnek, pl. a Domvik vagy egy-két pyarroni vallás esetében, de nem hiszem, hogy valaki ismer igazi embeáldozó vallást... Szóval arra, hogy miképpen áldoz egy egyszerű hívő, csak azt tudom mondani, hogy nincs megkötve, és szerintem nem is fontos, hogy most akkor a gége fölött, vagy alatt metszem el a nyakát. A KM fantáziája, meg a játékos fantáziája határozza meg. Egyszerűen magyarázd el a KM-nek, mit teszel. Ha tetszik neki, aza inkább úgy mondom, hogy illik a helyzethez meg a valláshoz, mert nincs leírva, hogy így és így kell - akkor úgyis jutalmazza. (pl. Tp) Emellett, ha a világban gondolkodunk, akkor szerintem egy egyszerű hívő keze nincs megkötve annyira. Az Isten örül, ha áldoznak neki, és nem várható el egy tanulatlan hívőtől, hogy minden eleme az áldozásnak teljesen szakszerű legyen. Szerintem az isten büntetést sem ad nekik, ennyire nem foglalkozik egy hívő áldozatával, hisz ő nem pap. Tehát ha mondjuk a liturgia a torokmetszéet írja elő, és a hívő csak leszúrja az áldozatot, ráadásul még nem is a megfelelő szavakkal ajánlja a Kosfejű kegyelmébe, az ő szintján az áldozta akkor is jó. És ha elront valamit, az isten akkor sem sújtja büntetéssel. Az, hogy melyik KM mennyire értékeli a vallásosságot, meg az áldozatot, az tőle függ, ez sincs előírva. Szerintem azért célszerű. Vannak erre egyszerű eszközök, azt hiszem, fentebb már pont beszélgettünk itt erről. Én úgy mesélek, hogy pap megérzi, ha a hívő tényleg igazán vallásos, vagy ha csak mondja, de nem aszerint él, és eképpen viszonyul hozzá. Az aproó csodák, égi jelek, álmok "véletlenek" is nagy lelkesedést adhatnak egy vallásos karakternek. Ez KM-i fantázia kérdése. Persze itt sem szabad elfelejteni, hogy akármilyen erősen vallásos a karakter, akkor sem pap! Én még azokat a játékosokat is meg szoktam "büntetni", akik vallásosnak mondják magukat, de semmit nem tesznek ezért, sőt, néha még ellentétesen is cselekszenek, csak hát jól néz ki a karakterlapon, hogy Darton-híve. Remélem, tudtam segíteni valamit, bár konkrétumokat tényleg nem tudok írni, mert nincsenek. Nem is biztos, hogy tíz percen keresztül kell mesélni, hogyan hatol a kés a tehetetlenül vergődő áldozat kifeszített bőre alá, hogyan buggyan ki a vér a penge nyomán, miként roppan a gége a kés alatt, hogyan szakadnak az erek, hogy aztán a vér kövér cseppekben, vagy szölőkútként spriccelva szennyezze ba a körülötte állókat, miként hörög a szerencsétlen, stb. Bár ez játékosok függvénye, meg az ő igényeiké, de azért szerintem nem ez a lényege a játéknak. Tehát összefoglalva szerintem elegendő, ha te magad kitalálod, miként hajtod végre az áldozatot, az legyen összhangban a vallásról írtakkal, és akkor pár mondatban szemléltetheted, hogy miképpen teszed mindezt. Szerintem ennyi elegendő.

Üdv! MoonShadow-Raven, Ezt elég udvariatlan - és fölösleges - megjegyzésnek tartom, lévén, hogy a fórum nem csak egy embernek szól. Ha valamit nem szeretnél elolvasni, hagyj ki részeket, ha pedig kérdésed van, tedd fel nyugodtan, de éppen arról folyt a beszélgetés. Azért válaszolok a kérdésedre: A Summariumban három elf fegyver van leírva (az elf íjat nem számítva). Levéltőr Az elfek hagyományos, tőr kategóriájú, egykezes fegyvere. Alakja fűzfalevélre emlékeztet, növénymintákkal díszített.

Üdv! Wram, A sequator fejvadász alkaszt, tehát szerintem helyesbb lenne fejvadászt, és nem katonát használni, ami inkább a harcost jelenti. (de ez csak a kötekedés része) Szerintem külhonban, meg belhonban is, azt kell tennie, hogy a vallás tanai szerint, istennek tetszően él. Tehát inkább az eszére hallgat, nem engedi eluralkodni az érzelmeit (ez még akár a pszi-pajzsok alakításában is megmutatkozhat), keresi a kihívásokat, hogy rátermetségét, kiemelkedettségét bizonyítsa, legyőzi az erősebb ellenfelet, nyilván a vallás szerinti logikát használja (lásd Papok paplovagok 2), tiszteli a vallásába tartozó, magasabb rangú embereket, imádkozik, olykor-olykor még áldoz is. De azért ne feledd el, hogy ő nem pap, csak vallásos ember. Áldoznia csak annyira kell, amennyire érzi, mivel nem pap. Nyilván, ha erős a hite, fog. Ranagol - Vér szálljon a szájára -véráldozatot követel, ami szerintem egy harcos-főkasztú esetében az ellenfelek legerősebbikének - nem a fél kézzel lecsapott útonállónak - a Ranagol - Vér szálljon a szájára -elé küldésében mutatkozik meg. Persze tényleg nagy események előtt, amikor igazán szükségesnek érzi istene figyelmét, akkor el tudok képzelni egyszerű emberáldozatot is. De nyilván nem szakszerűen, hisz nem pap, meg a hatása sem olyan lesz, dde ha a KM értékeli a vallásosságot - amit illenék - akkor ez nyilván pozitívumot jelent. Külhonban persz mindezt rejtve, hiszen csak vallásos, nem ostoba. A haláladó nem az ő feladata, azt állami szinten intézik, és egy egyszerű embert csak annyira érint, hogy benne van-e, vagy sem. Ha netán belekerül - bár elég nehezen tudom elképzelni, hogy majd futárt küldenek a messze földön kalandozó után, hogy "figyelj, rád gondoltunk" akkor ugyanúgy jogosult helyettest állítani. DE a haláladó csak Kránban van, én legalább is még sehol nem olvastam olyat, hogy Gorvikban is lenne. szerintem egy nem papnak nem kell annyira vallásosnak lennie, hogy ha talál egy Ranagol - Vér szálljon a szájára -oltárt, akkor egyből megmutatkozik a vallása, pláne, ha ezzel álcáját is veszélyezteti. Erre is van mód titkoban. Persze ha csak pondrók látják, miért ne? De egy átlag vallásos karakter nem ugyanaz, mint a pap. Ha éppen elmarad az áldozat, vagy nem gondol az istenre két napig, nem dől össze a világ. Persze minél következetesebb a vallásosság, annál életszerűbb, de nem pap! Még ők sem olyan mártírkodósak, Ranagol - Vér szálljon a szájára - nem követel ilyet.

Üdv! Véleményem szerint ne keverjük az élő fém, és a kráni lopakodó kérdését. A lopakodók ugyanis nem az "élő fém" nevű igen különleges és ritka egyébként törpéktől származó fémből készül. Azt a feketeacélból alakítják ki nem kis hatalmú mágiával (bár ez csak az én véleményem) az viszont biztos, hogy nem élő fém, én legalábbis még eddig sehol nem láttam. Ez persze nem jelenti azt, hogy az nem él, van nincs lélekcsírája, de nam azonos az élő fémmel, teljesen más dologról vanszó. Az aquiros dologgal egyetértek, meg amúgy még a nagyok is kimehetnek az odból, csak minek, meg akkor rövidebb ideig élnek, és esetleg addig valaki más telepszik oda. Ez is érdekes felvetés, bár nem egészen érthető számomra, ugyanis az eleven fémet csak mágiával lehet kovácsolni, ha jól tudom. Ami nekem adott választ illeti, mindezt én is leírtam, mert egyébként egyértelmű, én pont a konkrét szabályokra lennék kívncsi, ha valakinek van. (pl. 3 szint alatt pofonért nem állunk bosszút, meg ilyenek, persze er itt csak buta példa) Kránban tényleg nem nagyon van egyetértés, inkább kényszerű, borulékony érdekszövetségek. Hiszen aki ellenségeskedik, hamar pusztul.

Üdv! Pont ahogy Andoron írta! Szerintem már csak azért is jobb a rögtönzős modul, mert akkor a KM eleve arra készül, hogy ugye alkalmazkodni kell a karakterekhez majd, nem arra, hogy elolvas egy sokszor több tíz oldalas modult, és mire átlátja, hogy mesélni is tudja, az teljesen lefogja a gondolatait, meg ha van valami eltérés, akkor nem folytathatja a mesélést szabadon, hanem valahogy vissza kell kényszerítenie a modul szálára a csapatot, hiszen akkor mi lesz a megoldással, meg amúgy sem lehet mást csinálni... Azt még hozzátenném, hogy a "rögtönzés" egy furcsa szó ide, de ez van. Valakinek esetleg úgy tűnhet, hogy akkor arra nem is kell készülni, csak leülök, és hajrá. De ez nem így van. Erre jóval többet kell készülni! A játéktér kidolgozásáról már írtam az előzőben, de a szálak sem csak úgy a levegőben lógnak. Csak nem kell olyan részletességgel kidolgozni, mint egy önálló modult. Én inkább csak eseményvázlatokat szoktam kidolgozni, amiben a fő sarokpontok ott vannak, annyi elég. Aztán a történet alakulása függvényében majd az NJK-k (ha ugye ki van dolgozva a jellemük, karakterük, céljaik, kedvenc módszereik stb.) majd döntenek, hogy mi legyen, merre is mennek. Szerintem ez kelti igazán az "élő" hatást és ad a játékosoknak is valóságérzetet. Persze nem akarom azt mondani, nem is hiszem, hogy akkor a modulok rosszak, meg fölöslegesek, hisz egyrészt azok sem egyformák, meg pl. versenyekre, ahol több KM meséli ugyanazt, meg ha másnak is át akarjuk adni a történetet, akkor kell. De azokat is lehet ilyen szellemben kidolgozni! Andoron hozzászólásából arra következtetek, hogy a TT modulja is ilyen, vagy legalábbis hasonló, szívesen megnézném már.

Üdv! Sok igazság hangzott itt el! Azonban arról szerintem nem érdemes vitázni, hogy miért nem Boszorkányok irányítják Ynevet. Egyrészt ők is megbukhatnak, másrészt ne keverjük a játékot a történelemmel. Ezek olyan semmirevaló kérdések, mint a miért nem hódítja meg ez vagy az a birodalom Ynevet, meg hogy nem is lehetnének renegátok, hiszen varázsló, szimpatikus mágia, térkapu, meg ilyenek. Volt egy játéjostársam, aki minden modult ellehetetlenített elméletben, mert a játéktechnikával mindíg meg tudta vétózni a történetet. És ha csak azt néznénk, igaza lene. De nincs. Olyanról is tudok, akik kiszámolták, hogy egy erős, szinte megtörhetetlen élőholt sereg felállításához mennyi idő, meg Mp kell, és hogy ezt pl Toron meg is tudná, és akkor hát hülyeség, hogy még nem söpörték el a világot, meg ilyenek. Szerintem ezek feleslegesek, nem kell saját magunknak tönkretenni a világot. olyan ez, mint a tápolás. Ha ezt-meg azt a szabályt összeadom, akkor ez még mindíg szabályos, de mégis már túlerőltetett. Nem minenki kalandozó Yneven, és a történelmet nem jó dolog a játéktechnikval keveni. Szerintem a boszorkány azért is erős kaszt, mert a béjolást, függést, a férfiak irányítását a földi nők is megcsinálják simán, mágia nélkül! És a boszorkánynak az is van... Meg rendjeik! Szóval én nem csodálkozom rajta, hogy erős, ez nem is baj. Nem véletlen, hogy annyira üldözik őket! (inkvizíció, boszorkányvadászok) hiszen egy harcos általában beismeri, ha legyőzik, - no nem mind - és még "Fair" is, hiszen mindkettő harcolt, így tovább. Na de azt ki viseli el, hogy manipulálják! Ez az oka a csapattagok ellenséges fellépésének is, (hiszen a boszorkány szó még a földi világban is negatív jelentést hordoz) hogy nehogy már majd engem befolyásoljon egy másik JK, ki szereti, ha egyértelműen erősebbek nála, és esélye sincs védekezni? Egyébként az ilyen városhódító boszorkány bizony nagyon sebezhető. Jól írták többen is, hogy bizony feltünő, ha mindenki csak őt élteti, és egyszer jusson ez az inkvizíció fülébe... Meg nem szabad elfelejteni, hogy a többiek (pl nők) sem bábok. Meg a férfiak sem. Yneven is van szerelem, hűség, nem mindenki fog egyből ágyba bújni. Az is igaz, hogy kinek kell egy olyan, aki már mindenkinek "megvolt"? És ne feledjük el a mellőzött férfiak bosszúját sem... Na és a többi nő. Csak a boszorkány intrikál egy nemesi udvarban? Hát nem. Ha minden férfit behálóz, akkor bizony rengeteg ellenséget szerez, akik között szép számmal akadnak majdnem olyanok is, mint ő. Egy gazdag, udvari dáma pedig igazán veszélyes lehet... Szóval nem árt óvatosan bánni a boszorkánnyal sem. Sir Thomas, nem értem, mi bajod az Ellana-papnővel. Láttam már nem egyet JK-ként, igaz, nem annyit, mint az agyonmajmolt "szakadár Dartonita Al-Marem féle sötét humor Darton paplovag az egyenhalálfejespallossal" de azért nem mondanám játszhatatlannak. Legalább valami olyan, ami tényleg eredeti!

Üdv! Nagyon, fokozottan, és igazán egyetértek Felonnal (is) ebben. És az ilyen szituációk mint: Na az ilyet kell a KM-nek igazán eltörölni a föld színéről. Mert tényleg nem tudhatja, ki is a másik, meg hogy mi is az a boszi. De aki meg titkos tudást ad a karkakter szájába jogtalanul... Hát... Hacsak nincs mágiaismeret, vagy vulgármágia - boszorkány felvéve 2-3 fokon. (nem hiszm, bár nem voltam ott.) Hasonló eset, amikor egyik játékos segít a másiknak, azaz a barbár mondja meg a varázslónak, mit is kellene csinálnia... Ez szerintem nagyon nem helyes. Nam csak a karkater képét rombolja, a másik játékos teljesítményét is rontja, hiszen nem ő jött rá. Meg aki ilyet csinál, az nem a saját karakterén gondolkozik, hanem a másikén. Érdekes, hogy a boszorkánnyal kapcsolatban sokszor merül fel ilyesmi hiba!

Üdv! Én ugyan még nem játszottam boszorkánnyal - az első, és egyetlen női karakterem egy Ellana-papnő volt, és hamar be kellett látnom, hogy bizony nem az igazi, nem véletlen, hogy a női kasztokat csak nők tudják igazán eljátszani. Persze olvastam itt már erről is más véleményt, ez szerintem csak a szükséges kivétel, én amellett vagyok, hogy nőkkel a játékban is csak nő játsszon. Így a boszorkánnyal is. Itt csak KM-ként írnék a boszorkányról, ami valóban nagyon különleges kaszt. Sokmindent elmondtatok előttem, és minddel egyetértek. (Nagy ritkaság... :oops: ) Annyival egészíteném ki, hogy a boszorkány karakter bizony nem csak a játékosnak, de a KM-nek is nagy kihívást jelent. Amíg két orknak, meg egy barbárnak viszonylag könnyű előkészíteni a kalandot, hiszen csak néhány ellenfelet kell bemesélni, aztán üsd-vágd, nem apád, (jó, persze tudom, hogy nem csak ennyi, KM-társak, tegyétek le a követ, de remélem érti mindenki, hogy mire gondolok. 8) ) addig a boszorkánynak bizony nagyon elő kell készíteni a terepet. Hiszen intrikálni, keverni-kavarni nem lehet csak a főellenfelet ismerve. A boszorkánynak ki kell dolgozni az egész nemesi udvart, kik élnek ott, mik a céljaik, milyen emberek, mire vágynak, kinek a szövetségesei látszólag, és valójában, kit szeretnek, kit csalnak, stb. Szóval eléggé átgondoltan, és pontosan ki kell építni a szálakat, hogy aztán a boszorkány jól összekuszálhassa. (Sok brazil sorozatot kell nézni, na abból lehet keverést tanulni! ) Szóval a boszorkánnyal való jó játékhoz a KM is kell (nem mintha a többihez nem kéne) de szerintem ez elég nagy feladat. Hiszen ha nincs mivel dolgozni, akkor hiába ismeri a képességeit a játékos... A boszorkány pedig tényleg szenzációs kaszt, csapattársnak sem utolsó - nem is tudom, azt hiszem Con Salamander írta valahol a minap, hogy jó csapatösszetartó erő lehet egy boszorkány... Ez ugye JK-ként és NJK-ként is megvalósítható. És ellenfélnek sem utolsó, talán az egyik legszínesebb. Persze nem egy arénában tőrrel a kezében, de egy nemesi udvarban intrikálva szerintem is nagyon sokat lehet belőle kihozni. Arról mit gondoltok, hogy a boszorkány nem szükségszerűen "rossz" kaszt. Persze a Shadoni boszorkányvadász biztosan nem kérdez, csak üt, de szerintem nem minden boszorkány szükségszerűen gonosz. Különösen a civilizáltabb országokban, pl. Északi szövetség, tudok elképzelni olyan boszorkányokat, akik nem orwella hitűek, nem akarják romba, fertőbe dönteni a világot, pusztán képzett asszonyok, értenek a bájitalokhoz, keverékekhez, meg tudják, hogyan használják ki a nőségüket. Erről mit gondoltok, illetve nálatok van/volt már ilyen?

Üdv! Egyetértek. Szerintem is jobbak az improvizált kalandok, mert akkor ahhoz a szálhoz nyúlsz, amit a játékosok éppen megfognak, no és persze nem üres sablonok, előre megírt, de a csapathoz köze-nincsen dolgokról szól a történet. Én ezért nem szeretem a kalandmodulokat. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell felkészülni a mesélésre, sőt! Ehhez kell csak igzán! Hiszen könnyű egy kalandmodult elolvasni, aztán itt a barlang, a megbízó szt mondta, hogy be kell menni. Aztán, jobbra vagy balra? Előfordul, hogy a KM-ek lustaságból, vagy ötlet, esetleg fantáziahiányból választanak egy kalandmodult, hogy ma ezt mesélem, aztán kit érdekel, hogy a csapathoz meg nem illik... Sokkal jobban fel kell azonban készülni egy rögtönzős modulra! Kell egy olyan térkép, elképzelés pl. a városról, vidékről, meg terv, hogy hol mi van, amin nem csak a kalandmodul három állomása van bejelölve, mert úgysem mennek máshova. És persze több njk-terv, ötlet is kell, mert nem csak a megbízó, meg a őellenfél fog szerepelni... Az ilyen stílus oldja meg részben a legjobban az elkóborolt témát is, mert ugye nem kell a klausztrofóbiás karaktert bekényszeríteni az alagútba, mert hát a modul szerint arra kell menni...

Üdv! Egyetértek Hunnal. Mindenfajta jellemmel lehet ölni, csak az okok nem mindegyek, és főleg nem ugyanazok, ezen kell a játékosnak igazángondolkodnia. Egy Rend jellemű azért, mert a törvény, a klánja úgy kívánja, halál jellemű azért mert nem is keres feltétlen békés megoldást, hiazen kit érdekel ennek a kis --nek az élete, a káosz jellemű mert beszóltak neki és hát most így esik jól, az élet, meg hogy ezzel elejét vegye több, értékesebb, vagy a saját élete elvesztésének. Elét vázlatos, de lényegretörő. És az ha a saját elvei szerint helyesen ölt, akkor a rend-élet jellemű karakter sem fog megőrülni a lalkiismeretfurdalásban, hiszen tudja, hogy ezt kellett tennie. És az sem biztos, hogy aki halál jellemű, az többet öl. Csak más okból, és mást. Pl. Egy inkvizítor megsüttet egy boszorkányt, mert csak létezik, de lehet, hogy egy halál jellemű nem fog bántani egy undorító tolvajt, mert hát egyrészt megérti, meg amúgy sem tőle lopott, minek foglalkozzon vele. És szerintem a jellem sem feltétlenül dönti el egyértelműen, hogy ki melyik oldalon áll, pl. halál jellemmel is lehet a jót szolgálni, és fordítva.

Üdv! Nekem a karakter eltitkolását sokszor azért nem sikerül alkalmaznom, mert nem is úgy alakítjuk a dolgokat, például mindenki jelen van a kidolgozásnál, meg persze hogy megnézik egymás lapjait. Mindenesetre nagy fantziát látok benne, és játékosként pozitív emlékeim vannak róla (pl. volt egy fejvadászom, akiről mindenki szertül hitte, hogy bárd) Na persze ehhez olyasmi személyiség is párosult. Egyébként az egymáskarakter megnézegetést, meg a beleszólok a másik karakterébe, mert bár én nem az vagyok most éppen, de azt is szeretem dolgokat én sem csípem. például volt egy játékosom, akinek az volt a mániája, hogy az NJK-k harci dobásaiból - mivel látta - mindíg kiszámolta a hm jüket, meg kikövetkeztette a szintjüket. Ez nekem elég illúzióromboló volt, (nem ez a dolga!) ekkor szoktam rá, hogy minden KM-i harci dobást titokban végzek, így csalni is könnyebb, persze csak a jó cél érdekében. A csapaton belüli konfliktusokat én ki nem állhatom, mert az a tapasztalatom, hogy a szerepjáték, meg legtöbbször a jó játék rovására is megy. Szerintem egy JK-nak is uralkodni kell magán, és egy kicsit "csalni" mind a jellem túlzott kijátszása terén, mind a "gyerünk, és oldjuk meg a modult közösen, hiszen azért jöttünk" szemléleten is, ha a csapattársairól van szó. Sem az nem élvezetes, ha a csapatot semmi nem érdekli, nem "élnek" csak felgöngyölítik a modult, sem az, ha mással sem foglalkoznak, csak a jellemükkel, és a KM-meg azt sem tudja, hogyan kéne megbékíteni/összetartani őket. Ebben egy középutat kell találni. Ami a "játszani hagyást" illeti, szerintem nincs is annál jobb, amikor ez történik. Nem is a modul a fontos, hanem, hogy a karakterek tényleg éljenek. Ha ez történik, akkor az azt jelenti, hogy a játékosok élvezik, átélik a játékot. Dehogy szekítom félbe. Szerintem az is jól jön ki, ha nem csak a kalandba kapcsolódó nyomokat rakok eléjük, de másik történet, sztori elemeit, és akár azon is elindulhatnak, ha tatszik, akár még a másikat félbehagyva is, hiszen ilyen az élet, nem csak a modul létezik! Ugyanígy belerakok olyan szálakat is, amik nem is kalandok, a történetbe sem szükségesek, de kisebb, könnyen megoldható problémák, és szinesítik a játékot. A sok szál közül aztán azon indulnak el, amelyikhez a KARAKTEREKNEK van kedve és motivációja, nem pedig azon, amiről "a modul szól, 'oszt ha nem tetszik, akkor ma nem játszunk, mert nincs más..." És ilyenkor a KM is kiélheti a rögtönzési hajlamait, és persze a következő kalandon sem kell sokat agyalni, hiszen a JK-k maguk indultak el valamerre, és amikor rájönek, hogy ennek nincs köze a mostani problémához, de érdekes, akkor általában elhalasztják azutánra, tehát meár megvan a legközelebbi történet vezérfonala is. (Pl. OK, majd kiszabadítjuk a királylányt is, de előbb megküzdünk ezzel a félszemű óriással...)

Üdv! Egy másik témában felvetődött egy érdekes dolog, amiről szeretném hallani minél több KM-társ véleményét. Arról van szó, hogy a játékosok néha zeretik eltitkolni saját kasztjukat a többiek elől. Hiszen csak az az igazán meglepetés, amit tényleg nem tud még a játékos sem, így könnyű a karakterével úgy játszani, mintha nem tudná. Ti hogy csináljátok? Egyáltaln alkalmazzátok? És milyen módszerekkel segítitek az álca megőrzését? Szerintem alacsony szinten nagyon jó, és igazán élvezetes tud lenni, elvégre a karakterek még csak akkor ismerkednek meg, és sekni nem tud a másikról semmit. A karakterek titokban történő kidolgozása elejét veheti az olyan kijelentéseknek, meg gondolkodásnak, hogy "Te gyere pappal, mert nincs aki gyógyítsa a csapatot" vagy "van már elég varázshasználó, te legyél barbár, mert ütő ember kell". Ezt kifejezetten helyesnek tartom, mert ezzel a szerepjáték erősödik, nem az "üsd, gyógyítsd, szerezd meg, következő modul" szerű játék fog erősödni. Hátrány leht, hogy a szabad választás eredményezhet olyan dolgokat, hogy pl. egy csapatba kerül a mendraiosz meg a kígyónővér. Addig nincs is gond, amíg ki nem derül, de utána? Persze azért van a KM, hogy sugallja, hogy ezzel nem kéne játszani most, de akkor ugye lehet, hogy lelövi a poént, meg sérül a játékos szabadsága is. Elvileg nem maradhat együtt a csapat...(szinteken, kalandok során keresztül mert lehet, hogy a vulkán szájából éppen még kihúzzák egymást) És ilyenkor milyen módszereket alkalmaztok? A másik probléma azzal van, hogy esetleg a játékosoknak túlzottan is megtetszik a dolog, és már nem is foglalkoztatja őket a kaland, a történet, meg a karakter "élete" csak az válik fontossá, hogy ahogy Andoron is írta "lebuktassák a boszorkányt". Ez sem lenne baj még alapvetően, hiszen a csapat előbb utóbb összeverődik, ha együtt maradnak, megismerik egymást, és bizony a kasztra is fény derül. Csakhogy ha ezt elkezdik erőltetni, akkor az egymás viccelgetése átcsap az egymás elleni tevékenységbe, mindenki győzni akar, de már nem az NJK-k fölött, hanem egymáson, és ez bizony valamelyik karakternek lesz rossz, ha nem mindenkinek. Szóval szerepjátékosan is "érett" hozzáállást is követel ez a rejtett kaszt dolog. Felvethetném másik témának, hogy ki mennyire engedi/orvosolja stb a csapaton belüli egymás elleniséget, pl. a tolvaj meglopja a csapattársakat, azok visszaütnek, vagy levetkőzik a boszorkány rabláncát, meg ilyenek, de ezt majd máskor. Bár erről is lehetne írni szerintem.

Üdv! Egyetértek Preddel, ez így van. Hogy konkrétumokban beszéljek: Az elf íj értékei, ha azt a tulajdonosa használja, tahát az az elf, akinek készjtették, és akinek a lelke egy darabja benne van: Ké: 13 Cé: 16 Táv: 140 Sp: 2K6+2. Ha ugyanezt az íjat egy másik elf veszi kézbe: Ké: 9 Cé: 10 Táv: 120 Sp: 2K6+2. Ha az íjat egy más fajú (nem elf) veszi kézbe: Ké: 9 Cé: 4 Táv: 100 Sp:2K6 Látható, hogy valóban egy idegen kezében az elf íj is alig több, mint egy átlagos íj, mert nem neki készült, nem az ő fajának készült, és ő nem elf módszerek szerint tanult íjászkodni. Meg a vérében sincs úgy benne, de ez már a faji módosítókon mutatkozik meg. A másik része a dolognak, hogy én személy szerint nem csak játéktechnikai tápnak (hiszen nem jár neki) hanem eszmei tápnak tartom, ha olyan karkater kap elf íjat, akinek nem jár. Szerintem vannak olyan fegyverek, amiket nem illik másnak adni, pont ettől van meg a titokzatosságuk, a különlegességük. Ilyan az elf íj, a dzsenn szabja, a khál ghon, vagy Kránon kívül a Mara-sequor. Persze, hogy sok játékos hajt ezekre, hiszen már-már misztikusak, nem lehet őket a sarki fegyverkovácsnál cserélni, pont ezért a KM-nek - meg amúgy a játékosnak is, csak mindenki elérzékenyül, ha a saját karakteréről van szó - nagya felelőssége, hogy meg is maradjon ezeknek a fegyvereknek a misztikussága, különlegessége. No nem azt mondom, hogy akkor soha, meg senkinek nem lehet, nem. Csak NAGYON nehezen, vagy nagyon kötött körülmányek között, és akkor, ha a játékos azt tényleg megérdemli, ez azonban az én véleményem szerint nem egy-két küldetést jelent. És az is fontos, hogy ne gyakran (persze, hogy minden kalandozó sikeres, hiszen amelyik nem, az meghal és újat dolgoznak ki helyette ) És persze na feledjük, hogy akinek ilyen különleges cuccai vannak - ahogy Andoron is írta - az vállalja a következményeit, hiszen nem csak ő maga tekint különlegesen a fegverre... Szerintem elég illúzióromboló lenne, amikor meséljük egymásnak a megélt történeteket, és ennek is elf íja van, meg annak, is, meg ő is szerzett, meg ő is... hát, akkor ez nem is olyan nagy szám. Ezért kardoskodtam - meg még most is - amellett, hogy az elf íj csak nagyon ritkán kerüljön nemeredetitisztavérűsirenarivagyelfendelielf kezébe, nem is beszélve az egyéb népekről...

Üdv! A renegátos témában annyival egészíteném ki, hogy Ynev világán nem létezik ugye a tömegkommunikáció, nem olyan nagy az általános tudás szint sem. A tudás érték, és TITKOS érték, ami a klán tagjait mások fölé emeli, ezért azt nem adják ki senkinek. Egy renegát elviszi a tudást, nem a klán része többé, tehát kívülállóként akár ellenség is lehet, megoszthatja bárkivel, mert már nem kötik a klán szabályai, és hát persze olyan információkat tudhat a klánról, ami bizony nemcsak hogy nem tatozik senkire, esetenként még veszélyes is lehet a klánra nézve. Ezért hát szerintem Yneven minden renegátot üldöznek (a renegát ugye azt is jelenti, hogy nem a "törvényes" úton vált kis a klánból, közösségből) lehet az boszorkány, fejvadász, boszorkánymester, tűzvarázsló, tolvaj stb. Ez szerintem Kránban fokozottabban igaz, ahol ugye jobban számít a kláni-szövetségi-tartozom valahova, mert ha nem meghalok - rendszer. A másik rész az, hogy sok klán, (éppúgy, mint a céhek) maguknak követeli a tudást, a jogot, hogy azt használhassák, és hogy a használat szbályait megalkossák és betartassák. Emellett a klánoknak saját érdekeltségi területeik annak, ahol nem szjvesen látnak olyat, aki ugyanazzal foglalkozik, mint ők, de nem a klán tagja - tehát nem parancsolhatnak neki - azaz belekontárkodik a dolgukba. Ez igaz egy kovácscéhre, de a tolvajklánokra, egyéb klánokra is. Jó példa a tűzvarázsló, más tűzvarázsló nincs feltétlenül kárukra, de ha az csak elvonultan él és kutat is, az Ordani Rend bizony keményen fellép ellene. A tűzmágia használata csak őket illeti. Ez is nagyon jelemző kránra szerintem. Emellett még kránban azért is kell irtani a rengeátokat, mert ugye aki nem velem van, az potenciálisan ellenem, tehát a renegát is, az ráadásul ismer, tudja, amit én, tehát halnia kell, amíg nem késő! Nem véletlen, hogy nehéz és kemény feladat kráni karakterrel játszani, hiszen a klántag nem kalandozó, a kalandozó pedig renegát... Hajrá KM-ek :twisted:

Üdv! Az lenne a kérdésem mindenkihez, hogy gondolkodtatok-e már a Khayness fogalmán, vagy inkább szabályain. Elég egyszerűen le van írva, hogy mit jelent, de szerintem nem minden esetben alkalmazzák. Először is biztosan megkülönböztetik azt, hogy egy klántag a klán érdekében jár el, vagy nem, amikor megölték. De még ha a klán érdekében cselekszik, akkor sem hiszem, hogy minden halálesetet a bosszú követ. Gondoljunk csak bele. Adott egy fejvadászklán, akit felbérelnek egy feladatra. (mi másra, mint velekinek a megölésére) Tegyük fel, hogy ezt a valakit egy másik klán emberei védik. A feladat sikerül, de a testőröket is el kellett tenni láb alól, azaz elvileg jönne a bosszú... és hopp, már örök időkre össze is ugrasztottunk két erős fejvadászklánt, csak meg kell várni, míg legyengülnek. Szerintem ennyire azért nem lehet egyszerű. Azt gondolom, hogy a khayness tekintetében is meg kell különböztetni, hogy valakit direkt, és jogtalanul öltek meg, vagy nem. Mert pl. a párbajok, vagy a "feladat" során bekövetkezett halál nem vérbosszú köteles. Hasonló lehet az eset akkor is, ha a gyilkos nincs tudatában, hogy kit is bánt. Hiszen jelezni kell a klán védelmét, és akkor jogos. Erről mit gondoltok? Esetleg van valakinek kidolgozott szabálya hozzá?

Üdv! Szeretném pontosítani, hogy ha nem csak ezt az egy mondatot nézed magában, hanem azt is, hogy mire vonatkozik, ami a szövegkörnyezetből és az előző hozzászólásokból egyértelműen kiderül, akkor látható, hogy nem egészen azt jelenti, amire gondoltál. Arra az elf íj használó elfre írtam, aki ugye nem a hagyományos úton szerzi be az íját, hanem örökli, veszi, lopja, kapja stb, mint ahogy ezt többen is írtuk, és ez ugye benne is van az előtörténetében. Szerintem is lehetséges ez ritkán, és a ritkasága miatt, ez ugye egyediségnek számít. Ez nem azt jelenti, hogy ez kell, hogy legyen a karakter egyetlen egyedi vonása... nem is jellemvonás, de szerintem ez már olyan kategória, ami a játékos egyedi ötletének számít, vagy azzal ér fel. Teljesen egyetértek veled, ami a játéktechnikai előnyöket eredményező dolgok halmozását jelenti, ez szüli a tápolást. És magam is hasonló történeteket sorolhatnék, érdekes, hogy a tápolós játékosok sértődnek meg a leghamarabb, ha tökéletesnek hitt karakterüket valami sérülés éri. Pontosan ezért írtam a fentebbi véleményeket az íjról is, mert akinek az a faja meg a kasztja, annak jár, de másnak szerintem már a tápolásfelé közelít...

Üdv! Andoron, persze, megtörténhet, csak nem ez a tipikus. Azért írtam, mert semmiképpen nem úgy kezelendő, hogy "akkor mennyi az elf íj ára..." Az biztos, hogy érdekes esete lenne egy játéknak az ilyen. Egyébként én nem szoktam engedni, hogy a játékos teleírtja minden zöldséggel az előtörténetét, csak mert az előtörténet, és akkor ugye ami abban van, az van neki... Ilyenből származnak a "szentelt lufik" meg az "alkarvédő, amin áldás van"... és folytathatnám a sort. Szerintem az a jó, amikor a KM és a játékos együtt alkotják meg az előtörténetet, esetleg egy-két részt eljátszani is szükséges lehet... (pl. kráni fejvadász, menekülés :twisted: ) Persze ez nem azt jelenti, hogy a Játékosnak minden egyediségét, ötletét el kell vetni, de Szerintem vannak olyan dolgok, amik azért kötöttek kellene, hogy legyenek. Pl. ilyen az elf íj is. Tehát valóban elképzelhető, de nem tipikus. Egyébként akkor meg minden elképzelhető ritka esetben, szóval nem érdemes megvitatni semmit? Én az elf íj általános, leggyakrabban előforduló esetét írtam le, mivel lehet, hogy valaki majd pont innen merít ötletet, és szerintem elég furcsa és MAGUS-talan lenne, az elf íj piac, meg kereskedő, meg "á nem baj, majd külországban veszek másik elf íjat"... Persze mindenkinek különböző Yneve van, és a végszó mint mindenben, ebben is a KM-é.

Üdv! Azt hiszem, ezt említettem, vázlatosan... Pont ezért... Nehogy már minden elfnek így legyen íja!Egyébként pedig ha már az ilyen kivételeknél tartunk, akkor megjegyezném azt is, hogy különösen Északon Sirenar közelsége miatt, ha az elfeket nagy sérelem éri, akkor bizony bosszúállók (sereneya) indulnak a dolgok elsimítására, kiváltképpen igaz ez az elf íjakra, mivel van külön "elf íj visszaszerző különítményük" is. Persze létezik az elf jjak fekete kereskedelme, de ez nem tipikus, mondhatnám, NAGYON RTIKA! Szóval erre ne számítson senki, hogy majd így vesz egy íjat... Arról nem is beszélva, hogy az ilyen íjak elf kezében sem vetekszenek a saját elf jjal, tehát csak a "más kezében" értékeivel lesz használható. Ezenkívül nem tanácsos vele elfek előtt mutatkozni, már csaka kínos kérdések elkerülése érdekében sem...

Üdv! Rilmor, 1 Gergely, nem Gergő :evil: 2 Az elf íjat nem kovácsok készítik, mivel fából van... 3 Elf íjat nem tud senki szerezni "később", tahát küloszágban, mert senki nem készít. 4 Az elf közösségekből származó, értelem szerűen tisztavérű elf karakternek lehet íja, de csakis akkor, ha Sirenarból, vagy Elfendelből származik, mivel csak ott élnek íjkészítő mesterek, akik el tudják készíteni az elf íjat. 5 Az elf íjat nem veszik, nem kerül semennyibe. Senki nem adja el az övét, aki esetleg meg meghal, és az elf íját visszaszerzik, azt vele temetik, hogy a lelkének az a darabja is pihenhessen. Senki nem gyalázná meg (elf) azzal egy halott társa íját, hogy tovább használja, másnak adja, vagy eladja. SOHA. Az elf íjat nem úgy veszik, mint a hagyományos fegyvereket, az elf országokon belül sem, amik egyébként nagyon különböznek az emberi ország, meg város stb. fogalmaktól. Az elf íjat mindíg direkt valakinek készítik. A tulajdonosnak magának kell megtalálni, különböző szertartások után lemetszeni azt az uscayha-fa ágat, amiből az íja majd lesz. Ezután az íjkészítő mester segítségével elkészítik az íjat, bonyolult szertartásokkal a tulajdonos lelkének egy darabját is belefoglalják. A végén elkészül az íj, ami csak a tulajdonos íja, eleve neki készül. Senki nem adja-veszi az elf íjakat, sehol. (persze, emberek között ez elképzelhető, mivel igen szép, ritka, értékes stb, de ilyenkor nincs ára, eszmei értéke csupán, és rengeteget ér, de erről egy elf esetében nem érdemes beszélni.) Ez az elf íj készítésének elég vázlatos leírása, részletesebben a Summariumban olvashatsz róla. Az, hogy kinek készít elf íjat a mester, az nincs konkrétan leírva, de semmiképpen sem úgy megy, hogy -"itt van x arany, csinálj nekem íjat!" A közösség ígéretes, fiatal, esetleg most avatott harcosainak, és főleg annak, aki megtalálta az íját, mert azt sem csak úgy a sarki fűzfáról metszik. Esetleg a KM meghatározhat próbatételt, segítséget, amit az íjkészítő kér, de az elf íj készítése nem üzlet! És nyilván olyannak készítik el, aki becsületes, akit az elf közösség elismer, megbecsül, de legalábbis nem éppen most készülnek száműzni. Szóval ha Te elf karakterrel játszol, akkor vagy a kalandozás kezdetén megvan az elf íja, mert ha nem, később már nem lehet szerezni. Nem lehet venni a külvilágban, és az elfek - különösen szirenarban - nem nézik szívesen az emberi világtól, gondolkodástól megfertőzött elfeket, - Sirenarba vissza sem engedik - nemhogy elf íjat készítsenek neki.