Cundior

Igazából semmi különös. A mágikus kifáradás ugye szintenként 25 Mp felhasználását teszi lehetővé. Ugyan ez a mennyiség nálunk a határ a készített (fontos, hogy készített, a talált, jutalomként kapottakra ez nem vonatkozik!) varázstárgyak használatára, ami természetesen nem vegyül, a rendes mágikus kifáradással, külön kezelendő. De nem csak külön kezelendő, független attól is, hogy a tárgy használója mágiahasználó-e, vagy sem, van-e Mp-je, vagy nincs, hiszen egy tolvaj is használhat varázstárgyat.
Ha használsz egy varázstárgyat, mondjuk tűzcsóvát idézel a botodból, aktiválod a láthatatlanság gyűrűjét, ...stb. akkor a "varázstárgy mágikus kifáradásodból" (még sose neveztük így, furcsán hangzik) költesz, amíg el nem éred a határodat, amit átlépni sebződés ellenében sem lehet. Az ár nálunk az egész varázstárgy elkészítésének Mp költsége, de ha inkább "high magic" a játékotok, lehet csak a megidézett varázslet költsége is. (Illetve, mivel háziszabály, természetesen minden részlet szabadon módosítható. )
Ami még fontos lehet, hogyha egy varázstárgyat többször lehet használni (mondjuk körönként lőni vele egy tűznyilat), akkor természetesen nem kell minden alkalommal fizetni érte, csak egyszer, amikor használatba vetted. Mellesleg ilyen módon kell "használatba venni" nálunk mindent, egy rúnakardot, vagy rúnapáncélt is. Tehát egy harcos sem rohangálhat tetőtöl talpig rúnacuccokban (legalábbis nem alacsony szinten).
Nem fáradtunk mágiaelméleti szintű bla-blával, hogy ez miért van így, manaháló telítettség, a tárgyból felszabaduló mágikus erők testre és elmére gyakorolt hatása, ...stb. úgyhogy furcsa lehet elsőre a gondolat, hogy szint függő a varázstárgyak használatának mennyisége, de egyrészt minden más is szint függő a játékban, másrészt tényleg jól működik a gyakorlatban, nagyon jól kiegyensúlyozza a dolgokat, nem lehet elszállni vele, de megmarad a szabadság is. Nekünk legalábbis jobban bejött, mint a ködös fenyegetések, hogy ellopják, aurád része ezért szimpatikus mágiával büntetnek, és hasonlók.

Van egy jó háború rendszer, az Against the Darkmaster szerepjátékban, amit mi egy kicsit módosítottunk is. Leírom, hátha meríteni lehet belőle. A lényeg, hogy a csata mindennek a középpintjában áll, az a kiteljesedése a történetnek, de nem a történet maga.
A karakterek egy helyzetbe kerülnek, ahol majd a csata zajlani fog, és nekik lehetőségük van erre felkészülni. Felderíteni, kémkedni, leszámolni az ellenfél kapitányaival, szabotálni az utánpótlásukat, vagy épp megszervezni a saját védelmüket, szövetséges csapatokat toborozni, és így tovább, bármi, amit ki tudnak találni.
Ezek jelentik magát a kalandot, bizonyos dolgok ki vannak dolgozva, mondjuk akár egy egész alkalmas nyomozás, az áruló leleplezésére, de lehetnek improvizatív dolgok is, ha a játékosok meglepik a mesélőt valamivel. 
A lényeg hogy számolni kell a sikeres erőfeszítéseket, de opcionálisan a sikerteleneket, vagy a kihagyottakat is. Kihagyott alatt azt értem ha a játékosoknak nem jut eszükbe valami fontos, amit a mesélő betervezett.
Először meg kell határozni a csata nehézségét 1-10-ig (1-3 nagyjából hasonló erők, 4-6 az ellenfél jelentősen erősebb, 7+ kétségbeesett küzdelem), majd ebből kivonni a sikeres tetteket (esetleg hozzáadni a sikerteleneket, de az eléggé nehezíti a dolgukat) és ha eléri a szám a 0-t, akkor a játékosok győztek. 
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nincs olyan, ahol a játékosok oldala sz erősebb, de a válasz egyszerű. Azért nincs, mert akkor a játékosok beavatkozása nélkül is győznének, és így nincs sok értelme bármit is tenni. Az a lényeg, hogy a tetteik számítsanak. 
A csatában való részvétel is ilyen pontokat eredményez (mint a felkészülés), de nem kell kidobálni a harcot, csak egy próbadobást tenni. Gyógyításra, csapatvezetésre, harcra vagy bármire, amivel a karakter foglalkozik az összecsapás alatt. Egy egyszerű dobás, siker vagy sem (persze az más rendszet), tehát nem kell 20-30 harcot végigszimulálni (persze, ha van rá igény, akkor lehet). 
Ha a szám a végén nem 0, akkor az ellenfél győz, de fontos a mérték. Ha a végeredmény 1-3, akkor az ellenfél bár győzött, de hatalmas a veszteségük, meghalt a vezérük, vagy nem sikerült elérni a céljukat (a vesztes oldal sikeresen elmenekült, elvitte az áhított zsákmányt berobbantotta a kastélyt,...). Ha 4-6, akkor a vereség nem olyan súlyos (a karakterek elérhettek valamit, ami fontos nekik), de már egyértelmű. Ha 7+, akkor teljes a vereség, a karakterek sérültek, fogságba esnek, az ellenfél kezére kerül minden, vagy a helyzettől függően bármi. 
Opcionális szabály, hogyha a vége nem 0, de a mesélő úgy érzi, hogy elcsúsztak a dolgok, dobathat K10-et, és ha a játékosok fölé dobnak az értéknek, akkor egyel csökken a kategória, de ez csak akkor jó, ha rosszul lettek belőve a dolgok, alapvetően nem ajánlom. 
Ez így kicsit furcsán hangzik, de nagyon jól működik. Fontos, hogy ez a számolgatás ne mechanikus legyen, mint egy független mini játék, hanem olyan valami, ami hagyományos szerepjátékot segíti. A játékosoknak nem is kell erről tudni, ők kalandozzanak, tervezgessenek, készüljenek, szóval játszanak. 

Sziasztok! Tudtok jobb fajta MAGUS játék/kampány podcastokat/videókat? Nekem a Roll Player MAGUS ETK bemutató kalandja tetszett (Link lent).
Szívesen hallgatnék még hasonlókat.
 
 

Sziasztok!
Megjelent egy a TTK példajátékát bemutató videó
 

Ezzel a részével nincs is baj
Játék egyensúlyos részt átnézem mégegyszer, köszönöm. 
Igen, nálunk a varazslatokért jár TP. Minél többször használod, mimdig kevesebb majd a végén már nem kapsz.
 
Érdekes TP osztási rendszer, ez tetszik amúgy
Az emberek nem, (vagy nem feltétlen, kivéve ha mondjuk ő a "fő boss"), de mindig van erős ellenfél. Pl kis sárkány is volt, különböző elő holtak és a Bestiárium véges vagy végtelen tárháza  szóval nálunk számít a szint. 
Azokat nem ismerem.
Nem, csak játékos és KM is vagyok, amit KM-kênt próbálok elérni, játékosként zavar ha nem úgy van. Nemtom melyik a jó, emiatt voltam kíváncsi a ti véleményetekre.
 
Köszönöm a válaszokat!
 

Nálunk mostanában teljesen kikopott ez a Tp-ért való játszék. Úgy értem, megvan annak is a varázsa, hogy csinálsz valami jót, és ezért kapsz jutalmat, de ezt az általad írt probléma mellet (eltérő szintek, ami amúgy nem is feltétlen probléma) más okokból sem szerettem soha. Bár túlzó példa, de régi AD&D-s csapatommal (20+ éve) minden játék utolsó órája azzal telt, hogy felsoroltuk még azt is, hogy a karakterünk lecsapott egy legyet, hátha jár a +1Xp.
Remélem nem fogalmazok rosszul, nem úgy értem, hogy régen rosszul játszottunk, de most fejlődtünk és már jól. Ez két egyenlő értékű elképzelés, de inkább a másik jött be nekünk, ahol a játékot élvezzük, önmagáért cselekszünk, teszünk különös, vagy önfeláldozó dolgokat, vagy személyesítjünk meg a karakterünket, nem Tp-ért. Persze néha van egy kis plusz, ha a helyzet úgy kívánja, de az egységes osztás nekünk tökéletesen megfelel. 
Egy apró érdekesség, amivel még nekem sem sikerült tökéletes megbékélnem, egy másik csapattal most a The One Ring új kiadásával játszunk (ajánlom mindenkinek!), ahol a karakterek játékóránként kapnak +1 adventure és skill pontot (ott nincsenek szintek). Sokan szeretik, és szerintem is jól működik, mert akiknek fontos a Tp, azok számára is a játék maga kerül előtérbe. Nem szükséges dominálni a játék alatt, eluralni a jelenetet, vagy ha a csapat egész alkalom alatt a Pajkos Póniban ücsörög, az sem "fölösleges", elpocsékolt játék, ha élvezik, miért ne?
Persze ez az ücsörgés szélsőséges példa, az nyilván nem fejleszt sokat (bár ott is lehet számos szociális kihívás, lehet azért ellesni ezt-azt), de a karakterek, ha nem is győznek le Balrogokat, utaznak, új helyen járnak, találkoznak valakivel, szóval néha jobban, néha kevésbé, de folyamatosan fejlődnek, és ennek az állandó haladásnak az arányos, folyamatos kiosztása, kicsiban nézve furcsa, nagyben nézve tökéletes. 
Röviden összefoglalva, ha zavar a karakterek közti eltérés, adj azonos Tp-t, ha különbözőt akarsz adni, akkor ne zavarjon, hogy különböző mennyiséggel rendelkeznek. Lehet félreértem, de úgy látom két lovat akarsz megülni egyszerre. 

Nálunk mostanában teljesen kikopott ez a Tp-ért való játszék. Úgy értem, megvan annak is a varázsa, hogy csinálsz valami jót, és ezért kapsz jutalmat, de ezt az általad írt probléma mellet (eltérő szintek, ami amúgy nem is feltétlen probléma) más okokból sem szerettem soha. Bár túlzó példa, de régi AD&D-s csapatommal (20+ éve) minden játék utolsó órája azzal telt, hogy felsoroltuk még azt is, hogy a karakterünk lecsapott egy legyet, hátha jár a +1Xp.
Remélem nem fogalmazok rosszul, nem úgy értem, hogy régen rosszul játszottunk, de most fejlődtünk és már jól. Ez két egyenlő értékű elképzelés, de inkább a másik jött be nekünk, ahol a játékot élvezzük, önmagáért cselekszünk, teszünk különös, vagy önfeláldozó dolgokat, vagy személyesítjünk meg a karakterünket, nem Tp-ért. Persze néha van egy kis plusz, ha a helyzet úgy kívánja, de az egységes osztás nekünk tökéletesen megfelel. 
Egy apró érdekesség, amivel még nekem sem sikerült tökéletes megbékélnem, egy másik csapattal most a The One Ring új kiadásával játszunk (ajánlom mindenkinek!), ahol a karakterek játékóránként kapnak +1 adventure és skill pontot (ott nincsenek szintek). Sokan szeretik, és szerintem is jól működik, mert akiknek fontos a Tp, azok számára is a játék maga kerül előtérbe. Nem szükséges dominálni a játék alatt, eluralni a jelenetet, vagy ha a csapat egész alkalom alatt a Pajkos Póniban ücsörög, az sem "fölösleges", elpocsékolt játék, ha élvezik, miért ne?
Persze ez az ücsörgés szélsőséges példa, az nyilván nem fejleszt sokat (bár ott is lehet számos szociális kihívás, lehet azért ellesni ezt-azt), de a karakterek, ha nem is győznek le Balrogokat, utaznak, új helyen járnak, találkoznak valakivel, szóval néha jobban, néha kevésbé, de folyamatosan fejlődnek, és ennek az állandó haladásnak az arányos, folyamatos kiosztása, kicsiban nézve furcsa, nagyben nézve tökéletes. 
Röviden összefoglalva, ha zavar a karakterek közti eltérés, adj azonos Tp-t, ha különbözőt akarsz adni, akkor ne zavarjon, hogy különböző mennyiséggel rendelkeznek. Lehet félreértem, de úgy látom két lovat akarsz megülni egyszerre. 

Üdv!
Szerintem az, hogy a KM egyenlő esélyt ad érvényesülni minden játékosnak, biztosítja azt, hogy mindegyik tud teljesíteni, tehát mindegyikük kaphat Tp-t. Apró különbség nyilván lehet, de nem igazán számít. Ha egy játékos teszem az nagyon elhúz, azaz valószínűleg lejátszik mindenkit, mindig ő szerepel, az valahol KM-i hiba is, hiszen neki kellett volna a többieket is hagyni érvényesülni. Szerintem a Tp eleve valamiféle mérőszám, jutalom, tehát eleve vele ellentétes, ha azon kínlódunk, hogy mindenki azonosat kapjon... aki jó, kapjon, aki nem, ne. Ez óhatatlanul elhúzást fog eredményezni. De még így is figyelni kell majd arra, hogy minden karakter érvényesülhessen. Általában aki nagyon passzív, azt is játszatni kellene, de ha ő "nem akar", akkor általában az sem fogja zavarni, hogy a többiek 20. Tsz-en ütik a sárkányt, míg ő még mindig csak zárat nyitogat - kis, na jó, sok túlzással. Van, aki ezt élvezi. 
Általában minden csapatban akad vezéralak, aki viszi az egészet, aki a húzó erő, aki a legtöbbet játszik... már, ha hagyjuk. Egy kicsi nem baj, minenhol kell a vezető - általában ők a társaságban is azok, akik a vállukon viszik a csapatot. Ez még nem baj. De egyrészt neki magától is hagynia kelle játszani a többieket, ha ehhez nem elég profi, meg kell nevelni, és a KM-i feladatok közé tartozik az ő esetleges korlátozása is, hogy a többiek is szót kaphassanak. Ha más nem, akár játékon kívül is beszélni kell vele, mert ha nagyon ellehetetleníti a többieket, az nem jó. 
Érdemes a témában megnézni a játékegyensúly értelmezését, fogalmát - van erről néhány cikkünk - és magáról a Tp osztásról is, mert abban is nagyon eltérő álláspontok és szokások vannak, márpedig ez hozza magával a probléma eltérő értelmezését és esetleges megoldását is. 

Van egy jó háború rendszer, az Against the Darkmaster szerepjátékban, amit mi egy kicsit módosítottunk is. Leírom, hátha meríteni lehet belőle. A lényeg, hogy a csata mindennek a középpintjában áll, az a kiteljesedése a történetnek, de nem a történet maga.
A karakterek egy helyzetbe kerülnek, ahol majd a csata zajlani fog, és nekik lehetőségük van erre felkészülni. Felderíteni, kémkedni, leszámolni az ellenfél kapitányaival, szabotálni az utánpótlásukat, vagy épp megszervezni a saját védelmüket, szövetséges csapatokat toborozni, és így tovább, bármi, amit ki tudnak találni.
Ezek jelentik magát a kalandot, bizonyos dolgok ki vannak dolgozva, mondjuk akár egy egész alkalmas nyomozás, az áruló leleplezésére, de lehetnek improvizatív dolgok is, ha a játékosok meglepik a mesélőt valamivel. 
A lényeg hogy számolni kell a sikeres erőfeszítéseket, de opcionálisan a sikerteleneket, vagy a kihagyottakat is. Kihagyott alatt azt értem ha a játékosoknak nem jut eszükbe valami fontos, amit a mesélő betervezett.
Először meg kell határozni a csata nehézségét 1-10-ig (1-3 nagyjából hasonló erők, 4-6 az ellenfél jelentősen erősebb, 7+ kétségbeesett küzdelem), majd ebből kivonni a sikeres tetteket (esetleg hozzáadni a sikerteleneket, de az eléggé nehezíti a dolgukat) és ha eléri a szám a 0-t, akkor a játékosok győztek. 
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nincs olyan, ahol a játékosok oldala sz erősebb, de a válasz egyszerű. Azért nincs, mert akkor a játékosok beavatkozása nélkül is győznének, és így nincs sok értelme bármit is tenni. Az a lényeg, hogy a tetteik számítsanak. 
A csatában való részvétel is ilyen pontokat eredményez (mint a felkészülés), de nem kell kidobálni a harcot, csak egy próbadobást tenni. Gyógyításra, csapatvezetésre, harcra vagy bármire, amivel a karakter foglalkozik az összecsapás alatt. Egy egyszerű dobás, siker vagy sem (persze az más rendszet), tehát nem kell 20-30 harcot végigszimulálni (persze, ha van rá igény, akkor lehet). 
Ha a szám a végén nem 0, akkor az ellenfél győz, de fontos a mérték. Ha a végeredmény 1-3, akkor az ellenfél bár győzött, de hatalmas a veszteségük, meghalt a vezérük, vagy nem sikerült elérni a céljukat (a vesztes oldal sikeresen elmenekült, elvitte az áhított zsákmányt berobbantotta a kastélyt,...). Ha 4-6, akkor a vereség nem olyan súlyos (a karakterek elérhettek valamit, ami fontos nekik), de már egyértelmű. Ha 7+, akkor teljes a vereség, a karakterek sérültek, fogságba esnek, az ellenfél kezére kerül minden, vagy a helyzettől függően bármi. 
Opcionális szabály, hogyha a vége nem 0, de a mesélő úgy érzi, hogy elcsúsztak a dolgok, dobathat K10-et, és ha a játékosok fölé dobnak az értéknek, akkor egyel csökken a kategória, de ez csak akkor jó, ha rosszul lettek belőve a dolgok, alapvetően nem ajánlom. 
Ez így kicsit furcsán hangzik, de nagyon jól működik. Fontos, hogy ez a számolgatás ne mechanikus legyen, mint egy független mini játék, hanem olyan valami, ami hagyományos szerepjátékot segíti. A játékosoknak nem is kell erről tudni, ők kalandozzanak, tervezgessenek, készüljenek, szóval játszanak. 

Pont ezért lehet értelme a 0 alatti értékeknek is, ahol a játékosok oldala az erősebb. Oké, hogy valószínűleg megnyerjük a csatát, de lehet javítani rajta, csökkenteni a veszteségeket, noch dazu megakadályozni az ellenfél szabotázstevékenységeit, hogy 0 alatt is maradjon az az érték.

Van egy jó háború rendszer, az Against the Darkmaster szerepjátékban, amit mi egy kicsit módosítottunk is. Leírom, hátha meríteni lehet belőle. A lényeg, hogy a csata mindennek a középpintjában áll, az a kiteljesedése a történetnek, de nem a történet maga.
A karakterek egy helyzetbe kerülnek, ahol majd a csata zajlani fog, és nekik lehetőségük van erre felkészülni. Felderíteni, kémkedni, leszámolni az ellenfél kapitányaival, szabotálni az utánpótlásukat, vagy épp megszervezni a saját védelmüket, szövetséges csapatokat toborozni, és így tovább, bármi, amit ki tudnak találni.
Ezek jelentik magát a kalandot, bizonyos dolgok ki vannak dolgozva, mondjuk akár egy egész alkalmas nyomozás, az áruló leleplezésére, de lehetnek improvizatív dolgok is, ha a játékosok meglepik a mesélőt valamivel. 
A lényeg hogy számolni kell a sikeres erőfeszítéseket, de opcionálisan a sikerteleneket, vagy a kihagyottakat is. Kihagyott alatt azt értem ha a játékosoknak nem jut eszükbe valami fontos, amit a mesélő betervezett.
Először meg kell határozni a csata nehézségét 1-10-ig (1-3 nagyjából hasonló erők, 4-6 az ellenfél jelentősen erősebb, 7+ kétségbeesett küzdelem), majd ebből kivonni a sikeres tetteket (esetleg hozzáadni a sikerteleneket, de az eléggé nehezíti a dolgukat) és ha eléri a szám a 0-t, akkor a játékosok győztek. 
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nincs olyan, ahol a játékosok oldala sz erősebb, de a válasz egyszerű. Azért nincs, mert akkor a játékosok beavatkozása nélkül is győznének, és így nincs sok értelme bármit is tenni. Az a lényeg, hogy a tetteik számítsanak. 
A csatában való részvétel is ilyen pontokat eredményez (mint a felkészülés), de nem kell kidobálni a harcot, csak egy próbadobást tenni. Gyógyításra, csapatvezetésre, harcra vagy bármire, amivel a karakter foglalkozik az összecsapás alatt. Egy egyszerű dobás, siker vagy sem (persze az más rendszet), tehát nem kell 20-30 harcot végigszimulálni (persze, ha van rá igény, akkor lehet). 
Ha a szám a végén nem 0, akkor az ellenfél győz, de fontos a mérték. Ha a végeredmény 1-3, akkor az ellenfél bár győzött, de hatalmas a veszteségük, meghalt a vezérük, vagy nem sikerült elérni a céljukat (a vesztes oldal sikeresen elmenekült, elvitte az áhított zsákmányt berobbantotta a kastélyt,...). Ha 4-6, akkor a vereség nem olyan súlyos (a karakterek elérhettek valamit, ami fontos nekik), de már egyértelmű. Ha 7+, akkor teljes a vereség, a karakterek sérültek, fogságba esnek, az ellenfél kezére kerül minden, vagy a helyzettől függően bármi. 
Opcionális szabály, hogyha a vége nem 0, de a mesélő úgy érzi, hogy elcsúsztak a dolgok, dobathat K10-et, és ha a játékosok fölé dobnak az értéknek, akkor egyel csökken a kategória, de ez csak akkor jó, ha rosszul lettek belőve a dolgok, alapvetően nem ajánlom. 
Ez így kicsit furcsán hangzik, de nagyon jól működik. Fontos, hogy ez a számolgatás ne mechanikus legyen, mint egy független mini játék, hanem olyan valami, ami hagyományos szerepjátékot segíti. A játékosoknak nem is kell erről tudni, ők kalandozzanak, tervezgessenek, készüljenek, szóval játszanak. 

És meg is érkezett!
A nyomdára és újranyomdára még idén visszatérünk. 

Üdv!
Igazad van. Ugyanakkor én is csak ezt a forrást ajánlhattam volna. 
Másról nem tudok. 
Viszont, ha már úgyis... és megcsináljátok egy minőségibb változatban, akkor szerintem sokakat érdekelne... és hasznukra is válhatna egyszer. Tudot, van itt egy oldal cikkekkel... szóval buzdítalak a kidolgozására. 
 

Helló.
Talán az elfek könyve segíthet, megtalálod az oldalon.Esetleg a 3.szintet veheted Af nek a 4.szintet Mf nek.

Sziasztok!
 
A fiatal kezdőimmel lassan végigérünk a picit átdolgozott Weronaxos modulon. Van esetleg olyan Orwellás modul, amit mögé lehetne fűzni? Az se baj hogyha munkaigényes, csak ne döccenjen nagyot ahogy átkötöm. (Az istennő szolgái nagyon kicsesztek velük és akkor már maradjunk ezen a vonalon, hogy megpróbáljanak törleszteni.)
Előre is köszönöm a választ!
Rodrigo
ui: Baromi sok modul van fenn a térképen és nehéz benne keresni. (Pl ha annyi rémlik, hogy északi városállamok, akkor át kell nyálazni az összeset, mire megtalálom. Nem lehetne erre egy adatbázist összerakni? (Hasraütésre: modulcím (ha sorozat rész annak a címe), ajánlott tsz, játék helyszíne város/ország(vagy jellemző terület)/főbb ismérvek (aquir/orwella szekta/szerző/mittomén))
Tudom, hogy nagy munka, de ha le van fektetve milyen struktúrába kell bedolgozni a modulokat, akkor akár a tömegek is (mint én) tudnak segíteni. Pl egy nyílt excelbe elkezdjük feltölteni az infókat, amiből ha megvagyunk, akkor a helyi varázsló csinál egy kereshető táblát. Utána már csak a térkép frissítésekor kell beírni modulonként 6-8 szót ebbe a táblába is.

Értelmetlen a szint követelmény szerintem. Egyszerűen határozz meg hozzá egy szükséges mennyiségű KP-t.

Szerintem a fő probléma az, hogy az sincs meghatározva, hogy Ynev más területein mennyire és miként van jelen a mágia a hétköznapokban. Egyáltalán nincs hivatalos, egységes mágiaképe a világnak. Az egyik regényben mágikus fények világítják meg az utcákat, és az éttermekben hőtartó rúnákkal látják el az edényeket, máshol pedig szárnyrakapnak a szóbeszédek, hogy egy varázsló érkezett a városba. A szerepjátékban pedig még ennyi sincs.
Én nem emlékszem, hogy olvastam volna bármit a shadoni technikáról, de akár lehet is. Mondjuk én máshogy képzelem, szerintem az egyház jobban kézben igyekszik tartani mindent, nem engedne teret a világi tudósoknak (mint a valóságban a kereszténység tette). De ezt csak úgy gondolom, szóval nincs nagyobb jogalapja, mint a te ötletednek. 😄
De mondjuk a gőzgép nekem egy kicsit sok. 

És, ha minden igaz márciusra megjelenik egy rajongói novella is 200 példányban.

Áááááá, dehogy. Hiszen csak megjelentetnél egy olyan művet, aminek a szerzőitől nem rendelkezel semmilyen engedéllyel. Ráadásul ott van egy kiadó is aki ezt biztos nem nézné jó szemmel, hiszen bizonyos jogokkal rendelkezik Ynev világán, plusz még a mű nem egy szerzője is az ügyfele (GP, KZS).  Ahogy tudom a legális megjelenéshez minden szerző engedélye szükséges, ami meg még állítólag a DV-nek sincs meg.

Üdv!
Fel kéne egyszer mérni, hogy ki hajlandó beszállni egy közösségi finanszírozású 1TK reprint költségeibe. Szerintem lenne annyi igény, hogy teljesen vállalható áron, néhány száz példányban újra lehetne nyomtatni egy rajongói szervezésű kiadást. 

Ugyse fognak kérdezni.
Én csak venni akarok egy újonnan nyomtatott etk-t, olyan nagy kérés ez?

Nem szeretem a játékegyensúly szót! Ennyi erővel egy varázsló és egy lovag soha ne kalandozzon együtt, mert az egyik mindenképp erősebb lesz! Vallom, hogy nem kell egy karaktert túl tápolni azért, hogy az egyensúly megmaradjon, de vica-versa igaz arra is, hogy gyengítést se tartom jó dolognak. 
Nem szeretem, ha egy gladiátor panaszkodik, hogy milyen gyenus a karaktere a fejvadász, vagy a BM mellett, hogy azok mennyivel értékesebb karakterek. Miért jött gladiátorral, ott volt a lehetőség előtte is, hogy az általa preferált JK-t személyesítse meg! Ez így jó szerintem! Ez a szeprejáték!
Fent említette egy játékosom, hogy mi +70 té-t használunk belső időnél, de azt nem tedte hozzá, hogy a sebzést is duplázzuk. Úgy logikáztam, hogy a slan éppen elég gyorsa ahhoz, hogy rohamnak minösüljön a támadás ezért is adunk hozzá 70-et a té-hez. 50 az alap bónusz és +20 a roham. Persze, ha valami csoda folytán őt sebzik az is duplázodik! Évek óta használjuk ezt a rendszert és eleddig minden csapatban (talán 4 különböző életútat kezdtünk) volt egy slan. Semmiféle erőegyensúly felborúlást nem eredményezett a játékban! Persze néha előfordul, hogy BOSS-t a jk-k túl gyorsan lecsapják, de max a KM mérgelödik egyet, aztán hatalmas röhögésekkel, és orgazmus közeli vigyorokkal válaszolnak a jk-k. Hozzátenném a mesélési stílúsom meglehetősen dark, így a mese elemek bőven nyujtanak kompenzációt a túl hamar lecsapott ellenfelekért, de szerintem ez másnak se szabadna, hogy gondot okozzon.
A játkegyensúlyhoz visszatérve és különböző kasztokhoz. Érdekes volt figyelni több tucatnyi különbőző kaland során, ahogy fejlődnek a karakterek. Kiemelném az egyik csapatot: Lovag, boszorkány, slan, varázsló (njk). 
A lovag az első 4-5 szinten végig azon szenvedett, hogy hiába csapkodja az ellenfeleket a körönkénti 1 támadásával, soha nem ő fejezi be a csatát. Ezt általában vagy a boszorkány (túlsúlyban ő) vagy a harcmüvész tette. Aztán fura változás történt, a boszorkány egy idő után csatábkan teljes ellehetetlenült ( ez persze a játékstílustól is függ), míg a slan megtartotta a néha-néha lecsapok pozíciot (bár alkalmazta bőven a belső időt) a lovag vállt ebből a szempontból egyértelmüen a csapat vezetőjévé. Természetesen mindegyik karakternek fontos szerep jutott ez után is, csak a fizikai erőviszonok változtak miközben a kasztok szép lassan felvették az eredetileg számukra körvonalazott feladatokat. Pl: a boszorkány lett a spirituális vezető, a meggyöző erő stb...

Szerintem azért kérdez minekt, gyakorló játékosokat, mert szereti az ETK-t, annak minden hibájával egyben és szeretne magus hű szabály keretek közt alkotni valamit, ami használható. Nem hibáztatható ezért. Mindenesetre egy ETK fan-honlapon más játékot ajánlani a "fájdalom elkerülése végett" azért elég radikális.
 

Ha a 2-3 s-es belső időkénél nem tudod eldönteni, hogy mit csinálj, adj e támadást vagy ne, egyszerüen bontsd le a köröket. A magus ad rá lehetőséget és sokszor alkalmazom jómagam is. Bár általában ez varázslóknál és slaneeknél szokott előfordulni.