Társalgás a Világ Közepe fogadóban

[Sneer]

A két nő a vendégház 4. szobáját kapja.

Kami no Hida elbúcsúzik a katonáktól. Tudják mi a dolguk 2 éve vannak már ők is itt, amíg a két enoszukei alszik ők ügyelnek az étterem nyugalmára. A szuke már indul fölfele, mikor testvére jelzésére a két vágott szemű nő asztalához mennek. Végig mérik őket. Jelet keresnek, hogy melyik út vagy iskola beavatottjai, hogy a megfelelő módon üdvözöljék őket.

A lovász átadja az üzenetet.

[Dragon]

Egy perc sem telik el, és a lovász visszatér.

-A fogadósúr azt üzeni, hogy egy pár perc, és jön. Segíthetek még valamit? -mondja

-Nem köszönöm -válaszol csendesen a lovag

A lovához fordul, és ráérősen folytatja amit már megkezdett....

[Erior]

Kint hideg volt.Az évszakhoz képest nagyon is hideg.Grahin érezte nem bírja tovább az esőt,a szelet.Halott volt a vidék. Észrevette a cölöpfalat és tetőket látott mögötte.Talán egy fogadó?

-Ranagol taszítson ezer kínba ha ez nem egyfogadó!!!-gondolta magában.

Ekkor erősödni kezdett a zápor,és egy fekete alak közeledett felé.

Már csak annyit látott hogy egy hatalmas csatabárd repül a feje felé...

[Vándor]

*halkan recseg egyet a lépcsö, ahogy puha léptek haladnak rajta végig, a felsö szintröl egy magas, ruganyos alkatú hölgy érkezik a fogadó részbe. Hosszú, méregzöld selyemruhát visel, ami szabadonhagyja vállait, sejteni engedi keblei formáját, de elfedi hosszu karcsu karjait. Lágyan omlik le az egész alakján, kiemelve minden szépségét a testnek, a kényes anyag csak a legtökéletesebb alakon mutat, de a lány nem vall ebben szégyent..

Haja szökés-barnán omlik vállaira, s onnan hosszan le a hátára, s minden lépésnél meglebben, mintha szél funá... Ajkai telten mosolyognak a benn lévökre, áfonyakék szemei pedig megvillannak minden mozdulatnál...

Ö volt az... és még sem... elváltoztatta magát, hogy könnyebben dolgozhasson... hogy ne ismerjék majd fel... Csak avatott szem veheti észre a mozdulatai mögött a macskamozgású bestiát, akiként bejött a fogadóba... most egész máshogy fest...elökelö, és nemes minden mozdulata...északi származásra vall a lépés, a kartartás, minden. Ahogy megjelenése is.

Egy asztalhoz sétál lassan, engedve "kegyesen", hogy a "por" nép megnézhesse magának fennséges csodáját, szempillái lágyan rebbennek.

Leül egy székre, mégha ugrott is volna valaki, hogy azt kihuzza neki, elkésett, a lány elegánsan helyet foglal... és láthatatlan mozdulattal igazit a ruhája ujjában elrejtett dobotörökön.. Fegyver van nála..nem is egy, de ezt nem láthatja most senki, tesz rola, hiszen mestere az álcázásnak*

[@huszár]

- Végre. - mondta, majd jó két fertály óráig nem is lehetett hallkani a hangját, hisz tele volt a szája a rég áhított étellel.

- Memmemei! - próbálta makogni teli szájjal, mikor a nagydarab férfi végig rohant a fogadón, mit se' töröődve a krülötte lévőkkel.

Arca enyhén borostás, szemei még mindig karikásak. Hisz régóta menekült, és menekülés közben a félelfnek fontosabb dolga is akad, mint ruházatával vagy kinézetével törődni.

Meglátszott étvágyán is, hogy régóta rendkívül kevesett evett, és most hivatott pótolni.Farkas éhes volt, már akkor is, mikor betámolygott a fogadó ajtaján. Most végre csillapíthatta kínzó éhségét.

Miután jól lakott, kért és kapott is egy jó kupa bort. Jól lakottan, elégedetten és végre biztonságban érezte magát. Ekkor foglalt helyet pár széknyire tőle az A nő. Már messziről lerítt róla, hogy veszélyes, és ha most nem is tűnik úgy bizonyára megállná a helyét akár a...

- Akárhol... - gondolta magában, miközben lopva végigmérte a tiszta, s nemes szépséget. - ...szinte akárhol - mosolyodott el magában, majd immár mindenki számára láthatóan is.

- Nos akkor ideje volna talán annak is, hogy megállapítsam, hogy hova is kerültem - gondolta, és elkezdte felmérni a környezetét és a fogadóban lévőket.Néha nyíltan is, kissé feltünően meg-megbámult egy-egy személyt, de alapjában véve egyáltalán nem keltett feltűnést. Mármint azzal, hogy vizsgálódik, ugyanis megjelenése, külseje miatt nem kerülhette el, hogy észrevétlen maradjon. Pedig hogy szerette volna.

[The Eternal Crow Hero]

Kint a szabadban a lovas közeledett, egy nagyobb csapathoz egy megfáradt harcosokból álló csapathoz, akik az úruk parancsára vágtadtak, egy számukra ismeretlen embert hajszólva. A mágia ekkor jött létre, felhajtotta az üveg tartalmát amit régi barátja adott neki, majd lehelletét a lovasok felé fordította. A sárkánykirály lehellete alatt a lovak és a lovasok is szinte elpárologtak de a varázslat csak most kezdődőtt, mert ebből a perzselő halálból egy újabb pusztító kígyótűz indúlt útnak elpustítva mindazt ki az útjába került. Regnar leesett lováról, de koncentrációját ez sem törte meg."Hőső, hol vagytok most?" mosolygott magában, szájából nyállal kevert vér csorgott, és valami fúrcsa fűst kígyózott kifelé. Ezt nem élhette túl senki, vagy mégis?

[Lord Rufus]

- Annyit talán még elmondhatok, hogy valóban az Egyetlen szolgálatában vagyok... hogy a gófról mit hallottam? Nos, ismerem az incidenset, igen sajnálatos és kínos, már ami a lányát illeti... de az a pyar nemes akárki is volt, jobban teszi, ha elveszi feleségül azt a nőt, s így talán lesz esélye elnyerni az Úr irgalmát... egy biztos... a gróf nem fog visszatérni Shadonba... valóban egy eretnek szekta tagja, s így sorsa a pusztulás... De mondja csak, miért ilyen érdeklődő hirtelen? - s ezzel lassan emeli szájához a kupát, majd mérsékelt kortyokkal issza a hűs vizet... várja a választ

[Dharran Liedor]

A bárdlány épp befejezte dalát, mikor az idegen szépség megjelent a lépcsőn. Kihasználva, hogy a fogadó nagyrésze a hölgyet nézi, szinte észrevétlenül termett az olvadt arany szemű férfi asztalánál.

- Szabad? - kérdezte lágyan, és alig hallhatóan.

[@huszár]

Felnézett a lányra, ki idáig kobzán játszott, és igy szólt kellemes hangon:

- Természetesen. Hozathatok magának valami szomj oltót? - kérdezte udvariasan és biccentett az egyik szolgáló felé. A mozdulat követkztében holdezüst haja meglebbent és kilátszottak hegyes, enyhén hátrafelé álló fülei.

- Egy jó féle frissítőt a hölgynek, és nekem meg egy kupa predocit, három fürtöset, legyenszíves. - láthatóan nem szokott parancsolgatni még egy szolgálónak sem. - Hogy mért nem a méregdrága örfürtös predocit kértem ki? - tette föl a kérdést, minegy önmagának is címezve - mert megtörik a nemes nedü, mire ideszállítják. - mondta, mint aki értene a borokhoz, de látszott rajta az is, hogy ezt csak elleste valkitől, és most csak parodizálja - meg mert egyik fogadóban sem hoznak ki három fürtösnél jobbat, mivel az igazi nagy borászokon kívül senki sem ismeri fel, hogy az nem ötfürtös, hanem csak három, de kifizeti érte a többlet pénzt - tette hozzá, elmosolyodva.

-

[Dharran Liedor]

- Köszönöm az italt - mondta a lány, miközben helyet foglalt. - A nevem Carmen. Örülök, hogy megismerhetem, Vellias, ha szabad így szólítanom. Bocsásson meg, hogy csak így magára török, de érdekes megjelenése felkeltette a figyelmemet. Megkérdezhetem honnan származik? - közben lágyan az asztalra könyököl, fejét a tenyerén pihenteti és mint egy kisdiák csüng a férfi szavain.

[Taxen]

-Legyel csendben!-morgott a melette ulo sunyi alakra - Csondre van szuksegem!

Kiemelkedo hallasaval probalt hallani valamit. Egy kivulallonak csak ugy tunhet, hogy kifekudt a tul sok italtol valaki. De vele nem ez volt a helyzet. A fejet lehajtotta az asztalra, es probalt kiszurni informaciot nehany parbeszedbol. "Szoval shadoni majmok jonnek ide. Ez a nagy izgalom. Eszre is vettem en, hogy mikor a multkor ebben a fogadoban voltam, nem volt ennyi ember. Foleg nem kalandozo. Meg azon is csodalkoztam, hogy en itt vagyok. En akar a szavannaban is lehetnek a kiletem miatt. De ez most nem szamit. A majmokat jol el agya-bugyalom, hisz ebben mindig oromom van. Meg kard sem kell hozza. Csak rahuzok egyet a sisakra, aztan ki is fekszik az alultaplalt fajzat!" Igy dondolkozott magaban. A shadoniak felkeltettek az erdeklodeset. Meg hogy az gyanus alak is shadoni. Mar elso ranezesre gondolta. Lassan felemelte a fejet az asztalrol.

-Beszelhetsz.-jegyezte meg egy kis izgalommal a hangjaban - Felszolgalo! Bort kerek! Gyorsan! Nem kell nekem predoci. Csak siess! Kezd elfogyni a turelmem!-mondta, mikor elkapta egy fele bamulo szolgalolany tekintetet.

[@huszár]

A kérdésre, hogy szólíthaja-e Velliasnak, csak fejet hajtott, igenlő jelzéssel.

- Nem történt semmi, inkább én köszönöm, meg, hogy kitűntetett a figyelmével. - elmosolyodik, majd kis szünet után igy fojtatja - hogy honnan származom? - ismételte meg Carmen kérdését - hát erről nem sokat tudok, és még kevesebb emlékem van, de én ugy vélem, hogy született erioni vagyok. - láthatóan kissé feszélyezi, az, hogy egy ilyen csodálatosan szép nő, mint Carmen őt figyeli, szinte issza a szavait.Igen, talán még zavarba is hozta.Lassan kortyolta bortát, miközben elmerengve nézett Carmenre. Egyelőre még kerülte a tekintetét, hisz tudta jól, hogy egy nő mindent ki tud olvasni egy férfi szeméből.

- Valahonnan ismerős az arca, a megjelenése, a tartása, a kisugárzása... -gondola magában, de akárhogy erőltette, nem jutott az eszébe, hogy honnan. Még abban sem volt biztos, hogy az elmúlt nyolc hosszú év alatt nem talákozott vele, de hogy gyermek korában találkozott vele - arra nem tudott volna válaszolni. Vagy csak valakire nagyon hasonlít és csak hoszi, hogy emlékezteti?

-A szüleimről nem sokat tudok. Sajnálom, hogy nem tudok hosszu órákon át regélni családom nagy, s hősi tetteiről, múltjáról, dicsőségéről mert lehet, hogy van nekik - nekem, lehet, hogy nem. Most is épp a múltam, a szüleim után kutatok. - mondja kissé szégyenlősen, kissé megilletődve, kissé sajnálkozón, hogy nem képes Carmen figyelmét felkelteni. Eddig még nem nézte végig, úgy, mint egy férfi szokott végignézni egy Nőt. Maga sem tudta miért, talán nem merte...

- És mi a helyzet magával, mely mesés - vadregényes tájról jött? - tette fel kérdését.

[Darun]

Graim követte vendéglátóját, és közben elgondolkozott az előtte álló feladaton.

[Dharran Liedor]

- Sajnos nem vadregényes tájakról származom. A hazám Erion. - majd lágyan megrántja vállait és játékosan tekergetni kezdi az egyik hajtincsét. - Sajnálom, hogy nem emlékszik. De ne búsuljunk. Láttam nagyon fáradtan érkezett tegnap. Mit szólna egy frissitő dalhoz? - és meg se várva a választ fellibben a székből és újabb dalra fakad. Először csak a férfi körül táncol lágyan, majd tova libben. A dal éneklése közben a férfi újra életerősnek és frissnek érzi magát, egyre jobban. Majd a dal végeztével a lány újra visszahuppan székbe, és rámosolyog a férfira. - Hogy tetszett?

[The Eternal Crow Hero]

A társalgást egy hatalmas döndülés majd egy éktelen káronkodás csendesíti le. A zaj a kapu felől érkezik.

- Ranagol rontsa meg azt aki ezt a kaput készítette - hallatszik a Shadoni közös nyelven - hogy nyíllj ki ez a fene kapu.

S láss csodát a kapu kinyilt. Az ajtóban 12 ember állt, mind fegyverforgató, mind katonaember, testüket fekete csuklyás köppeny takarta védve az út porától, és a kiváncsi tekintetektől. A köppeny alól csak páncélkesztyűik, páncélcsizmáik és kardjaik markolata látszódik ki. Fegyvereiken és páncélzataikon látszik a déli készítés, a Shadoni díszítés. A 12 fegyveres lerobogott a lépcsőn és a kocsmáros felé vette az írányt. Ronin a Bárdnő, majd a varázslónő, és legvégül a nemrég leérkezett szépség felé pillantott, majd felvette szokásos csábos mosolyát és az újonan érkezettek felé vette az írányt.

- Miben állhatok az ... úrak rendelkezésére. - tárta szét karját Ronin és hajolt meg az elől haladónak.

[Vándor]

*figyelmét nem kerüli el...hogy is tehetné...a zajosan érkezö kis csapat, s kupája széle fölött megcsillannak az áfonyakék szemek. Talán rájuk vártam? meglehet... gondolja magában, s ugy dönt, kicsit még vár... még nem jött el az ideje annak, hogy beavatkozzon*

[@huszár]

Miközben a lány a hajfürtjével babrált lopva nézte végig az arcát, azt a szinte tökéletes arcot - hisz tudta jól, hogy nincsen tökéletesség, még az istenek sem azok, de ez a lány annyira közel állt a tökéleteshez, amennyire még éppen nem volt túl feltűnő. Elmosolyodott.

Mikor Carmen felállt és játszani kezdett, rögtön megérezte, hogy itt valami több van, mint valami egyszerű dalocska, de aztán már nem is figyelt erre az aprósságra, hisz magával ragadta a lány tánca, a mozgása. Most mérte végig elöször lágy íveit, finom vonásait. Persze nem azzal a szájtáti, illetlen módon, ahogy a kocsmákban szokás a szajhákat, hanem csak lopva, óvatosan... aztán ahogy a lány ellépett mellőle a szemeit lehunyta, fejét hátra hajtotta, hogy csak a zenére, s a hangokra koncentrálhasson. Érezte, ahogy Carmen zenéje körülöleli a lelkét, dalllama megtölti a szívét boldogsággal, nyugalommal, jóval és érzett még valamit, amit nem tudott hová tenni...

Mikor a lány visszaült a székre, visza hajtotta fejét, de még nem nyitotta ki szemeit. Jól látszott rajta, hogy minden porcikájával a zenére koncentrált, és még mindig azt teszi, mintha még mindig a fülében csengene a dallam. Érzékelte, hogy a lány már egy ideje csak őt figyeli.

A kérdésre kinyitotta szemeit, majd Carmenre nézett, és mély zengetekkel, érzelemmel telített hangon megszólalt:

- Ez valami hihetetlen, valami földöntúli, több, s mégis egyszerűbb... - szólt elismerően. - nagyon tetszett, tényleg gyönyörű volt. Egészen magával ragadott... - mondta, majd tenyereit párször összeütötte, s közben fejet hajott - elismerése jeléül.

Mikor felemelte fejét, egyenesen felnézett, bele a lány gyönyörű szemeibe... egy pillanat volt, de kettejüknek megfagyott, az idő. Megszűnt minden zaj, minden egyéb körülöttük. A hozzáértők a pillanat varázsának nevezik ezt az állapotot... De mint mindennek ennek is vége szakadt. A varázs megtört, az idő haladt tovább saját medrében, a hangok is megérkeztek. A kis csapat shadonival együtt.

[The Eternal Crow Hero]

- Igen segíthet - szólt a férfi , majd hátradobta a csuklyáját társaival együtt. A férfinek arcán látszott a nemesi vér, kese haját rövidre nyiratta mint a legtöbb shadoni, arcát szakáll keretezte s ez kissé komor benyomást kelltett. Ahogy köppenye szétnyilt láttatni engedte hogy nem csak egyszerü utazó, hiszen egy utazáshoz senki nem öltözik páncélba. A páncél is különleges volt tele aranyveretekkel, és különleges rajzolatokkal. Fegyvere egy hatalmas másfélkezes kard volt. Társai ugyanígy tettek mikor látták vezetőjük tettét. Mind díszes páncélt hordott, bár nem olyan díszest mint vezetőjüké. Rajtuk is látszódott shadoni származásuk.

- Egy bizonyos embert keresek, úgy hallotam itt rejtőzik, add át, és megkímélem ezt a porfészket. - miközben ezt mondta tenyerével körbemutatott a fogadóban.

- Nincs itt úram - szólt Ronin. Belülről forrt, mert senkinek nem hagyta, hogy leszólja az ő büszkeségét. - de foglaljón helyett itt közöttünk, és pihenjen meg itt egy napot nálam, nem számítok érte fel semmi pénzt.

- Ha, ha, nincs szükségem a kicsinyes felajánlásodra, van nálam elég pénz. Arthan. - A szólitott pénzt vett elő egy bőrszütyőből és a kocsmáros elé szórta. Ronin dühösen körbenézett a kalandozókra.

[Vándor]

*a lány szemei megvillannak, ahogy hallgatja a beszélöket, kupája széle felett tekintve rájuk, miközben kortyol a nemes borbol. Ök azok...semmi kétség... fut át az agyán a gondolat, majd mikor a népes kis társaság helyet foglal, feláll az asztaltól, s a lehetö legtöbb figyelmet vonva magára sétál nemes, ám mégis sokat sejteteöen harmonikus mozgással a pulthoz... valamit halkan mond a kocsmárosnak, amiböl sokat nem értenek. A kocsmáros egy kelyht nyujt át neki, mire azt a lány hatalmas csörrenéssel hajitja a földre, s emelt, mégis méltóságteljes hangon, kissé kipirult arccal szólal meg*

Hogy merészelsz ilyen lörét adni nekem? Ráadásul a pohár is piszkos volt! Hogy merészeled igy megalázni egy nemes ház szülöttét?!

*látszolag a lányt hatalmas sértés érte, s mivel biztos benne, hogy már felkeltette jelenléte a kis csapat vezetöjének figyelmét (hiszen éppen elég ügyes a figyelemfelkeltésben) biztosra veszi, a nemes gróf ur nem fog kihagyni egy ilyen esélyt arra, hogy a közelébe jutva - hiszen ö is csak férfi - elajánlja segitségét a becsületbeli ügy rendezésében. Azért lopva feléjük pillant, miközben a kocsmárosra mosolyog alig észrevehetöen.

[Dharran Liedor]

A bárd lányt meglepi a férfi tekintete, szinte magával ragadja. De a belépő kissebb sereg eszébe jutattja a varázslónő kérését. Majd újra férfire tekint:

- Magát is felkérte, igaz? - hangja komor, látszik ez számára is fontos.

A két enoszukei lány is viszont üdvözli a férfiakat.

- Örülünk, hogy látunk titeket. - majd a kis közjáték amit a csapat művel elvonja a két szuke figyelmét, mire a lány aki megszólalat folytatja, de már sokkal halkabban. - Ha segíthetünk, csak jelezzetek.

[Gem Kapocs]

Eközbenalig két napi járóföldre a fogadótól Vairo egy baralangban kutakodott. Még hónapokkal ezelőtt ide rejtette el azt a tárgyat, amivel végre elkérheti istenétől jogos jussát. Mikor megtalálta az apró domborművet elmosolyodott. Tekintete az apró fémdarabon időzött. Két kardot és egy furcsa, lángokban úszó alakot ábrázolt. Letérdelt, majd hosszú imába kezdett. Mikor befejezte fohászát, máglya tüzét érezte teste minden porcikáján. Azután acél hűvös tapintását a markában. Két hatalmas karddal a kezében elégedetten mosolygott.

-Mostmár felkészültem a bosszúra.

Ezt azonban nem látta senki, apró egerét kivéve. A fogadóban eközben a dolgok a maguk medrében folytak tovább.

[@huszár]

Vellias is elkomorodott, majd fáradtan, kissé bosszúsan tette hozzá:

- Fel. - Elfordította fejét, és vigigmérte az érkezőket. - Hahh, csak adják azok a kontárok odafent az égben, hogy ne itt bent a fogadóban törjön ki a csete-paté - gondolta, majd elmosolyodott - habár az ilyen helységeket mindig tűz elllen védik - tette még hozzá gondoltaban.

Végig mérte a feltűnösködő, s láthatóan shadoni grófot, majd lopva körül tekintett. Ismét mosolyra húzódtak ajkai, és ekkor eszébe ötlött, hogy valami nagyon nincs itt a helyén, hisz a legtöbbb vendég - Mit legtöbb?Az összes!! - kalandozó...

Kevés olyan alapszabály van Yneven, ami mindenütt ugyanúgy megállja a helyét, de ebbe beleteartozik, hogy soha ne kezdj ki kalandozókkal! Különösen, ha pihenni vágynak és ebben megzavarják őket!

Vissza fordult Carmenhez;

- Mért is csináljuk? - kérdezte kiváncsian a lánytól. Kérdése alatt azt értette, hogy mért lettek ők felkérve a shadoniak ellen? Az asztal felett közelebb hajolt a lányhoz, és jelzett neki, hogy tegyen ő is ugyanígy. Alig pár hüvelyknyi távolság volt kettejük arca közt, de csak kívülről tűntek úgy, mint egy szerelmes pár.

- Hol van most a Lady? - kérdezte hangtalanul, hogy Carmen csak a a szájáról olvashatta le, de e kérdést más senki nem láthattta a lányon kívül, hisz saját testükkel takarták a kívülállók elől.

[Sneer]

[Cz]

- Ó hogy a Shadoni inkvizitorok kezelgessék máglyán azt a megátakodott boszorkánymestert aki megátkozta az ágyat hogy ne lehessen rajta nyugodt álma a magamfajta megfáradt harcosnak.Fogadós,nem kenyerem a panaszkodás de ennél még az istállóban is különb fekhelyet kapok!-jön le a lépcsőn a harcos, immáron megmosakodva,ám ugyanabban a szakadt ruhában amiben nem is olyan rég megérkezett a fogadóba.Szemei félig csukva, láthatóan nem nagyon tudott aludni, ezért is nem látja a lent kialakult kényes szituációt.

Na mi ez a gyászos hangulat itt?Netán történt valami?-néz kérdőn a fogadós felé,majd körbe a jelenlévőkre.Láthatóan kissé meglepődik amikor minden szempár, de legfőképpen a Shadoniaké reá irányul.

- Oh, egy Shadoni nemes.Öh, ha nem megszállni jött akkor nagy bajban vagy fogadós komám-neveti el magát idétlenül.

Oldalán ott lóg hosszúkardja és bár szinleli, hogy érdektelen a frissen érkezettek iránt, nagyon is megnézte kikkel is áll szemben.Ez a rövid idő elegendő volt ahhoz, hogy összeszedje gondolatait és eldöntse mit is fog csinálni ha megérkezik a gróf.Álcája egyelőre biztonságot nyújt neki, legalábbis ezt reméli.

[Dharran Liedor]

- Elég annyi, hogy valaki védelmében, aki sokak számára fontos. - mondja halkan, majd mellékesen hozzáteszi - Úgy látszik.

Majd odahajol a férfihoz.

- Ott áll maga mögött a folyosón. - súgja mosolyogva, majd mélyen a férfi szemébe néz. Zavarbaejtően csillanak a szemei.