Nefadar Közzétéve: Március 15, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 15, 2004 HalálaCsak mindössze egy nyílvessző állt beléMégis meghalt, mert mérgezett lett véreElveszítettem, de még mindig szeretemS a vele töltött éveket soha sem feledemArcáról a vért könnyeimmel mosom leMiközben élete észervétlen osont elCsillogó szeme nem ragyog többéS nem lehetek már soha az övéNem zár többé karjai ölébeS nem keresztezi már egymást szívünk ösvényeHalálával életem értelme elveszettS nem lelem többé keresveMinden elveszett ahogy meghaltS már én sem hallok semmilyen zajtMinden megszűnt létezni, csak ő élA leki szemeiben örökkéÚhjra látom mosolyogni s nevetniS már soha sem fogom feledniÚjra érzem mézédes csókjátMajd hirtelen újra látom vágső halálát... Link a hozzászóláshoz
TAO Közzétéve: Március 16, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 16, 2004 "Minden, mi az enyém, bennem van. Minden bennem van, minden a helyén. Nem csak az enyém, mi bennem van. Semmi sincs bennem... de az az enyém."(Ez a pici kis vers (?) nem értelmetlen, akármennyire is annak tűnik. Legfeljebb nem fog tetszeni nektek. Aki jobban ismer, érti.A verset ajánlom olyan-nak.)TAO Link a hozzászóláshoz
TAO Közzétéve: Március 16, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 16, 2004 Egy gondolat "Ha emberi elme maradandót nem alkot, Az önző élet csak feleslegesen tartott. Lám önzőn halok meg én is, sohasem adtam, Mindig csak kaptam, mindent elfogadtam."(még 1 kis egyversszakos versecske tőlem... életemben eddig 3 verset írtam, szóval ne várjatok tőlem se Radnóti, se Petőfi verseket. Ebből már kettőt megosztottam veletek. A harmadikat nem fogom. De ha írok még esetleg, és még véletlenül érdekel is titeket, akkor iderakom.)TAO Link a hozzászóláshoz
Vyergas Közzétéve: Március 17, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 17, 2004 Ars PoéticaKopár tájon egy tölgyfa áll,Karjára egy szivárvány száll.Madár az tán, nem csak játék,Természettől kis ajándék.Megpihen most, látod árnyát,Várod régen talán hangját.Megzendül az arany hárfa,Cseng a kicsi madár torka.Száll a dallam, száll még messze,Hacsak a szél el nem vitte.De a madár dalol egyre,Gondolattal nem törődve.Tán nem szép dal, tán csak csorba,Mégse fogja ő halkabbra.Egyedül áll magányos fán,Virul a nap, virul hangján.Nem hallja tán más csak a föld,Dala benned alakot ölt.Saját szavad hallod benne,Mintha ez egy új csend lenne.Madár hangja ím, elhallgat,Nem hitted, hogy ő meghalhat.Kopár tájon egy tölgyfa áll,Lelkedben a múlt dala száll? Link a hozzászóláshoz
Nefadar Közzétéve: Március 18, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 18, 2004 KóborlásA szél lobogtatta hosszú arany hajátMikor karddal az oldalán járta a hazátMég mindig hercegnői ruháját hordtaS ahol csak járt a bánatot hoztaHosszú ruhája a földet súroltaS környezetét egyfolytában unszoltaSzerelmét kerste ki elveszett régenHelyét keresi a világban szenvedése végettKóborol szerete a világon, de semmit sem lelHiába, pedig minden erejéből keresLelkét csak egy teher nyomjaDe ez csak a szenvedést hozzaHaláláig kóborol a világbanS szívét addig is kitárja... Link a hozzászóláshoz
Nefadar Közzétéve: Március 18, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 18, 2004 ElmentünkA Nap vörösre festette a hajnali egetA halovány fénye egy ösvényre vezetOda tartok lassan, várom, hogy velem gyereS hagyjuk magunk mögött e helyet jó messzeTavasz volt, mikor elmentünk kettesben innenCsak azért, hogy a világot jobbá tudjuk tenniNem vittünk semmit és senkit magunkkalS én mindent elmondtam s nem hazudtamFiatalságunk az évek alatt tova szálltMíg birodalmunk továbbra is álltDe az igaz szerelem mindig élS soha nem áll közénk a romlott vérÉletünk lassan elszáll fejünk felettS igazi hazánk sosem kerülhet messzebbMár csak a szerelem éltet minketAmi újabb és újabb utakra visz el... Link a hozzászóláshoz
Vyergas Közzétéve: Március 18, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 18, 2004 CsodaFekete szél zeng a lápon,Haldokolva fekszem ágyon.Szemem előtt rózsás illat, Link a hozzászóláshoz
Vyergas Közzétéve: Március 21, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 21, 2004 Ma Nyugodt bogár,Fent ragyog már,Virágra száll,Levelet vár.Színe apró zöld fénysugár,Fejemen csak testvére áll.Zümmög halkan,Kéjes dallam,Szürke falban,Õrült hangban.Kedvem kétes gomolyfelhő,Miért vagyok ily kesergő? Link a hozzászóláshoz
Nefadar Közzétéve: Március 25, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 25, 2004 ValóságBoldog az óra mikor találkoztunkS utána sokáig egymásról ábrándoztunkAludtam karjaid ölébenMivel ez a szerelem törvényePuha csókjaidra ébredek reggelMosolyogsz rám, s csillog a szemedKarjaidba zársz s így védszS belőlem kiveszik minden félszMelletted feledem az egész világotCsak, hogy veled legyek, azt kívánomCsak melletted vagyok boldogS neked is örömöt hozok Link a hozzászóláshoz
Nefadar Közzétéve: Március 25, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 25, 2004 EsőcseppekEsőcseppek hullottak alá az égbőlAmik eltüntették a szépet a fénybőlKopogtak ahogy leértek a földreS új életek fakadtak tőleNagy cseppek pukkadtak szét itt lentMiket egy pillanatra megába zár a csendUtána millió darabban hullik szétMajd eltűnnek utána örökké Link a hozzászóláshoz
Nefadar Közzétéve: Március 25, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 25, 2004 Sötétség borulLassan sötétség borult tudatáraAhogy szívéig elér a halálaTeste hangtalanul zuhan a földreHol utoljára húzódszokdik még összeMikor szeme kinyílik üvegesen bámulS szeme előtt az alvilág kitárulA sötétségben elveszik örökreMiközben csillagok szikráznak fölötte Link a hozzászóláshoz
G. Hamilton Közzétéve: Március 29, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 29, 2004 Zűrzavar IIKezemben a kard Élet és halál uraÉltető erő, harcPengéjét vér borítja.Család!Kik hevernek előttem a földönHalál!Meg kellett őket ölnömÉlet!Az kell, hogy én is éljekRettenet!Az őrület melytől annyira félek.Végzet!Mely engem is elérhetKépek!Melyeket az idő rongyosra tépett.Vér!Mely mindenhol borítTény!Valami belül szorít.Szabadság!Nyomorba élni szörnyűRavaszság!Szemek elől elrejtőzni nem könnyű.Múlt!Mely kísért egy életen keresztülKiút!Mely nincs ebből az egészből.Kérdések!Mit is ér az élet?Enyészet!Mely egyszer felemészt majd téged.Gondolatok soraFelesleges élnem?!Rájöttem az ember ostobaVárom mikor jön a végem. Link a hozzászóláshoz
Valaki Közzétéve: Március 30, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 30, 2004 KérésekSorban álló kérések állnak Link a hozzászóláshoz
G. Hamilton Közzétéve: Március 30, 2004 Megosztás Közzétéve: Március 30, 2004 BúcsúlevélNyakamon a hurokA faágra tekert halálNemsokára menni fogokRemélem valaki e levélre rátalál.Szándékom nem kétségBár a haláltól még én is félekDe belülről késztet valamilyen érzésMelynek ha nem teszek eleget, megperzsel, eléget.Sok fájdalom mi a szívemet nyomjaA bánat felemészti lelkemSegíteni csak a halál tud rajtamA rettegés nyomorba dönti testem.Szemem a távolba meredA szél a hajamba tépToll, papír, remegő kézViszlát élet! Jöjjön hát a vég! Link a hozzászóláshoz
Nefadar Közzétéve: Április 1, 2004 Megosztás Közzétéve: Április 1, 2004 ÉjszakaA Hold fenyegetően ragyogott az égenS emiatt nem látszott a csillagok fényeAz erdő mélyén vonítottak a farkasokS a mezőn futva táncoltak a táltosokTalpuk alatt ropog a puha hóEgyszarvukon pedig megcsillan a HoldHófehér szőrük beleolvad a tájbaAz embereket mégis megcsalja a látszatA lovak csodás álmokba járnakAhol igaz barátra s társakra várnakTársakra kik velük tartanak éjszakaS akkor sem felejtik őket ha jön a nappalA Hold lassan alászáll az erdő fölöttAz erdőben egy halálra sebzett táltos hörögA többi menekül a nappal előlS többé nem hallanak halott társuk felőlAz éjszaka lassan véget érA Nap lassan föl kélAz állatok eltűnnek mindMíg az éjszaka eljön megint Link a hozzászóláshoz
Nefadar Közzétéve: Április 1, 2004 Megosztás Közzétéve: Április 1, 2004 Gondolat"Régen volt, nem emlékszem szerelmedrePedig olyan sokáig szerettelekDe az már több ezer éve volt márS most a szívem ura másMár feladtam, nem várok rádBeletörődtem, hogy véget vetett neki a halálFeledem azt a nevet, hogy BelethAzért, mert te kérted, hogy feledjelekKérésedre feledlek, s Tarlaint szeretemDe már nem várok rád, de sosem feledlekMegyek katonáim már várnak rámMegyünk és eltöröljuk Haran uralmát" - Luinkris naplójából Link a hozzászóláshoz
Nefadar Közzétéve: Április 1, 2004 Megosztás Közzétéve: Április 1, 2004 TáncoltTáncolt, csak táncolt a Hold fénybenS közben démonokat hívott elő vérévelEttől borult az ég egyre befeleMajd előbukkant az első szörnyetegTáncolt egyre gyorsabban a földönS közben démoni lelket őrzöttAzok csak nyugodtan bámulták táncátMajd őrizték a démonlovas álmátTáncolt, de már fogyott az erejeDe a lényeit továbbra sem engedteAzok szelíddé váltak a világbanS hajnalban örökké eltűntek a homályban Link a hozzászóláshoz
Nefadar Közzétéve: Április 1, 2004 Megosztás Közzétéve: Április 1, 2004 I. BúcsúzásBúcsúzásunk nagyon sokáig tartottMielőtt indult volna, s mieltőő itthagyottHarcolni ment a háborúbaEl messze, a világon túlraBúcsúzáskor könnyeinket hullattukS a régi boldogságunka gondoltunkSimogatott, s szorosan magához öleltFejem rá hajtottam, s rá folyt a könnyemMosolyogni próbáltam rá, de nem sikerültCsak egy érzés volt bennem, mi oly keserűÉdes csókjaival halmozott el akkorKeze puha volt, mivel máskor kardot fogSzerelmünk forró volt, mégis hidget érzekHogy nem jön vissza, annyira félekLassan elfordul és indulna messzeD visszahúzom s még sokáig ölelemMiután elment, sokáig néztem utánaS könnyes szememben csillagot szórt a bánatBúcsúzásunk hosszú volt, mégis oly rövidS szívemben maradt egy túl erős tövisÓrákig álltam a távozó lovagokat nézveS itt maradok míg vissza nem térnekMaradok itt világ végéig akárS reménykedek, míg visszajön nem ér el a halál Link a hozzászóláshoz
Nefadar Közzétéve: Április 1, 2004 Megosztás Közzétéve: Április 1, 2004 II. Csillagok hullottak alá az égenCsillagok hullottak alá az égenMíg idelent boldogan ragyogtak a fényekSzerelmem arcára is rávetült a fényS kezemet fogja a fák alatt régMagához húz, ajkai érintik enyémetMajd halkan fülembe suttog szépeketKarjai puhán ölelnek engemS számunkra örökké tart ez az esteUtána lassan sétálunk a Hold fénybenElfeledve az elmúlt rossz évetDerekamat ölelve vezet végig a kövezett útonS nem gondolkodunk a csatán s a múltonOtt voltam ahol elváltunk akkorS nagyon lassan teltek csak a napokVisszatért hozzám nagysokára végreMikor csillagok hullottak alá az égen Link a hozzászóláshoz
Valaki Közzétéve: Április 5, 2004 Megosztás Közzétéve: Április 5, 2004 WilenSzorongatta kezem Link a hozzászóláshoz
Recommended Posts
A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!
Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.
Kalandozónév regisztrálása
Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!
Csatlakozás a KalandozókhozBejelentkezés
Már velünk kalandozol? Lépj be!
Belépés