Társalgás a Világ Közepe fogadóban

[Dharran Liedor]

- Ha szerencséd van, tudtam. - feleli mosolyogva a házigazdának a lány. - És ha már ilyen jó az új dalnok, akkor én addig megvacsorázom. - füzte hozzá tetetett sértődéssel, majd az asztala felé fordult, közben jelezvén a lányoknak.

Leült, majd a törpe társaságát élvező férfi szemeibe nézett.

*Ha segitségre lesz szükségem szólok megigérem.* - kacsintott kacéran.

Pár perc múlva sikerül elkapnia a Lady pillantását is. Ennyi elég volt, hogy tudja a magas férfi után beszélhetnek.

[Jagger]

Ez már sok- gondolta. Az a nemes már két perce hangos horkolás szerű nevetésével töri meg dallamom. Ezért fizetett... adósa vagyok.

Egy új dalba kezdett. Hangját átitatta a mágia. A nemes arca a kíntól furcsa, groteszk képpé vált.

De a testőre figyelt. Ebből baj lesz, tudatosult a bárdban, és szellemnyelven üzent sogronita testvérének.

- Kalandot írtam.

A testőr lassan közeledett, s kihúzta karsdját hüvelyéből.

A bárd sietős lépteket hallott a lépcső felől, s mikor a katona a torkához tette a jéghideg pengét, elmosolyyodott. Egy vörös köpenyes alak bámult rá.

Már megint. Suttogta lemondóan, és rúnát rajzolt a levegőbe.

[@huszár]

Egy apró mosoly jelent meg szája szegletében, és az elnyúzott arc vonásai is simultak pár évnyit, amint meghalotta, és megértette az állandó ágy fogalmát és értékét. - Csavaros eszü és veszélyes. Jobb távol maradni tőle, s ajánlatától, habár ahogy elnézem nem lesz sok választásom - suhant át a gondolat a különös félelf agyán - vajon melyik álnevemet mondjam neki? - folytatta még mindig magában - ááhh - legyintett lemondóan gondolatban - minek problémázni?varázshasználók előbb-utóbb így vagy úgy mindig megtudják az ember igazi nevét, és akkor jaj annak, aki megpróbál becsapni egy varázslót - ezt minden bugris suttyó tudja.

[The Eternal Crow Hero]

A Bárd keze megállt a levegőben mikor a szuke a szemébe nézett és az orra előtt mutatóujjával, nemlegesen integettett. A másik szuke pedig a kardot szorongató harcosnak a vállát bökte meg kétszer hogy felhívja magára a figyelmet.

- Úraim - szólalt meg Kami - ha nem akarnak rosszabbúl járni és soha többé belépni ebbe a fogadóba akkor most befejezik azt amit itt elkezdtek. Jobb lenne ha kint folytatnák az arénába.

A két kidobó nem mozdult amig a harcolni vágyók ki el nem indultak, saját helyükre. Közben az elf varázslónö odament a nemeshez.

[Gem Kapocs]

Késő éjjel van. Éjközép felé jár az idő, mikor egy újabb esős éjszakán a barbár elindul a fogadóból. Néhány nap mulva visszatér. Segítenie kell Gromnak. De előbb neki is van egy kis dolga. Maga sem biztos benne, hogy lesz-e lehetősége teljesíteni Grom felé tett fogadalmát. Veszélyes és hosszú harc vár rá. Gondolataiba mélyedve tekeri magára a frissen vásárolt köpenyt, ügyelve aprócska társára,. Ha visszejön átalakítatja kicsit a köpenyt, hogy neki is legyen menedéke az eső elől. Szakadt bakancsok cuppognak a sárban. Egy hatalmas ember távolodik a fogadótól, kinek feladata minden képzeleténél hatalmasabb.

Azonban Õ ezt még nem tudja...

[Gem Kapocs]

Három napja hagyta el a fogadót.

A harc pillanatnyi szünetében sikerül visszaszereznie az uralmat tulajdon teste felett. Hatan fekszenek körülötte. Mindahányan kardal és pajzsal támadtak rá. Láncingjük már szakadtan, hasznavehetetlen kolonc csupán, mely a zuhogó eső sáros földjébe húzza őket.

-Kapjátok végre el azt a barbárt!Azonnal!-Furcsa, bíborbársonyos ruhát viselő férfi parancsol a több mint száz katonának. Szavára újabb féltucat harcos lendül támadásba.

Az első lovon érkezik. Huszas éveiben járó fiatal férfi. A furcsa lándzsa meglendül a ló bal oldala felé és szilánkosra töri mindkét bal lábát. A fiú nem volt tapasztalt lovas. Azonnal a lova alá került és szörnyet halt.

A másiknak sem volt több szerencséje. Vairo felkapta a lándzsa végét és átvágta a harcos nyaki ütőerét. Nem fog szenvedni.

A harmadik megpróbálja oldalba támadni. Mindhiába. Hatalmas medvemancsával kinyúl az ijedt suhanc felé, majd elkapja a nyakát és a felé meredező lándzsák közé hajítja. Azonnal 3 lándzsa fúrja át a testét. Õ is meghalt.

A másik lovas közben Vairo hátába került. A ló vasalt patái félelmetes iramban közeleddnek a barbár felé. Vairo az utolsó előtti pillanatban félreugrik, a lándzsa buzogányvégével leüti a lovast lováról. Több bordája eltörik a nehéz fémgolyó csapásától. Nem ölte meg, de harcképtelen.

Két harcos érkezik. Vairo próbálja visszaszerezni az uralmat teste felett.

-Most harcolni kell! Harcolnom kell Vairo!!!-Õ ejti ki a szavakat. Érzi ahogy mozog a szája. Nem ő beszél. Ez valaki más. Õ az, aki harcol.

A két harcos egyre közelebb kerül. Összeszokottak. Eggyüt mozognak. A barbá hirtelen mint a villám, megkapja a törött lábú lovat és feléjük hajítja, mint valami apró gyermek rongybabáját. Az állat elsodorja az egyik férfit. A másik alig tud kitérni előle. Õ sem fogja már elmesélni ezt a harcot a gyermekeinek. Miközben a ló elől próbál elugrani, a barbár felkoncolja a lándzsára.

Vairo már akkor tudta mikor felébredt, mikor megérezte a harc szagát, hogy ma vér fog folyni. Sok vér...

[Lord Rufus]

Azt, amit a barbár művelt, senki sem látta, kivéve a gróf embereit. A fogadóban azonban nem állt meg az élet.

Nexus lassan, méltóságteljesen jött le a lépcsőn, majd visszament a pulthoz, egy nagy korsó mustot kért némi hasfogóval, majd leült egy kis, egyszemélyes szabad asztalhoz, s letelepedett. Összekulcsolta kezeit, s imába kezdett. A fogadóban lévő zene egyre távolabbról s távolabbról hangzott, amíg egészen el nem tompult. S csak a saját hangját hallotta, amint Domvikhoz fohászkodik azért, hogy beteljesíthesse küldetését.

[Dragon]

Természetesen számíthat a halál követére a halálban. Sosem szemvedhettem a shadoni kutyákat. A szobámat pedig remélem mihamarabb lakályossá sikerül tenni. Idővel dolgozószobára, és hálóra, nomeg nappalira kellene osztani. Ja, és szükségem lesz sok mukásra:

-

[Jagger]

A bárd mosolygott, és nehézkesen lemászott az asztalról. Eltolta a férfi pengélyét, és biccentett az Enoszukeieknek. Köszönöm...Megháláljuk. Szólalt meg a vörös köpenyes ordani, és mint dúlt apa feddő pillantásokat vetett a bárdra. Lassan mindketten kimentek az ajtón. Közben a Bárd egy utolsó dalba kezdett. A nemes ilyen gyönyörűt életében nem hallott többet. A bárd még egyet visszafordult, rákacsintott a nemes testőrére, meghajolt, és kiment a fogadóból.

[Gem Kapocs]

Mindet nem ölheti meg. Jól tudja ő is. Már tizenketten fekszenek a sárban. Mozdulatlanul. Halottan.

-Nemtudtok elbánni egy ilyen kis senkiházi koszos barbárral?-A hang a tömegből hallatszik. A lándzsák erejében lassa, de megállíthatatlanul tör előre valami. Aztán kitűnik a feje. Először csak egy nagydarab harcosnak látszott. De aztán meglátta az arcá.

-Hát jó! Ha nektek nem megy majd Ghurakka elintézi.-A bársonyruhás arcán ördögi mosoly jelenik meg ahogy kiejti a lény furcsa, torokhangú nevét.

A kétarcú teremtmény előtt utat nyitnak a katonák. Megáll. Felméri ellenfelét. Jó három méter magas, izmos lény. A kezében akkora csatabárd mint maga Vairo. Fején két száj, három szem és két orr ül. Gazdája hevenyészett bőrvértbe öltöztette. Megindul. Közben üvölt.

-Ghurakka szétzúzzza!!!

Az apró egér a barbár vállába mar. Jólbevált taktika ez, ha Vairo ledermedne, olyan szörnyedelemmel kerülne szembe ami neki is túl nagy feladat. De most nem Vairo harcol. Az aki harcol, nem ismer félelmet, sem méltó ellenfelet magának. Hatamas markát lecsúsztatja a lándzsa végére helyezett fémgolyóhoz, majd erősen megrántja. Jó másfél méteres lánc ereszkedik ki a lándzsa nyeléből.

A kétarcú Ghurakka ordítva trappol a barbár felé. Amikor odaér Vairo teste még mindig mozdulatlan.

-Mozdulj már!-üvölti magának.-Mozdulj ha élni akarsz!-ebben a pillanatban a lény csatabárdja lesújt.

Vairo szeme csukva van. Mikor kinyitja, a lény jó két méterre van tőle. Mellkasán így is érzi a kínt, a heves, égető érzést mely mélyen a húsába mar. Mikor lepillanpt hosszú keresztvágást lát. Nem érdekli. Megindul Ghurakka felé. Mikor azzal a kahreivel megcsináltatta a lándzsába a láncot, tudta hogy egyszer még hasznát fogja venni. A kétarcú lábára tekeri a láncot lendületből. Csupasz felsőtestén megfeszülnek az izmok amint megpróbálja kiránti az óriás alól a lábát. Nagy és nehéz. Alig bírja megmozdítani. De sikerül. Ahogy Ghurakka oldalra dől, a csatabárd is mét Vairo felé lendül.

Az óriás a földön fekszik. Vairo érzi az oldalába maró fájdalom kígyóját. A bárd mélyen benne van. Ekkor veszi észre, hogy egy aprócska medaliont, egy kis agyagkorogot is kettévágott a bestia.. De ezt már nem ő látja. Ezt az látja, aki Felnő Egyszer. Majd a barbár eltűnik...

[Dharran Liedor]

A barbár tusája közben a világ másik vége felől két újabb utazó érkezik a fogadóba. Mozgásuk könnyed, vékonyak, alacsonyak. Arcukat csuklya rejti, fegyverük a köpeny alatt marad.

Amint belépnek az ajtón, azonnal az ajtó mellett ülő szukéra néznek és bólintanak, majd az egyik a pulthoz sétál - italt rendelne -, a másik egy asztalt keres, ahol nyugodtan lehetnek.

Gem: tőlük folytathatod, csak jól jöhetnek még

[Vándor]

*a lány elmerengve hordozta körbe tekintetét a bentieken, nem válaszolt a lány kérdésére, nem is akart... de figyelmét nem kerülte el az aranyra csillanó tekintet. Az ilyesmi mindig megigézi a tudatlanokat, és azokat akik a hiányától szenvednek... igen, erösebb ajzószer ez még a legjobb harci mérgeknél is, és nagyobb kábulatot okoz, mint a legnemesb szikrafü.

Elmosolyodik egy pillanatra saját gondolatain, hiszen maga is a rabja, még ha kevésbé is, mint azelött.. Azelött bármit megtett volna egy rézésrt, egy ezüstért, bármit... mostanra az árak fentebb kúsztak, és már elgondolkozik azon, mit érdemes, mit kell, és mit muszáj feltétlenül megtennie egy célért, és mi az, amit nyugodtan kihagyhat.

Kész terve volt a gróf kiiktatására is, egyszerü, de biztos terve. A kiséret már persze más tészta, de neki csak a grófért fizettek... a kisérettel, a katonákkal már legyen gondja a Ladynek.

Nyersen elmosolyodott, azután szája már alakult, ahogy a mosoly is csábitová, szemérmetlenné vált... ugyanolyan álca ez is, mint ami a bőrét fedi. Segit túlélni, segit elvegyülni, vagy éppen kiemelkedni... és a lány világ életében mestere volt az álcázásnak és a szinészetnek.

Körbetekintett ismét, rengeteg ember megfordult erre...bizony forgalmas fogadó ez, talán túlontúl is az. Ennyi ember már nem tud nyugodtan együtt lenni, ennyi fajta pedig pláne nem.

Vajon mikor jöhet meg a hires gróf úr? Talán ideje lenne...felkészülni. mosolyodik el ismét, majd a fogadós lányhoz fordul, s egy szobát kér, cak egy éjszakára.*

[Cz]

Kitárul az ajtó, rajta egy koszos, ápolatlan külsejő, ugy az 50 környékén járó férfi lép be.Csizmája lyukas, fekete körmei kikandikálnak rajta.Nadrágja és inge szakadt, alatta feketéllik amugy sem túl világos bőre.Oldalán egy hosszú kard lóg, ami a férfi megjelenésével ellentétben nagyon jó állapotban van.Kezei durvák, nyaka és arca vágásokkal teli és ami talán a lefgurcsább, hogy egyik szeme helyén egy kis rubint van, körülötte ronda forradásokkal.Hátán egy jókora zsák.Miután belép a fogadóba, körbehordozza tekintetét a jelenlévőkön, megvetően köp egyet majd a pulthoz megy és hasonóan barátságos stilusban kezd el beszélgetni a kocsmárossal.

Egy szobát, de valami olcsót.Ha lehet patkányok ne legyenek benne,már 4 napja azokon élek(közben elvigyorodik, látszik, hogy a még meglévő néhány foga olyan fekete mint a korom.Kezeit végigsimitja zsákján), apropó, ha gondolja tudunk üzletelni jó kis patányhússal.Van még egy pár termetes példány ha érdekli, én meg annyival olcsóbban megkapnám a szobát.Lassan körbeveszik eddigi utitársai a legyek, akiket persze bosszúsan próbál elhessegetni, nehogy elrontsák az üzletét.

[The Eternal Crow Hero]

Regnar összevonja szemöldökét az újonan érkező láttán és egy kisebb fohászba kezd minek végén világossá vállik számára ez az ember nem az akinek mutatja magát. Szeme helyén az a rubin az Adron papok sajátja de csak egy emberről hallot akinek megtették ezt a sivességet hogy megkapta ezt az isteni adományt. erre a gondolatra újra mosoly jelent meg az arcán. Jó a ruha de a szemed eláru legalább álcáznád te vándorigric. Aztán felállt asztalátol de elötte odaszolta törpének.

- Nézd csak azt a szemtelen fickót. -majd arcával a koldus felé biccentett.

Majd elindult a két új idegen felé akik még nem fedték fel arcukat. Úgy gondolta bekukant a csuklya alá, mielött szobát foglalna.

[Cz]

Sejtette, hogy Regnar kiszúrja, de ez nem is lehetett másként, de más biztos nem fog rájönni kilétére.Szinlelt sértödöttséggel szól a kocsmáros után:

Na de jóember, ezek elsö osztályú patkányok, remek ragu késithetö belöle.Ne legyen örült!

Miután látja, hogy az nem foglalkozik vele, visszafordula pulthoz és várja, hogy valaki adjon már neki egy szobát.

[The Eternal Crow Hero]

Regnár mivel nem látott lehetőséget a két idegen csuklyája mögé látni ezért a pulthoz battyogott. Majd mosolyogva (mert csak így tudta derüjét a legjobban takargatni) a koldushoz fordult.

- Nem lesz drága ez a hely neked komám? - "ez nem normális" gondolta magában "pont most jön ide mikor lassan itt lesz a begőzölt gróf aki minden bárdot felprédál aki az útjába kerül, csak hogy egyet a lánya megrontóját elkapja élve vagy holtan". De azért ő kint lesz a falakon mikon az a 200 harcos ideér.

[Dharran Liedor]

A két csuklyás alak, csak üldögél és iszogat, néha egy-egy pillantás árulja el, hogy mindenre figyelnek maguk körül.

Az érkező idegennek köszönne az egyik, de az a habozást félreértve már el is fordul. A fáradt embernek pedig nem hiányzik a kommunikáció.

A bárd lány megunva a csendet és a Ladyre való várakozást élettel teli nótába kezd.

[Cz]

Azt bizza csak ide hogyan fizetek!-azzal kihúzva magát, széles mosollyal megpaskolja oldalán csüngö, agyonfoltozott kis pénzeszacskóját, ami szakértö fülek számára elárulja, hogy csupán néhány ezüstöt takar.

Na kapok akkor szállást vagy sem?Fáradt vagyok és nem itt akarom eltölteni az éjszakát egy kocsmárossal vitatkozva.-majd egy kicsit nyugodtabb hangon folytatja - persze ha szüksége lenne két erös fegyverforgató kézre, azt is fel tudnám ajánlani.

[The Eternal Crow Hero]

- Jól van no- lépett hátra Regnar - nem kell mindjárt bekapni az embert.

- Kocsmáros én is foglalnák egy szobát ha van szabad. - majd hátat fordít a pultnak és szemei a két idegenre tapadnak. "Miért nem veszik le azt a fene csuklyát, vajon nők vagy férfiak?"

- Na barátom - fordult vissza a koldus felé - lehet hogy még ezen a héten nagyon meggazdagszol.

Majd hamiskás mosollyal az arcán újra a csukylások felé fordult. Már nagyon fúrta az oldalát a kiváncsiság.

[Dharran Liedor]

A két csuklyás szinte egyszerre emelte tekintetét az asztalukhoz lépő férfira, akinek megfagyott arcán a mosoly.

A csuklyák alól keleties vágású szemek villantak és a két nő néma bólintással köszöntötte Regnart, aki óhatatlanul is a szuke felé pillantott.

[Dragon]

Imádkozot.

A csendes magány szálta meg a szoba levegőjét. Terhes füstölők, és miazmák füstje láncra verte a benne tomboló ragadozót. A halál követe volt, és a végzetet hordozta testében. Lelke egyesült a körötte úszó ürességgel, és elmerült a halál sivatagát borító semmiben. Minden szívdobbanás egy perc volt, a fogyó élet percei. A halál testében dübörgött, és nem engedett szorításán. Szomjazott az élet nedűjére. Már nem kellett sokáig várnia, és eljön majd néki a szent beteljesülés.

A fogadóban egy percre szívek szorultak össze, s emberek rázkódtak meg. Különös hideg járta át csontjaika, mit fagymarás, vagy hideg szellő mely a nyitott ajtón settenkedik az asztalnál ülők közé. De a szellő csak a lekeket borzolta a fáradt utazók gúnyáit pihenni hagyta az örökkévalónak.

Aztán csend lett csak a dobogás maradt. A szív monoton, s üres ritmusa a teste fekete kútjában...

[Matayus]

Kinyílik az ajtó és egy ember lép be rajta. Fekete hosszú hátra van fogva lófarokba, és egy normális hétköznapi ruha van rajta.Amikor belp körbe néz a társaságon és elmosolyodik, majd odalépked, a pulthoz és kér a fogadóstól egy kupa házi bort, majd leül egy asztalhoz, miután a kívánt összeget kifizette.Majd amikor leült elkezdi kortyolgatni a borát, miközben a társaságot szemléli.

[Sneer]

Sandra miután nem kap választ a magas nőtől a konyhába indul. Fél óra múlva, sült vescart [hegyi folyókban élő kék uszonyú pisztráng] visz ki Carmennek.

A Lady ugyan nem érti beszélgetőpartnerének egyik kifejezést, de sejti ,hogy Vellias a shadonikaról beszél.

A Lady újra emlékezetébe idézi a bagoly által látottakat.

-A gróf és egy kisebb csapat már hajnalban itt lesz. A többiek 3 nap múlva érkeznek . Köszönöm hogy segít. Az aranyszínű szemeket vizslatja, miközben fel áll.

[Dragon]

A tető hallható halk neszezésre riadt fel. Már ez a hely sem biztonságos. A tőrét előhúzva az ablakhoz osont. Óvatosan kilépett. Elsőre nem látott semmit, de a neszezés nem szünt meg. Valahonnan a tetőről jöhetett. Aztán kopogást hallott.

-Ki az szól ki nekik?

-Uram elnézést a késői zavarásért, de meghoztuk a bútorokat, és átrendeznénk a szobát ahogyan kérte?

-Rendben jöjjenek.

A tetőn lévő neszezésről megfeledkezvén instrukciókat adott a munkásoknak a szoba berendezésével kapcsolatban. Közel egy órát vett ígénybe mire minden elrendeződött a szobában. Néhány ezüstöt nyomot a munkások markába, és jó éjt kívánt. A falakat holnapra ígérték. A kocsmáros jó munkát végez. Néhány apróságra lesz csak szüksége, és kész is.

Töltött magának egy kupa bort, és az ablakhoz sétált. Valami gyanús volt. Tudta már a halk szuszogás volt az amit a tető felől hallott. Most már tényleg kíváncsi volt a dologra. Kimászott, hogy szemrevételezze a dolgot. Szerencsére senki nem láthatta ilyen kései órán. Egy zsákot látott. A zsákból halk szuszogást valaki aludt...

A tőrrel lyukat vágott a zsákra, és ovatosan belenézett. A testet a szobába hajította, már tudta ez az ő éjszakája.

Táplálkozott, és csak ez számított. Tudta ha felkel az áldozat, nos az lesz darton sötét fintora.

Darton elfogadta az áldozatot.....

Majd mély álom következett.......

[Lord Rufus]

Nexus fel sem nézett imájából, csak mikor befejezte. Ott látta maga előtt az ételeket, s bár a sajt szagát egy cseppet erősnek találta, jóízűen, de kultúráltan látott neki az ételnek, s közben eképp vélekedett:

"Küldetésen vagyok, az Egyetlen akaratából. Egy ősi démnimádó szektát kell 'megtérítenem' az Úr erejével, vagy el kell törölnöm őket a föld színéről, hogy még írmagjuk se maradjon... de egyedül tudom, hogy nem vagyok képes ezt megtenni... lojális zsoldosokra van szükségem, akik nem félnek meghalni az Egyetlen ügyéért... Shadoniak kellenek... Legalább két tucat...Bár tudnám, sikerrel járt-e a gróf küldetése... ha a katonák felszabadultak, s a környéken vannak, akár felhasználhatóak is lehetnek..."