Társalgás a Világ Közepe fogadóban

[Dharran Liedor]

Éles, erős, mágiával átitatott női hang szelte át a levegőt.

- Elééééééééééééééééééééééééééééég!

Carmen az asztalon állt - a félelf férfi legnagyobb meglepetésére, hisz az előbb még ült, vagy nem? - gyönyörű vonásait eltorzította a harag. Kiálltása megtette a magáét. Egy röpke pillanatra mindenki megállt, még a rohamozó lovagok is. A Ladyre pillantott. *Csináld* Majd a shadoni felé fordult.

- Mit képzel maga. - óvatosan lelépett az asztalról és megindult a férfi felé. Még így dühösen is kábító hatása volt - Ha nem érzi magát biztonságban, akkor távozzon a csahos kutyáival együtt. Ne zaklassa a vendégeinket. És főleg ne a házigazdát! - mutat Ronin irányába - Vagy netalán mégsem egy jólnevelt úrhoz van szerencsém, hanem egy szimpla kocsmatöltelékhez, aki mindent kardjával intéz?

[Cz]

*A "kábitó" hatás őt is telibe találta.Megbabonázva nézte végig a nő rövid ám annál hatásosabb szinjátékát.Ismert jópár mágiát mellyel bátorságot tudott önteni az emberek szivébe ám ez egyik sem volt ezek közül(vagy csak nem tudott eléggé koncentrálni a látvány miatt?). Mintha tiz ember erejét érezte volna ereiben, képesve érezvén magát elbánni az egész shadoni csöcselékkel egymaga.A kardjához kapott és mit sem törödve eddig nehézkesen fenntartott álcájával megindult feléjük, egyértelmüen tudatva korántsem békés szándékait.*

[Darun]

Grom végre megnyugodott. A közeli csata zaja kiűzte fejéből a titokzatos gyilkos gondolatát. Elindult vissza a fogadó felé, már éppen befordult a sarkon, mikor az ajtóban ismerős alak tűnt fel előtte. A barbár. Látta kezeiben az óriási pengéket, az egyik végén valami ocsmány fajzat fejével. Aztán a barbár összeesett. Azonnal előrelendült és semmivel nem törődve három szökkenéssel az ájult test mellett termett. Vaskos izmai megfeszültek, ahogy a súlyos testet felemelte, majd a legközelebbi székre ültette. Aztán a szeme sarkából észrevette a shadoniak mozgolódását. Elővette a kulacsát, de a szemét nem vette le a közeledő lovagokról. Aztán az egyik páncélos félrelökte Ronint. A szájából előmeredő fogak vésztjóslóan csikorogtak, minden akaraterejét összeszedve tudta csak legyűrni az indulatát. Aztán látta hogy a fogadós harcosai is mozdulnak, és így figyelmét ismét volt társára öszpontosíthatta. A kulacsból ork pálinkát töltött a barbár szájába. Tudta, hogy ez segíteni fog. Hamarossan eszméletére tér majd, bár a pálinka hatását még egy jó darabig érezni fogja. Ismét a tarisznyájába nyúlt, előkotort egy marék "furcsa" növényt, a szájába vette, és rágni kezdte. Figyelme ismét a shadoniakra irányult.

[The Eternal Crow Hero]

A lovagok már majdnem odaérnek a barbár és a felette tornyosuló alakhoz mikor a semmiből két ököl majd a hozzájuk tartozó test is megjelenik. Az első két lovag a levegőbe emelkedik, és a többit is magával sodorva földre érkezik.

- Itt nem lesz vérontás. - szólal meg az egyik szuke.

A két lovag aki feldöntötte a többit a földön marad mig a többi feltápászkodik, majd értetlenül úrukra néznek. Az Roninhoz lép.

- Elnézését fogadós úr kint elintézzük- majd int társainak - hozzátok azt a nagydarabot is.

A barbárra mutatva elindul a kapu felé, míg a talpon lévő lovagok társaikat felnyalábolva és a barbár felé indulva megmozdulnak. De ekkor egy női hang töri meg a csendet, egy varázslat zárószava.

[Darun]

Graim éppen belekezdett volna, mikor az ajtó kitárult és megjelent a barbár. Rögtön felismerte a penge végén lévő szörny fejét. Rossz előérzete támad. Az események felgyorsultak. Ismét a kovácshoz fordult.

-Nagy bajban vagy fiam. Népünk ősi ellensége...

-Eléééég! -csattant a női kiáltás, és Graim nyugtalanul fordult ismét hátra. Látta, ahogy az emberlány lemászik az asztalról. A szeme sarkában mozgást vett észre, és rögtön felpattant, baljával megragadta Acélpörölyű vállát és visszanyomta a székre. Látta a szemében felizzó gyűlöletet, és tudta, most sok minden dől el.

-Ne tedd! A vesztedbe rohannál! A zsoldosok a Gonosz szolgálatában állnak, és feladatuk, hogy minden Tarinból elszármazott törpével végezzenek. Szándékossan provokálnak, most te vagy a célpontjuk. Ne hagyd, hogy az indulataid vezéreljenek! Õk csak bábok. Addíg nem avatkozhatsz közbe, amíg fel nem bukkan az a személy, aki irányítja őket. Meg kell bíznod a jelenlévő társaságben. Kalandozók mind, egytől egyig, és hidd el, nem fogják hagyni, hogy bármi is történjen a fogadóval! Bíznod kell bennem!

Azzal elengedte a törpe vállát, megfordult és az ajtó felé pillantott. Egy kicsit bánta, hogy ott hagyta hű társát, a kétélű csatabárdot.

Grom kihasználta a szünetet, aztán egy kevés maszlagot vett ki a szájából és alapossan bekente vele a barbár sebeit. Mikor felnézett, észrevette a lovagok közeledését. Tudta, hogy a barátjáért jönnek. Bár a kezeügyében tartotta a fegyverét, tudta, hogy itt benn nem fogja használni. És addíg mindenképpen a barbár mellett marad, amíg az magához nem tér. És persze késszen állt arra is, hogy szükség esetén a segítségére siessen.

[Sneer]

Acélpörölyű türtőzteti magát. Ronint a barátját odébblökték. Ezt nem kellett volna. Türtőzteti magát és nyugton marad. Megérzése alapján Garim az akinek mondja magát. Egy törpe azért jó ha résen van. Mindenkinek van homály testvére még a héroszoknak is. Figyeli az eseményeket és várja a további instrukciókat. Társai valóban megoldják a dolgot.

Arkihleusznak egy harcművész ellen még lett volna esélye, de kettő ellen nem. Ráadásul térdelőhelyzetből úgy hogy mindketten hátulról támadnak rá nincs esélye. Két rúgás és három ütés után ájultan hanyatlik a padlóra. A két nő a többi lovagot Erősre és a két enoszukei férfira hagyták.

Erősnek semmi feladat nem akad épp az egyik szélső lovag megakasztásra készül mikor a két jobb szélen rohanó lovag felemelkedik a kidobó emberek segítségének köszönhetően és elsodorják másik két társukat. Köztük az ő ellenfelét is. A gróf is hirtelen megáll mellette. Erős, felé fordul, hátha őrá pályázik.

Az inkvizítor hátraugrik feldöntve a háta mögött lévő bárszéket. Folyamatosan hátrál a testőrparancsnok csapásai elől, majdnem elsodorja a bárpultnál ülő idős férfit. Az gyorsan leugrik a székéről és hátrább húzódik egészen a falig. A beavatottnak sikerül elővenni fegyverét. A mendra megakasztja a lovagi kard következő csapását.

A pult túloldaláról jön segítség. Két fémkupa csattanik a fejéhez. Az egyik halántékon találja. Napsugár és Sandra a két pultos lány sietett az inkvizítor segítségére. Krehninor egy kis időre megszédül. Ez bőven elég Expolitusnak hogy fölénybe kerüljön.

A Lady befejezi a varázslatot. Köszönetképen finoman bólint Poulinec fele. A nő elég időt nyert neki a kiáltásával.

A gróf a gyönyörű feketehajú nőre néz. Válaszolna ,de már a varázslat hatása alatt adja ki újabb parancsait.

[Dharran Liedor]

Mikor a Lady befejezi utolsó varázslatát, Carmen már mellette áll.

- Kik ezek? Nem shadoniak, az biztos. - a távozók után néz.

A két enoszukei lány is visszatér. Majd a házigazdához lépnek.

- Tudunk még valamiben segíteni? - kérdezi az egyik.

- Talán jobb lenne, ha maradnánk pár napot. - fejezi be a másik.

[Taxen]

Erős nagyon sajnálja, hogy ilyen hamar vége lett a küzdelemnek. Szomorkodva megy vissza az asztalához.

"Ez a bohóc meg hol van? Már rég itt kellene lennie. De vajon mit csinált? Mi tart neki ilyen sokáig?"

A terve sajnos nem sikerült, de nem is lett túl nagy botrány...sajnos. A székére felállt, majd megkérdezte, a kérdést mindenkihez intézve:

-Mindenki jól van? Akinek valami nagy kára esett, annak a kifizetését én állom.

A kardját vette elő, majd élezni kezde, miután leült, egyrészt, mert már nem volt túl éles, másrészt meg még néhány embert is elijeszthet. Nem sok kedve volt most beszélgetni. Senkivel sem. Talán megbizójával egy kicsi, de nem sok.

"Ha ezek most idejöttek, akkor jön több is...valamikor. Mindenesetre én addig ittmaradok, és segitek, ha kell, márpedig szerintem kelleni fog nekik a segitség. Elvégre kalandozó vagyok, erősebb, és hatalmasabb mindenkinél, legalábbis a legtöbb embertől. A lételemem a harc, ami mégegy ok arra, hogy ittmaradok..."

[Sneer]

A Lady Carmenre nézett.A tekintete kicsit kifejezéstelen volt.Lassan mondta ki a szavakat:-Nem olvasok a gondolataiba csak irányítom.-Közben ő is az ajtó fele indul.Nem akarja elveszteni áldozatát.Életszerűen kell reagálnia a gróf helyett és ahhoz látnia kell annak környezetét.Carmen mellette sétál, mint egy testőr.Egy reménybeli később beszélgetés az oka ami miatt a félelf nő mellett marad, valamint az események őt is érdeklik.Válaszat szeretne kapni a kérdésére

[Darun]

Graim látja a feszültséget a törpe szemében. Elgondolkozott azon, hogy mennyit mondhat el neki az igazságból. Végül is arra az elhatározásra jutott, hogy megoszthatja vele a titkot.

-Amit most elmondok, talán nem lesz teljessen világos előtted. De meg kell bíznod bennem, ahogy ezt most én is megteszem veled! A "shadoniakat" egy nagyhatalmú és gonosz törpe irányítja, aki a Gonosz szolgálatába szegődött. Rendkívüli hatalma van, ezért nem lenne szerencsés szembeszállni vele. A shadoni nemes az egyetlen, aki nem áll a befolyása alatt. Õ szeméyes okok miatt van itt, ha jól tudom egy bárdot keres. Azonban mindketten tudják, hogy szükségük van a másikra. A shadoninak a bárd kell, az áruló törpének pedíg te kellessz! Nagy veszéjjben vagy. Már sok magányos törpét elkapott, és azóta mindüket a Homálytestvér irányítja. Mindez azonban csupán egy nagyobb terv része. Azért "küldték" őket ide, hogy magukra vonják a figyelmet, és hogy közben egy más dolgot teljessen titokban intézhessenek a Gonosz szolgái. Sajnos ennél többet nem nagyon mondhatok.

Mikor befejezte mondandóját, ismét úgy fordult, hogy jól láthassa a "shadoniakat". Tudta, hogy ellenfele ott van köztük. Feszülten figyelt, hátha az illúzió csak egy pillanatra meggyengül.

[@huszár]

Vellias az egész incidens alatt meg sem rezdült. Még a tekintete sem kalandozott el.Hogyan is fogta volna fel a külvilágot, amikor lélekben egészen másutt járt?...

Gépies mozdulatokkal emelte szájához kupáját, és lassan kortyolt belőle.Észre sem vette a shadoniak megmozdulását, sem a lány kitörését, aki eddig vele szemben ült.Semmit sem vett észre, csak ült egymagában és teljesen elrévedt...

A valóságba a Lady varázslata rántotta vissza, hiszen a mentálmáia fémes ízét tisztán érezte a szájában, még akkor is, ha a mágia nem rá irányult. Újra kortyolt a borból, talán hogy elmossa a kesernyés ízt, talán hogy valami pótcselekvést végezzen.

Körbe nézvén kissé furcsán tapasztalta, hogy megváltozott minden és mindenki ... mintha ő eddig ott sem lett volna ...

- MI a fene van velem? - kérdezte önmagát gondolatban - ehhez hasonló eddig még nem fordult elő velem.Ehhh.Tényleg fáradt lehetek, ha ennyire elkalandozhatnak a gondolataim... - s ezzel le is zárta a témát.

Még éppen látta kisétálni a Ladyt Carmen társaságában.Csak ekkor vette észre, hogy a szépséges nő nem vele szemben ül, hanem kifelé sétál.Erre gyorsan végig recsegette öklein a porcokat, és nem értette mért is villan felé annyi kérdő tekintet.Valójában nem is érdekelte.Felkelt az asztaltól és kiment a szabadba kissé kiszellőztetni a fejét.

A kinti nyílt tér és friss levegő hamar magához térítette, de a kedvét nem javíthatta nagyban hiszen neki hamarosan vagy nagyon hidegre, vagy sok jégre lesz szüksége...

Nem maradhatott tovább ennyire védtelen!

[Halálvadász]

A Halálvadász nevű kráni csöndben osont be a fogadóba. Nagy verekedést látott, de inkább leült egy asztalhoz, azonban nyílpuskáját a kezében tartotta.

[Taxen]

Erős többféle dologra is figyelmes lett, mint például a beosonó alakra. Nem tetszett neki.

Majd odamegy, és beszél vele, döntötte el magában.

A másik érdekesség a magát, és a történéseket kihagyó másik alak volt, akin eddig majdnem mindig átsuhant a tekintete, de hogyan? Biztos mágia...gondolta magában, de nem foglalkozott vele túlságosan.

Elindult a jövevény felé, üdvözlő mosollyal az arcán.

-Két jófajta bort hozzon nekem valaki! De gyorsan - sürgette a felszolgálókat öblös hangján Erős.

-Jo estét! Erős vagyok, mármint a nevem is az -mondja a "viccet" Erős- Mi járatban van errefelé? Talán keres valamit? Vagy valakit?

[Habib Lafi]

A nyitott ajtón tömeget kerülve egy befelé törekvő, igencsak érdekes külsejű alak jön be, akinek lábai a puha, térdig érő csizmába burkolva szinte örültek, hogy egy kis pihenésben részesülhetnek. Gazdájuk arcán az aggodalom oly jól felismerhető fellege suhant át, ahogy meglátta a kisebbfajta csetepatét a kocsmában... csak nehogy valaki hozzáérjen. Egy igencsak ittas, sörtlötyögtető, leginkább parasztra hasonlító fajtársa indult meg irányába, de a Kardművész egy gyors mozdulattal kitért az útjából. Már elég régóta fogadta meg szentül, hogy senki ember fia nem érhet őhozzá, s ez ellen minden erejével kűzdeni fog- persze már számtalan élőlény érintette meg, mikor félig holt állapotban partra vetődött egy hajó szerencsétlen pusztulása miatt-.

Sokszor vetődött már fel benne annak a gondolata, hogy milyen lehet egy másik ember bőrének tapintása, tenyerének melege... ám ilyenkor egyből dorgálásra kerül a sor. Minden egyes alkalomnál eldönti- soha, de soha nem fordul elő mégegyszer ilyen szentségtörés!

-Jó estét mindenkinek!

Köszön egyenesen, mindenféle kertelés nélkül, ahogy azt az etikett, és a becsület megkívánja. Helyet foglal a bárpultnál, rendel egy pohár predocit. A vacsorát egyelőre hanyagolja, lehet hogy el is fog maradni... úgy is kiadós reggelit tervez, bármennyibe is kerüljön. Egészségesen megszedte magát az utóbbi időben, teljes tíz ezüsttel bővült a vagyona. Ezek a pénzérmék elég sok különböző helyen vannak elrejtve, nehogy nagyobb veszteség érje. Karcsú kialakítású Slan kardja a kevésbé széles övéhez "kötött" kardhüvelyben nyugszik, Slan tőrje szintúgy...

Fakófekete, lábszárközépig szövettunikája már szinte hozzánőtt- nemsokára szó szerint is-, s derék alatt két részre oszlik, elöl- hátul kombinációban. Testhez álló nadrágja nem igazán látszik, csak akkor, ha néha- néha előtűnik a tunika szárai alól.

Belekortyol a borba, s a vöröslő nedű először csak lassan- mint a rohamozó nehézgyalogság- indul meg nyelőcsövében, de a végére már alázúduló vizesésként érkezik meg Ivan Joseph gyomrába, cirka tíz másodperc múlva. A verekedőktől legtávolabbi székben foglal helyet, d emég mindig a bárpultnál... és gondosan kerülget minden felé indulót.

[Halálvadász]

- Mit szeretnél jó uram?

[Sneer]

Ronin miután visszanyerte az egyensúlyát, a hozzá siető két enoszukei nőhöz fordul.-Igen tudnak segíteni.A forrófejű vendégeinket kellene kikísérni.Ha ezen túl vagyunk ,akkor a kinti épületben tudok szállást adni a hölgyeknek.Örömmel venném ha maradnának.Az első hónap úgy is ingyenes itt nálam.A segítségükért pedig külön hálás vagyok!

A fogadó katonái körbeveszik a shadoniakat az udvaron.Előkerülnek a lovaik.A nagy kétszárnyú étteremajtó most nyitva van.Ronin és a két nő a lépcsőről figyeli az esményeket.

A jó tucatnyi shadonit, kiket a barbár szétvégott és az ogár fejetlen hulláját már egy szekérre feldobták az emberei.

-Lóra!kiálltja a varázslónő uralma alatt álló gróf!.A shadoniak már a melyik tud járni.Felkapaszkodik a lovára. A fogadó 20 embere várakozik nyeregben, hogy kellő távolságra kísérje a hívatlan vendégeket.

Ahogy a Lady megjelenik az ajtóban Carmennel az oldalán egy bagoly száll fell a kis liget egyik fájáról és gazdája felé veszi az irányt.

Expolitus Nexus felsiet a szobájába. Elsiet a Darton paplovag és lefelé sétáló fiatalember mellett.Gyorsan összepakol a szobájában.A shadoniakat kisérő osztaghoz fog csatlakozni.Az egyikük meg akarta ölni nyíltan ,annak ellenére hogy tudta ,hogy ő az Egyetlen beavatottja.A háttérben húzodó okokra fényt fog deríteni.Elszánt arccal lép ki szobájából.

A kétszárnyú kapu nyitva.Az országúton a sikertelen bárd vadászatról visszatérő Szürkecsuklyások tűnnek fel.

Sandra és Napsugár a feldöntött székeket és asztalokat kezdi felállitani és visszapakolni a helyükre.

A paplovag is fogadó ajtajához siet.Tünödve nézi a távozó shadoniakat.Ezek lovagok???Túl könnyen adták meg magukat.Itt valami nem stimmel.

Erős barátja vigyorogva tűnik fel a lépcsőházból.A zsákmánytól boldog.Megtorpan lépcsőház ajtajában.Elkerekedet szemmel nézi, hogy micsoda felfordulás van.Pár perc múlva legyűri meglepettségét és eléindul Erős és az ismeretlen asztala fele.

Rogan figyelmesen végig hallgatja Graimot, majd megjegyzi.-No állok elibe mindneféle Homálytestvérnek, hisz te itt vagy velem!

-Most mitévők legyünk?Hol találjuk ezt a Gonoszt?-nem szerette az elintézetlen dolgokat.Különösen nem bírta ha valaki rá utazik.Békében szeretett élni. A Vilgközepében ez megadatott neki.Úgy látszik a mai napig volt ez így.

Acélpörölyű követte a hérosz tekintetét vajon mit figyel annyira?

Kami no Hida a nyílpuskás alakon tartotta a szemét.A Lady és Carmen mellé állt.Testvére épp egy sérült shadonit dobott fel a szekérre.

Sandra hangja csattan fel Erős kiabálására:-Jó uram nem látja mit csinálok?Türelem és mindjárt hozom a borukat!Fene a formáját!Balhé az megy utána meg egyből inna!-Sandrából kitört a gorviki vér.Ronin szemei villámokat szórtak amikor fejét a felszolgálólány felé fordítja.

A fakófekete tunikás embernek Napsugár,Ronin és Kami no Hida köszön vissza.-Jó estét!

Napsugár megy vissza a pult mögé és szolgálja ki az új vendéget

[Sneer]

Trentea a harmadik szolgáló lány érkezik a vendégház felől.

A shadoniak fegyveres kíséretet kapnak az 1 mérföldniyre lévő Nagykereszteződésig

[Dharran Liedor]

A két, egymásra megtévesztésig hasonlító hölgy elkéri a szobakulcsokat, hogy kényelmesebb ruhát öltsenek és lemosakodjanak. De közben azért odasúgják az útbaeső szukénak, hogy ha kellenek csak "üzenjenek".

- Sétáljunk. Kíváncsivá tettél. - válaszol Carmen és lassan elindul a nő mellett, majd felmutat a bagolyra - Látott valamit?

[Gem Kapocs]

Vairo lassan ébredezik. Érzi a szájában a méregerős pálinka utóízét. Lassan megmozgatja ujjat, majd felnyitja szemét. A shadoniakat nem látja sehol, értetlenül néz Gromra.

-Mi történt? Nem emlékszem semmire.

Értetlenül néz maga elé, majd megnyugodva veszi észre a két kardot, melyet eddig görcsösen markolt. Az emlékek lassan kerülnek elő tudata mélyéről. Arcán hirtelen mértéktelen bánat ütközik ki, majd egy őrült vigyor, azután félénk nyüszítéssel felfut szobájába. Az ajtót szinte kitépi hogy minnél előbb magához vehesse dolgait, és távozhasson a fogadóból, mielőtt Az aki öl, veszélybe sodorhatna valakit.

Grom meglepődik a barbár reakcióján, majd utána fut.

-Mit művelsz?-kérdezi meglepetten, mikor látja hogy "társa sietősen távozni készül.

-Nem maradhatok. Az egész fogadó biztonsága érdekében el kell mennem. El kell...-összeesik, majd néhány tizedmásodperc múlva újra feláll, arcán démoni vigyorral.

Apró egere sem mer a közelébe menni, mikor a barbár felpattant, már tudta, itt nagy dolgok fognak történni. Nagyon rossz dolgok. Néhány ugrással a fogadó földszintjén terem, a pillét keresi, majd a varázslónőt.

[Darun]

Az öreg magaelé emelte jobbját. Gyakran nézegette a kezét, amikor még látott. Mindíg valami gyermeki csodálattal nézte testének ezt a részét, mint ha valami rendkívüli, sőt egyedi dolgot szemlélne. Ilyenkor álltalában megbékélt magával. Nem tartotta magát csúfnak, igaz hogy szépnek sem. Nem gondolt a test hibáira, csupán azt látta, amit kedvelt önmagán. A holló szín hajzuhatagot, mely a háta közepét verdeste, a szempilláit, melyeket oly sok nő megcsodált. És persze a keze! Ezek voltak azok a dolgok, amikre azelőtt joggal lehetett büszke. Azóta a haja megfakult és hullani kezdett, a szempilláira pedíg már nem figyelt fel senki, hiszen az üresbe tekintő szemek elriasztották az érdeklődő pillantásokat. Igen, mindezek a változások ott kezdődtek, azon a napon, amikor majdnem örökre ott maradt, abba a távoli kisvárosba, a puszta közepén. Akkor a lelke annyira szenvedett, hogy azt hitte hogy nem éli túl. De ő túlélésre született, ezt követelte tőle a Sors bármi áron. És ő bőségessen megfizette az árát. Először a fiatalságát veszítette el. Aztán a látását, a józan eszét, végül önmagát is. A lelke ugyan kettéhasadt, de mégsem halt meg. Számára megváltás lett volna, a vilgának azonban a vég, így tovább élt. Az öreg gondolataibamerülve ült a pultnál. Meg sem hallotta a rövid kűzdelem hangjait, amint azonban a kűzdők közel értek hozzá, tudata kitisztul, izmai megfeszültek. Ösztönössen ugrott le a székről és egy gyanússan hosszú szökkenéssel a falnál termett. Az árnyékok gyorsan körbeölelték testét. Aztán egy női kiálltás és a rövid harc már is véget ér. Az öreg -maga sem érti hogyan- hítelen ismét érzékelni kezd. "Látása" kitisztul, a zajok elkülönülnek egymástól, a manaháló finom szálai apró örvényeket keltenek. A sötétségben felizzik az öreg szeme, színes alakokat lát minden felé. Asztrál és mentál kavargását. Látja a báró és a Lady közé feszülő vékony mentálfonalat, és még valamit. Az egyik lovag szellemteste helyén förtelmes árny kavarog. Tudja, hogy már látta őt egyszer, nagyon régen. Ez nem lehet véletlen. Bár az anyagi világot nem láthatta, érezte, ahogy a "katona" fürkésző pillantást vet a fogadóban tartózkodókra, majd egy társát támogatva kilép az ajtón. Még látta, ahogy a két nő a gróf után indul, ő maga is előrelendült volna, mert tudta, hogy valami nagyon rossz fog történni, de ekkor ismét elhagyta az ereje, a legközelebbi székre rogyott, az árnyak mint a megriasztott vadak, rebbentek szét.

[Cz]

Ennyire öreg lennék?-kérdi magától, s csalódottan gonol vissza az elmúlt percek eseményeire.Nem is olyan régen még kekeckedve rántott volna fegyvert egy ilyen szituációban ,most megv csak állt mint akinek földbe gyökerezett a lába.Megcsóválja fejét és visszafordul a pulthoz.Látja, hogy Napsugár már a helyén is van.Remek.

-Valami erőset kérnék szépéségem, ja és kellene friss foróóviz is a fürdőbe.

Egyetlen mozdulattal leönti a torkán a karcost, krákog egy hangosat,majd cinkos mosollyal a szája sarkában körbenéz a fogadóban.Egyre jobban tetszik neki ez a hely.

[Sneer]

Napsugár kiszolgálja Ivan Joseph-et.

A kulcsok átadásakor elmondja a két harcos hölgynek, hogy hogyan találnak oda a Vendégházhoz. Két ugyanolyan kulcsot ad át.A vendégház négyes szobájának kulcsai.Az emeleten lévő szobából az arénára lehet kilátni.

Kami no Hida a nyílpuskást folyamatosan figyelve bólint a két szállására távozó nőnek, majd az őr posztjához megy. Az ajtó melletti székhez és a kis asztalhoz. Szeme sarkából leellenőrzi, hogy meg van e, a törpe vendég csatabárdjá.Meg van.

Leül.Ujjait összefonva, lábát az asztalon pihentetve figyel.

Kaszi no Hida a távolodó szekeret és lovasokat nézi, majd a megérkező Szürkecsuklyásokat veszi számba.Nincs köztük új arc.Persze erdőkerülőknek, világcsvargóknak tűnnek mindeki másnak.~Szürke eredménytelen vadászaton volt~.

Vulaghar elkíséri embereit az istálló fele.Azok léptetésben haladnak a sétáló főnök mellett.

Kaszi no Hida ezek érdeklődve figyelé a hozzá lépő két nőt. Az elsuttogott szavakra bólint.-Szólni fogunk-válaszolja hasonlóan. A szövettség kézjelzzéssel búcsúzik hazája harcos lányaitól arra rövid időre amíg azok rendbe szedik magukat.

Arckhan a varázslat leteltével felsóhajt.Most már teljes figyelmét a mellette lépdelő Carmennek tudja szentelni.-Honnan ismered Torozont?Dolgoztál nála?

A hölgyek mellett elhaladó Trentea tisztelettudóan üdvözli a két szépséget.

[Dharran Liedor]

- Sok időt töltöttem Torozonnál. - csacsog mosolyogva, és csak ő látja, hogy a Lady szinte meg se hallja - Zenélgettem, dalolásztam, néha még felszolgáltam is, de csak az elején, akkor minden munka jól jött. Kalandozókat hallgattam, meséiket, hogy miket csináltak. Aztán egyszer én is velük mentem, de végül csak vissza találtam Torozonhoz. De most új környezetre vágytam és így kerültem ide. Torozon ajánlotta, és nem tűnik unalmas helynek......

A két szuke gyorsan átöltözik és levedli útkoszos kabátját is. Tradicionális ruhát öltenek, úgy itélik meg itt nem kell titkolniuk kilétüket. Majd visszafelé a fogadóba elbeszélgetnek a két szukéról....

[Darun]

Grom nézi, ahogy a barbár magához tér. A kérdésre nem válaszol. Először megvárja, hogy barátja teljessen magához térjen. Aztán meglepődik, mikor az felpattan és elviharzik a szobája felé. Már sejti, hogy valami rossz dolog van készülőben. Habozás nélkül utána veti magát, de csak a szobánálé éri utól. A barbár éppen csomagol. A szemében félelmet lát. Grom tudja, hogy a barbár csak egyvalamitől fél.

-Mit művelsz?

-Nem maradhatok. Az egész fogadó biztonsága érdekében el kell mennem. El kell...

Grom látja a barbár pillanatnyi megingását. Azt is tudja, hogy ez mit jelent. De hiába minden. Nem tudja, hogyan segíthetne. Aztán hírtelen megtántorodik, ahogy a barbár hatalmas teste félrelöki az ajtóból, kis hijján fel is bukik. Aztán eszébe jut valami. Valami, ami már nagyon régen történt. Sok korszakkal ezelőtt. Egyszer már ő is átélt hasonlót, de akkor túlélte, mert ott voltak a barátai. Nem hagyja, hogy a démonok elragadják a barbárt. Arca torz vicsorba rándult, óriásira nőtt agyarai fenyegetően meredeztek, de szerencsére senki nem láthatta. Másfélmázsás súlyát meghazudtoló fürgeséggel lendül a barbár után. A lépcső tetejéről látja még, hogy barátja körülnéz a fogadóban. Nem tudja, hogy konkrétan kiket keres, de nem is szeretné megtudni. Nincs vesztegetni való ideje. Torkaszakadtából ráüvöltött:

-VAIRO! -a jelenlévők ereiben valószínüleg meghült volna a vér, ha nem kipróbállt kalandozók lettek volna, bár az ork kiálltására azért így is felfigyeltek. Még a barbár is ledermedt egy pillanatra.

Graim szúrós tekintettel nézett a kovácsra.

-Nem úgy van az! A Homálytestvért nem szabad félválról venni. Aki pedíg téged keres, az nem csak egy egyszerű szolgája a Gonosznak. Nem véletlen, hogy itt vagyok. De az is lehet, hogy az én hatalmam is kevés lesz, hogy megállítsuk. -azzal ismét az elvonuló shadoniak felé fordult. A következőket már inkább csak magaelé mondta, de azért úgy, hogy társa is megértse.- Valahol ott van közöttük. Nem tudom melyik az, de érzem a jelenlétét. Várnunk kell, amíg elő nem lép. Nem tehetünk mást.

Aztán meglátta a barbárt. Szinte ki tudta volna tapintani a dühét. Rá mutatott.

-Ha csak nem akarod azt tenni, amit ő.

[KillerDaemon]

talán ha egy-két embernek feltünik, hogy egy árnyék mozog a sarokban.A fejvadász elhelyezkedik az asztalnál és alaposan szemügyre veszi a bentlévöket.Jobb keze fegyvere markolatára simul, de most nem fogja használni, igaz nem is lenne szüksége rá.Puszta kézzel is elbánna mindőükkel, ám most nem ezért van itt.A kocsmárost keresi tekintetével de nem találja.Vár türelemmel tovább.