MagyarGergely

Üdv!

A közösség, és az érdeklődők segítségét kérem. 

A szószedettel kapcsolatban nemrég végeztem egy átfogó forráskereső projecttel, amindek a célja, hogy most már tényleg mindegyik szócikk mögött ott legyen a forrás, kivétel nélkül. (Eddig sem votl sok kivétel, de azért akadt néhány.) Maradt viszont négy szócikk, amikkel a Ranagolnak se boldogulok. 

Honnan valók a szócikkek, mi a forrás? Ez a kérdés. (tipp nem kell, az nekem is volt sok... konkrét forrásokra vagyok kíváncsi) Hátha valaki jobban emlékszik rá, vagy épp most olvasta, vagy ügyesebben keres. Minden segítséget előre is köszönök. 

A forrás nélküli szócikkek pedig: 

1, dzsenneri (dzsad)

Ibarában elterjedt, de külhonban is igen divatos, hosszú szálú, puha szőnyeg. Mintázata általában dzsad mitológiai figurákat, jeleneteket ábrázol. Különlegessége, hogy a hagyomány szerint csak szűz kezek szőhetik, amit a dzsadok szigorún be is tartanak, ezért – nemkülönben kiváló minősége miatt – igen drága. Külhonba leginkább al Abadanából szállítják, nem kis bevételt hozva az emírnek. Ynev számos területén rangot, vagyont jelképez, ha eredeti dzsenneri borítja a padlót. Főleg a külországban élő dzsadok ragaszkodnak hozzá.

2, Haedún tiah nerao Rídan. Rídan tiah nerao Haed. (ila)

„Belőlem mindig te leszel – belőled mindig én.” Ilanori hűségszavak. A Szépmező népének szerelmes párjai ezzel a formulával fogadnak egymásnak életen túli odaadást. (Megtalálta Cundior)

3, N’iathi sanr, n’iathi dachass! (kyr)

„Nem látsz, nem emlékezel!” Kyr, halál terhe melletti titoktartásra kötelező formula. Használata csak alacsonyabb kasztúakkal szemben elfogadott, amikor azok ottléte, egy megbeszélésen való részvétele nem mellőzhető. (Megtalálta CS)

4, rangos (gor)

Az egykor tutor majorisnak nevezett klánvezető tiszteletteljes elnevezése. Jelentése pók. (Megtalálta TAO)

Üdv!

Érdekes felvetés.. de olyan sith-es gondolkodást mutat... csak végletekben. 

Attól még, hogy elszigetelt és megközelíthetetlen, miért ne lehetnének kivételek? A MAGUS-ban sok ilyen van... Toron is zárt világ, mégis van kiegészítője, mert ez az igazán érdekes. És be lehet menni, ki lehet jönni. Krán is az, mégis sokan foglalkoznak vele, mert érdekes, és naná, hogy érdekes onnan jött, oda menő kalandokat játszani... Az összes ilyen zárt ország, hely érdekes, és azért csinálják, hogy azután legyenek kivételek... így működik a mítoszteremtés. (egyébként az Enoszuke könyv is választ ad jópár általad felvetett kivételre...) 

Persze, nem kell, hogy tetsszen.. de hogy játszhatatlan volna? Ezt nem értem. A legtöbb ilyen hely vagy a kivételekkel játszható, vagy, egyfajta zárt MAGUS homokozóként - amit azért ne ítéljünk el, mert számos történet és modul is, gondolom, otthoni játékok is szólnak erről... Az ilyen játékot pedig messzemenően kiszolgálja. A fegyvereknek direkt másik táblázatot is csináltak, pedig megvolt az elképzelésük róla, de még ebben is illeszkedni akartak a MAGUS-hoz. Persze, ez pont olyan, mint egy keleti szetting... de szeritnem a kiegészítőkre hibás megközelítés az, hogy a használati gyakoriságukat nézzük. Persze abban egyet értek, hogy a kívánatos kiegészítők listájában nem pont elöl van az, hogy Enoszukéről is szóljon már valami, de azért az alkotóknak is hadd legyen ennyi szabadsága... rajongóként pontosan tudom, hogy azt csinálom, azon dolgozok, amihez kedvem van. (mondjuk egy kiadót meg köt az, elvileg, hogy mennyit adhat majd el belőle...) De ha az ottani csapatnak, vezéralaknak nem a fejvadászok kiegészítőjével, hanem Enoszukéval volt kedve foglalkozni, hát ennyi. 

Nem pontosan értem ezek fényében, hogy mit értesz "játszhatatlanná tesz" alatt... de valószínűleg nem értek vele egyet. Arra gondolsz, hogy zúl sok az infó, és aki nem olvassa el, az "kimarad" abból a lehetőségből, hogy hitelesen mesélhesse? Ez sajna az össze kiegészítőre igaz...  Azt érted alatta, hogy ott a nagy köd, oszt nem lehet kijönni?? De, lehet. Éppen azért vannak a kivételek, hogy lehessen, éppen azért van a KM, hogy ötletelje ki...  Én sikeres és hosszú enoszukei kampányról is tudok, magam is több karakternek meséltem, aki enoszukei volt... sosem okozott gondot semmi olyasmi, amire gondolom, hogy gondolsz. 

Egyébként nem tudom, mennyire volnának hibáztathatóak az alkotók.. főleg, annak fényében, amit állítólag GA is nyilatkozott... szerintem Enoszukét - valljuk be, egészen nyílt japán analógiára - mindig is zártnak festették le, képzelhettük el... biztos, hogy nincs olyan forgalom ki-be, mint Erionban. 

Üdv!

Én azt javaslom, hogy azzal együtt, azaz vedd figyelembe. Ugyebár nem ügyvédek vagyunk, nem üzletemberek, pont nem érdekel a logó vagy a kiadói engedély... ha egy anyagot kiadtak, és abban nem írnak ellen a megjelenteknek, és illeszkedik a MAGUS-hoz, akkor az "MAGUS", legyen az kalózkiadás, legyen az a kiadói viták-perek idején megjelent dolog. 

Ha ez segít valamit, én ugyanolyan (rajongói szempontból)  "hivatalos" kiadványnak tekintem és az összefoglaló anyagaimba is bedolgozom. 

Üdv!

Javaslom, olvasd el a témában a Hivatalos, nem hivatalos, kánon című cikket. 

Mert a kérdés nem egyszerű... mit értünk - értesz te, a kérdés feltevésekor - hivatalos alatt? 

Hogy az a kiadó adta-e ki, aki a többit, és aki azidőtájt a MAGUS "kiadója" volt? Nem. (mégsem perelték be...)

Az a csapat fejlesztette-e e, aki a MAGUS kiadónál dolgozott?  Igen. 

A kiadó alkalmazásában csinálták-e ezt a projectet? Állítólag félig igen, de az biztos, hogy nem ott fejezték be... 

hogy GA jó szemmel nézte-e, megengedte-e? nem. 

Hogy nyomtatásban megjelent MAGUS műről van-e szó? Igen. 

Van-e rajta MAGUS logó? Nem. 

A beltartalma összhangban van-e az addig Enoszukéról megjelent információkkal? Igen. 

Hogy minőségi munka-e? részben.

Hogy részeiben egy fantáziátlan Japán átirat-e, ahol a szószedetben még a jobb-bal is ugyanúgy van, csak megcserélve? Igen. 

Lehet-e vele Enoszukén játszani? Igen. 

Van-e másik, jobb, hivatalosabb, vagy egyenesen hivatalos kiegészítő Enoszukéről? Nincs. 

Na, most akkor döntsd el, hogy az-e, vagy sem

Üdv!

Szeritnem az erv országokból - hajóval - a Riegoy Városállamok, és onnan Erion a célpont, míg a keleti oldalon a Quiron-tenger (vám nélkül!) és a dzsad területek széle, esetleg akár Gorvik, és a Gályák-tengere, e ez szerintem már ritkább, mert messze van. 

Enoszuke mellett simán el lehet hajózni... nyilván nem a kontinens és a sziget között, ahol a muszeigan van, de a keleti oldalon minden további nélkül. 

Üdv!

Mert csak. 

Na de komolyan, azért, mert van vörös lobogója. Akármelyik lobogó koncepciót nézzük, a lobogó felemeli a hordozóját, nagyjából azonos értékrend mentén választja és szervezi, támogatja, és tuti, hogy azt is szorgalmazza, hogy menjél háborúzni, mert most az van. 

Üdv!

Érdekes kérdés ez az ereni elfek megítéslének kérdése. 

Érdemes megnézni a MAGUS irodalmát hozzá, hogyan eszkalálódott ez a problémakör. A KKUK még annyit ír erről, hogy Eren lakó "nem kedvelik" az elfeket, és - Hű, micsoda genyók! - a fővárosba be sem engedik lépni őket! A 1TK-ban már "ki nem állhatják" az elfeket, és beszólnak mindegyiknek, még ha félelf is. (Időközben megjelent Wayne Chapman Jutalomjáték című novellája a Rúna magazinban, és ott a főgenyó, az ereni nemes az úgy van beállítva, hogy részt vesz elf vadászaton... ami, noha nincs kifejtve részletesen, egyfajta dekadens, végletekig szélsőséges, ugyanakkor nem mindennapi jelenségnek van beállítva. A Summaium már említi az elfvadászatokat, én még itt is a normál vadászatok melletti ritka és szélsőséges nemesi hóbortnak olvasom ki a sorok közül. 

Külön érdekesség az oka, ami a legtöbb helyen "nem leet már tudni" és "senki nem emlékszik rá", közben meg adtak rá két koncepciót is, persze nem szabálykönyvekben, hanem fórumok nyilatkozataiban. Az egyik valami elf testőrök kudarca miatt elesett ereni uralkodóról szól, a másik meg - és ezt lehet több helyen megtalálni, mert a Szürkecsukláysoktól származik (vagy ők is átvették), itt már nevesítve is van az az ereni herceg, aki kivágatott egy uscayha-ligetet, és emiatt öri-hari lett. 

Aztán jött a Bíborgyöngyök... 

Már maga az elfvadász koncepciója is érdekes... mert ugye egy minden szempontból genyó karakter, mint főhős... akivel azonosulni kellene... hát gratulálok hozzá... de ő ugye foglalkozás szerűen űzi az elfek vadászatát. Olyannyira durván, hogy füleket aggat a ruhájára, meg mittudom én - fene a boszorkánykirálnyő gusztusát...) Természetesen megugrott az elfek gyűlöletének, vadászatának koncepciója, divatja, nem egy karakter volt elfvadász-eredetű, kapcsolata volt iylennel, stb, sőt, van, aki még az elfvadász kaszt kidolgozását is tervbe vette... szerencsére sikerült lebeszélni. A Bíborgyöngyökben egy kicsit túlzásba vitték ezt az "Erenben gyűlölik az elfeket" koncepciót. Az elfvadász még hagyján, de a leírások szerint az ereni gyerekek már az anyatejjel szívják magukba az elfek gyűlöletét, és már nem csak a dekadens nemesek olykor, de a közemberek, sőt, az árva gyerekek bandái is elfeket gyilkolnak halomra... Ami kicsit erős. Nem, nem a szövetség miatt - erről írok még - hanem azért, mert ezt egy nagyon rossz irányba sikerült vinni szerintm, elferdíteni, túlzásba vinni egy kezdeti enyhe koncepciót. És egy alapvetően pozitív, jó oldalon álló országot egy kicsit más színben feltüntetni... igaz, az akkori irodalomra nagyon jellemző volt a mítoszrombolás... (gondoljunk csak a rossz Pyarronra, a még rosszabb Shadonra, stb... lassan már Krán a jófiú.) 

Igaz, ahogy a novelláskötet részei sorban jöttek, sokat változott, magyarázatokkal egészült ki még ez a szélsőséges elfvadászatosdi is. Szerintem a visszajelzések alapján is, bár ki tudja. Eszerint az elfvadászat nem olyan azért, mint amilyennek elképzelik... először is, már-már jót tesznek vele, hiszen ezek a világfájdalomba megőrült elfek odakínálják magukat, és direkt meghalni jönnek Erenbe, ezért nincs bosszú érte, ezért nem érdekli a politikát, ezért tudják még az Arel-árva gyerekek is kivitelezni... (igaz, ők sem kapnak Mp-t többet, mert Arel harcos isten, méltó küzdelmet, és nem levadászást tanít... a természet szeretetről, az alapvetően pozitív jellemről nem is szólva...). Szóval amikor már nagyon elharapódzott a dolog a köztudatban, és sikerült a fajgyűlölet (és ez tényleg egy másik faj!) nem éppen Ynere való, ám az aktuális IRL témákból merítő kérdését Ynevre hozni, akkor elkezdték enyhíteni a dolgot ilyesmi magyarázatokkal. 

A dolog megoldása pedig egy elegáns, Ynev történelmét - ritka ez az Irodalomban  is érdemben továbbgörgető koncepció lett, mégpedig a kiszabadított és "hazatért" Eligor látván, mi lett ebből a kis elfes csetepatéból (érdekes, a KKUK-ban még a hercegüket követve nem szeretik az emberek az elfeket, itt meg már a pozitív hős, Eligor ott sincs, amikor eldurvulnak a dolgok, mert alszik...), jól megszüntette és rendelettel betiltotta az egészet. Ezt én azért is szjvesen láttam, mert pontosan a kezdeti olvasmányaim hatásaként bennem mindig is a kezdeti, csak dekadens nemesek ritka túlkapásaként élt ez az elfvadászatosdi, és nehezen esett befogadni a sokkal durvább változatát. 

Szóval én sokkal inkább látom ebben az erkölcsi romlást, a játék értékrendjének felborulását, a mondanivalójának a megkeseredését, a pozitív oldal elkorcsosítását, mint mindenféle logikai bukfencet. Az, hogy két nép gyűlöli egymást, még nem feltétlenül jelent gondot politikai szinten, (lásd pl. a török-görög viszonyt, és NATO tagságot) Szóval attól még a ZH-kban a közös ellenség ellen simán állhatnak egy oldalon, főleg, hogy ott a lobogójuk és az majd elintézi, hogy így legyen. 

A Saját véleményemet elmondtam fentebb: számomra sokkal befogadhatóbb, sokkal elképzelhetőbb és mesélhetőbb az, hogy egy-egy főgenyó ereni nemes ritkán összeáll a haverjaival és meghajtanak egy-egy elfet, mint azo, hogy Eren már lassan Gorviknál is durvább hely legyen az elfek számára. 

Üdv!

Nem lélek, személyes aura állandó része. Azért javítottam magamat is. Inkább csak olyan mintha... Lehet, túl sokszor használtam a lélek szót... de inkább csak a lélek védelmét élvezi... természetesen a slan kard nem nekromanta varázstárgy. 

Egyébként még ezt itt kiegészíteném. 

Azt gondolom, hogy a slan kard személyes aura állandó részévé válása jóval több annál, mint ahogy egy kedves és sokat hordott tárgy, családi ereklye stb. kötődik a viselőjéhez. Hangsúlyozom, hogy ez inkább az én érzésem, meglátásom, nem hivatalos szabály. Nyilávn a slan, mire slan lesz, már annyit gyakorol a kardjával, hogy egyébként is kialakult volna a kötődés, sőt, lehet, hogy ez része is a kard készítés hosszú folyamatának, de én azt gondolom, hogy a kard jellegéből fakadóan ez több ennél. Azaz, ha pl. egy sima harcos szereti a karját és vele alszik, stb, akkor az is ugyanúgy a szemeélyes aura állandó részévé válik és a lélek védelmét élvezi, akkor is, ha éppen nem fogja a kezében... de akkor ez ugyanolyan lenne, mint a slan kard? Szerintem nem... én azt többnek érzem. Persze játéktechnikailag nem... bár a harcos ilyen kardja nem számít magas szinten sem mágikusnak... (amit persze a chi-harc is adhat, de akkor meg miért kell rá várni? hiszen a kard már 1Tsz-en is kötődik a kardművészhez, különben nem is chi-harcolhatna vele... 
Talán, de ez is csak elképzelés, a sima kardról "lekophat" idővel ez a személyes aura kötődés, ha már nem használja, nincs nála, elfeledte stb, de a slan kardnál meg nem... jó kérdés, hogy mi van akkor, ha meghal a kardművész... akkor is megmarad a kötődés? És hát kihez? Meddig kötődhet a holt személy lelkéhez a kard? Mert ezen pl. múlhat az örökölt slan-kard kérdése is... mert ha már nem kötődik, akkor miért ne alakulhatna ki új kötés? Már ha azt is hozzávesszük, hogy nem a készjtés, hanem csak ez a kötődés teszi slan-karddá a kardot. Mondjuk szerintem nem, tehát hiába gyakorol sokat az örökölt slan karddal a kardművész, akkor sem lesz az "övé". Bár ez az öröklés kérdés, a "nagy" és híres slan kardok sokat emelhetnének a dramaturgiáján az egész slan kérdésnek, játéknak, tehát pozitívnak és tomgatottnak kellene lennie... és az is ellenérv, hogy jóval több slan kard kellene, hogy keringjen a világban, hogy ha minden egyes slan kardművésznek csakis saját és eredeti karja lehet, mert akkor a sok régi slan-kard ott állna gazdátlanul... Szóval ez egy érdekes kérdés. 

Üdv!

31 perccel ezelőtt-kor Cundior írta:

Így van! Eddig én is csak ott találkoztam vele, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy eddig még semmi nem kerülte el a figyelmemet, és nem akadtam még rá 20+ év után is meglepő "újdonságokra" egyszer-egyszer.

Emellett Darabolónak nem ez lenne az első olyan egzakt(nak szánt) állítása a MAGUS szabályairól, amiről később kiderül, hogy mégsem találja a szabálykönyvekben... persze, ez lehet, hogy más De azért kíváncsian várjuk. 

Csak, hogy tovább elmélkedjek... ha ez igaz lenne, akkor szinte minden fegyver árát is, emg harcértékeit is csökkeneteni kellene a táblázathoz képest, hiszen ha veszek egyet a piacon, akkor az nem nekem készült speciálisan...

Egyébként ez fentebb elhangzott a Slan-kard vonatkozásában is... mármint, az öröklés. Ami egy érdekes kérdés... szerintem a slan-kard "nem tud" családi ereklye lenni... vagy max a falon. Először is, "tökéletes" alakja van, ami szerintem nem engedi az egyedi eltéréseket, értsd itt a kézre kovácsolást is, akármit is jelentsen ez Ynev elképzelt gyakorlatában. De a lényeg szerintem az, éppen az, ami SLAN karddá teszi és alkalmassá válik a chi harcra, hogy a kardművész része lesz, (annak a lelkének egy darabját hordozza) Személyes aurájának az állandó része, ez lesz a kulcsszó! - avagy nagyon-nagyon kötődik hozzá -, ezért persze direkt neki és csak neki készül... ezt nem lehet csak úgy átvenni, akár jó, akár rossz szándékkal teszik ezt. Ha a nagyapó is kardművész volt, és az ő lelke csücsül a kardban, mármint, ahhoz kötődik, akkor azt én a lelkes slan unoka hiába akarom... mert az már valaki másé. 

Üdv!

Ez engem is érdekelne... mert nem emlékszem ilyenre. (persze attól még lehet, de akkor meg ideje lenne felfigyelni rá!) Viszont úgy rémlik, hogy maga a "kézre kovácsolás" fogalom a házi fém- és fegyverkovácsolás kiegészítőkkel került bele a MAGUS kifejezéstárába és köztudatába. 

Üdv!

Szerintem játssz Vaják szerepjátékot akkor. Ha meg MAGUS, akkor legyen MAGUS. Ott is van fejvadásziskola, ott is vannak szörnyvadászok, és van számtalan települése is. 

Üdv!

Akkor talán hallgasd meg a saját videódat... pl. 6:04-nél próbáld... ahol a srác a "MAGUS-szint" kifejezéssel jellemzi a kezdő, semmihez nem értő játékosokat... ez meglehetősen sértő, szerintem, az egyik legnépszerűbb magyar szerepjáték népes táborára - márpedig ez egy magyar nyelvű vidó, magyar csatornán, tehát a célközönségben jócskán jelen vannak... persze ez a te dolgod, de én az ilyet kivágnám belőle... vagy ne csodálkozz, ha szóvá teszik, főleg, ha még meg is osztod egy ilyen, MAGUS dominanciájú csoportban. Arról nem is beszélve, hogy mekkora hülyeség... be lehetne mutatni a srácot - azok alapján, persze, amiket mondd, mert személyesen nem ismerem és nem játszottam vele, de megítélni is csak a nyilatkozata alapján tudom - olyan "MAGUS szinten" játszó és mesélő szerepjátékosoknak, akik szerintem sok problémát helyesebben látnak. 

Szóval ez alapján nem érem úgy, hogy a kezdő beharangozásnak megfelelő "csak úgy, bármiféle általános megaszondás nélkül" beszélgetés nem igazán sikerült. 

Szerintem olvasd el a kommenteket is... 

KIEGÉSZÍTÉS: most látom, hogy jogos a "nem értés" részedről, mivel a hozzászólásod elején lévő link és a középen lévő nagy videó nem ugyanarra mutat! Én az első részben hivatkoztam a kifogásolt részt. 

Üdv!

Ha a szabályokat nézzük, akkor ha szerez a karakter egy slan-tőrt (csinálják neki, halottnál találja, örökli, akármi) ÉS megtanulja haszálni, azaz kigazdálkodja a fegyverhasználat Kp- értékét, akkor a slan tőr megadott értékeivel tudja forgatni a fegyvert. Persze ezt le is kell neki mesélni - aki csak pontokat osztós stratégiai játékká alacsonyítja a szerepjátékot, megérdemli... A slan-tőrt meg kell szerezni, RITKA és direkt slan-eknek kovácsolják, tehát nem lehet könnyű... dolgozzon meg érte a játékos, ha pedig a KM azt gondolja, hogy már megérdemli - legyen ez a szint nála akárhol is - akkor meg miért is ne lehetne neki? A tanulás is  hasonló... ez nem olyan, hogy bemegyek, 3 Kp a tescoban, oszt kész... ezt salneknek oktatják. Tehát találni kell hozzá egy mestert, jobb helyeken ezt is kijátsszák... Vagy a csapattrás tanítja, ha ő is tudja, vagy keresni kell egy mestert, elnyerni a bizalmát, stb... tanulni, ott lenni... ha ezt teljesíti, miért is ne lehetne neki egy teljes értékű slan tőre? A slan igazi különlegessége amúgy is a chi-harc... amire senki más nem lesz képes, akkor sem, ha van egy slan- tőre. 

A KKUK-s "más kezében" szabály egy érdekes dolog. Én szeretem ezt a szabályt, és ha átfogóan nézzük a szabályokat, akkor a 1TK-val sem "tűnt el", csak ugyanúgy vissza kell érte lapozni, mint pl. a kezdő vagyon táblázathoz. Először is, van benne valami, de ha a fantáziavilág képzelt realitását nézzük, akkor bizonyosan nem úgy működik, hogy a tőr rájön, hogy jé, ez nem fejvadász, és onnantól kezdve gyengébben működik... a magyarázat - szerintem - mindig is a klánok, titkos hagyományok évezredes technikáit jelenti. Azaz, találsz egy sequort, de csak tőnek látod, úgy tanulhatod, lehet, több fegyvermester is így ismeri, megtanulható, de az "csak" egy sima tőr, rövidkard, hosszúkard - fegyvere válogatja ugye - lesz. HA valaki a titkos hagyományok szerinti speciális használatot tanulja (azaz fejvadász, slan stb.) akkor meg változatlan értékkel használja a fegyvert. De azt nyilván soha senkinek nem tanítják... Ebbe én azt is belelátom, hogy ha mégi, márpedig a JK-k gyakran kivételek, akkor ő is jogosult lesz a változatlan fegyverértékekre, hiszen a megfelelő módon, fejvadász-szerűen tanulta azt... ez kell, hogy ritka legyen, ezért kell ugye megdolgozni... de hangulatos lehet és a játékot biztosan nem borítja fel a fegyver kicsit jobb, 3-6 értékkel nagyobb harcértéke... 

Viszont ilyen szabály pl. a slan tőrre nincs, ezért genyóság alkalmazni rá... 

ugyanakkor a MAGUS-ban nem véletlenül hozták be a fegyvercsaládok miatti enyhe képzetlenséget és a fejvadász-még enyhébb képzetlenséget... mert bár tény, és ne is piszkáljuk, hogy ha valaki ért a kardhoz, akkor ugyanúgy meg kell tnaulnia, hiszen másik fegyver a predoci egyeneskard vagy a mesterkard, vagy az emrelin-kard... de azért mindenki érzi, hogy majdnem ugyanazok... ok, biztosan van egy-két speciális technikájuk, de az a kisebbik szelet kellene, hogy legyen, és zömében majdnem ugyanúgy forgatható... 

Üdv!

Egy órával ezelőtt-kor Bitschak írta:

És engedjetek meg nekem egy kérdést is: @MagyarGergely te mikor játszottál otthoni csapatoddal ETK-t, vagy milyen gyakran szoktatok játszani / ezt a rendszert használni, ami nem rendezvény? (Ebben a kérdésben ne is feltételezzen senki semmiféle ellenszenvet, pusztán kíváncsiságot. Tényleg csak arra vagyok kíváncsi, hogy MG milyen gyakran használja az ETK-t)

Mindig, amikor MAGUS-t játszom vagy mesélek.

Üdv!

Érdemes lenne mindezek előtt meghatározni, hogy mik egy szerepjáték (világ, rendszer külön??) sikerének ismérvei. Vajon mik azok a szempontok, amik meghatározzák, hogy sikeresnek, és mennyire sikeresnek kell értékelni egy szerepjátékot? És vajon milyen időintervallumban? Mert érdekes és eltérő eredmények jöhetnek ki. 

Vajon az sikernek számít, ha neked tetszik? Vagy ha hallottál már az évek alatt két-három csapatról, akik legalább egyszer kipróbálták? Vagy a szabálykönyv eladása számít? (...házi rendszerek?). Vagy a kiadványok száma, ami hozzá készült? Vagy a házi kiegészítők száma? Vagy a hozzá írt kalandmodulok száma? Vagy az, hogy milyen a közösségi élete, pl. rendezvényeken ott van-e, és ha igen, mennyin? Kicsit nekem úgy hat, mintha azt tekintenéd a sikernek, hogy valaki kipróbálja, majd nyom esetleg egy like-ot rá... 

Merthogy olyan játékot - én - nem igazán ítélnék sikeresnek, amikkel a megjelenésekor akár sokan is kipróbálják, majd nem foglalkoznak vele... jó példa az ÚTK, (most ne utálkozzuk...) amit sokan kipróbáltak, egy időben akár sikeresnek is lehetett talán mondani, de mára meg (szinte) senki nem foglakkozik vele... 

A MAGUS vonatkozásában én főleg a rendszeres játékot, ha már egy játék/világ alternatív rendszereiről beszélünk, főleg azt - tekinteném valamiféle sikernek, és nem feledkeznék meg a közösségi életéről sem - noha tény, hogy egy játékot kiválóan játszhat otthon egy csapat anélkül, hogy bármikor is hasonlókkal beszélgetne. 

A MAGUS - de lehet, a többinél is - vonatkozásában én úgy gondolom, hogy nem csak, vagy főleg nem a játékrendszer ilyen vagy olyanformán, szempontok szerint értelmezett minősége számít. Ez kb. olyan, mint amikor a kisfiúk az autós kártyákon nézegetik a csúcssebességet, de nem az a jó autó, amelyik a leggyorsabban megy... legfeljebb valami elvont, a gyakorlatiasságot és a valóság bonyolultságát figyelmen kívül hagyó nézet szerint. Csak mert ehhez értek, egy párhuzam: hiába választod ki a legjobbnak azt a tüzérségi löveget, amelyik a legmesszebbre lő, nem az a hadsereg nyer majd, amelyiknek olyan van... mert az egész rendszer működését kell nézni, az számít majd. 

Itt is, a MAGUS-ban is. 
Nem az számít szerintem, hogy melyik rendszer-változat mennyire jó. Az fog számítani, hogy melyikkel játszanak valójában. Hogy melyiknek van csapata, hogy az új játékos, aki bekerül, annak lesz-e egy közösség, ahol mesélnek jókat, vagy csak lesz egy szupernek mondott könyve, amiről valami fanatikus azt nyilatkozta, hogy hű de jó, de senkivel nem tud leülni játszani, vagy max egyedül, újakkal, és a 25 évvel ezelőtti szinten kezdenek szerencsétlenkedni vele. (ez más élmény, nekünk annak idején jó volt, de ma már nem pálya.) Hogy van-e támogatása a rendszernek? Válaszolnak-e a kérdéseire, van-e kivel megbeszélnie? Talál-e a lendületet fenntartó újdonságokat hozzá - legyen az olvasnivaló, mesélnivaló, okoskodnivaló, vagy egyszer megírta valaki - ez eddig nem több, mint az olyan sok másik - és utána semmi, vagy esetleg van Rúna, vannak kiegészítők, vannak házi kiegészítők, netán a hivatalos szintjét elérő írások és segédletek hozzá? Folyamatosan? Vannak hozzá érdeklődők, vagy azért, mert ez éppen a divat és lehet is kapni (mint régen volt), vagy azért, mert vannak aktív közösségei... netán még a könyv is beszerezhető? E lelehet versenyekre, táborokban is menni, ahol ezzel foglalkoznak? Mert az is jót jelent... mert egyetlen kipróbálás  még ha jó élmény is - kevés. 

Üdv!

Én a mai napig nem haladtam meg a "MAGUS szintet"      Az ilyesmiket azért kivághatnád... főleg, ha ilyen helyeken osztod meg. 

Üdv!

7 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Amellett, hogy teljességgel egyetértek az általad mondottakkal, csak arra szeretem volna rávilágítani, hogy a mesélés is lehet néha "Túl sok".

Nem tuom, lehet-e olyan, hogy túl sok. Mert ha valamit jól kimesélsz, és a játékosok úgy döntenek - mert ezt azért nem venném el tőlük mondjuk egy sikeres próbával, hogy mered és kész. - hogy félnek, nem mernek valamit, akkor az nem baj, nem "túl". Ha nem, hát nem. Az is jó, hogy ha már fontosnak érzik annyira a karaktereiket, hogy féltsék, és reálisnak, keménynek annyira a világot, hogy a cselekedeteiknek igenis meglesznek a következményeik. Ez valahol siker a KM-nek is. Különösen, ha ez egy félelmetes vidéken történik. 

Akadt már olyannal dolgom, amikor a játékosok démont akartak idézni, és hosszan elemezték, hogy hogyan veszthetnek rajta, és milyen óvintézkedéseket kell tenniük. Néhány játéktechnikai dolog is szóba került, és végső soron átbeszéltük a démonidézés hogyanját-mikéntjét. én csak mosolyogtam... és a végén nem merték megtenni... pedig őszintén szólva kifogytam a lehetőségekből, pedig próbáltam a démon hitelesen gonoszra, bosszúállóra elképzelni, de nemigen tudtam volna ellenükre tenni. De mégsem merték... és ez szerintem nem túl sok, ez jó, mert pontosan olyan hangulata volt, mint ahogy én is, ők is elképzelem a MAGUS világában a démonidézés szélsőséges, veszélyes hangulatát. 

Hasonló volt a helyzet egy modulban, amikor a csapat kész álcát kapott, és az eljátszott színésztársulatnak elég veszett híre volt. Ezt több NJK is megerősítette, és a játékosok annyira megszokták, hogy akik képében tetszelegnek, azoktól félni kell, hogy amikor a modul végén - hogyan is hagyhattunk volna ki egy ilyen helyzetet - felbukkant az igazi társulat, hanyatt-homlok elmenekültek, pedig - én tudom, hiszen KM voltam - hogy nem bántották volna őket... de mégis hatott a mese hangulata. És ez jó. 

Üdv!

Ez miért vérpisti?? Szerintem csak egy nagyonkezdő játékos... 

A vérpisti - bár sokan sokfélét érthetnek rajta - szeritnem inkább az a játékos, aki leginkább minden és mindenki - sokszor logika nélküli - szétverésével képzeli el a problémák megoldását és úgy kb. az egész szerepjátékot, és mivel ez a legfőbb és egyetlen útja, össze is próbál harácsolni mindent hozzá, azaz tápol, pláne azért, mert a szintén nem túl profi mesélők (engedtessék meg, hogy ne nevezzem őket kalandmesternek) csak az ellenfelek folyamatos erősítésével képes reagálni rá - létrehozva egy kvázi végtelen tápolási spirált.

Magára a játékosra - fenti eset - nem kell haragudni - vagy csak annyira amennyire a KM esetleg nem tudta átadni a helyzetet megfelelően, mert azért a játékos is ért a szóból, ha nem az elsőből, hát a másodikból.  Azért az egy játékosi fejlődés fontos mérföldköve, amikor eljutnak odáig a beleélés tekintetében, hogy képesek megadni magukat, netán visszavonulni, pláne letenni a fegyvereiket bizonyos helyzetekben. (megjegyzem - csakhogy nehogy szentnek látsszak, mert nem, hogy annak idején, amikor egy kezdő KM mesélte a mi kezdő csapatunknak a Veszélyes vizeken kalandmodult, amikor mellénk állt a nyilvánvalóan legyőzhetetlen fenyegetést és így kis nyugodalmat és tárgyalást igénylő toroni karakka, hát úgy megtámadtuk, mint a szél... és itt látszik a KM nem megfelelő reakciója is, hogy ennek ellenére nem törölt el minket a p..csába. 

Hadd okoskodjak még kicsit ezen.. a KM dolga érzékeltetni azt, mikor milyen meleg a helyzet, és a játékos ért belőle. Utalva a fenti szitura, a KM csak elmesélte nekünk, hogy ott a karakka, meg milyen nagy, milyen fenyegető, és pont, várta, hogy mit lépünk, aztán gondolom, röhögött magában. Szerintem, egy jó KM - jó, ne bántsuk, mert kezdő volt még ő is - egy haladóbb KM ilyenkor érzékelteti mindenféle dolgokkal azt a fenyegetést, amit jelent, és amit kivált a karakterekben. Eszükbe sem fog jutni nekitámadni... mert a játékosok nem hülyék, csak sokszor nem kapják meg a megfelelő ingereket. 

Egy hasonló példa volt, amikor a játékosaim - alacsony szintű - karakterei meglátogattak egy varázslót, valami gonosz vidéken, tán krán??, és az - csak a hangulat miatt - éppen egy démont idézett. Amikor a játékosok benyitottak, a démon már megkapta a feladatát, és felugrott a plafonra, és a belépő JK-k mellett - persze megállt, felmérte őket - kiment. Ezt a jelenetet sikerült úgy mesélni, hogy megmozdulni sem akartak, - pl. az egyikük bevizelt - mert bár a játékosi reakció ilyenkor az, hogy -"üsd a démont", de érezték, hogy ez most gáz. Földbe gyökezezett a lábuk, hirtelen azt sem tudták, miért jöttek, az egyik meg akarta fogni a fegyverét, de nem sikerült neki, és - hűha - ügyesség próbát kellett dobni hozzá, mert félt és valósággal megdermedt, stb. Nem csak azt kell mondani, hogy - félsz, hanem leírni a rettegést, amit a démon aurája kivált. sorolhatnám még... mondom, a játékos - azért játszik - hogy átélje az eseményeket, csak ezt nem mindenki tudja átadni neki... és utána meg csodálkoznak, hogy jaj, nem veszik a lapot. 

másik tipikus példa, amikor a küzdelem hevében valaki le akar ülni a sarokban meditálni, mert éppen elfogyott a pszi pontja... na ne már, ez mennyire reális? persze a játék világának keretei között. sosem szoktam engedni, hiszen fél, zakatol a szíve, dübörög benne az adrenalin, folyamatosan harci kényszere van, rápörgött az eseményekre, az emlékek, a hangok stb. nem hagyják lenyugodni... igazából 10-ből 9 érti, hogy miről van szó, és inkább meg sem próbálja, miután KM-ként reagáltam a rossz ötletére. Aki meg mégis erősködik, az csinálhatja... de olyan módosítókkal, amiket közel lehetetlen megdobni. 

Üdv!

Hát igen, elgondolkodtató. 

Tény, hogy a Ranagol-papok (megjegyzem, csak a gorviki... ami méginkább fura) fegyver-megkötése régóta, és sokaknak szúrja a szemét. Nem csak játékosoknak, akik "táposabb" fegyvert akarnak, hanem a világ logikáján gondolkodóknak, és az íróknak is - csak azért mondom, mert ez egy sokszor előjövő téma. Valljuk be, Ranagolhoz nem éppen illik, a tanaihoz sem annyira... persze a PPL ezt írja... csakhogy, SOKKAL hamarabb megírták már őket, enélkül a korlátozás nélkül is! - hiszen a KKUK-1TK Ranagol papjának nincsenek ilyen megkötései, és pont ez a papi alkaszt a kezdetektől fogva játszható, és valljuk be, kedvelt is. Sőt, ha jól emlékszem, kalandmodulban - kiadott - is előfordulnak más fegyverrel.  Jó kérdés, hogy akkor most melyik az érvényes, melyik az érvényesebb... 

Hozzáteszem - bár értem, és tulajdonképpen osztom is az álláspontodat - hogy MjH. szeritnem élen jár az ilyen újításokban, logika keresésben és az írásai arányához képest magas "koncepciógyártásban". Ami nem menti fel, persze, csak tény. De az is igaz, hogy ez a novellácska - bár a laikusokat megzavarhatja és pl. bennem is a Shen-en látni vélt rossz szájízt kelti - mégsem jelent "semmit". Egyrészt, nem első forrás, a PPL hamarabb volt. De talán fontosabb, hogy ez csak egy novella. Sőt, novellácska. Ráadásul ki sem adták - nehogy már egy netes facebook-poszt azonos erővel bírjon egy kiadott anyaghoz képest... A forráshierarchiában a szabálykönyvek egyébként is magasabban helyezkednek el, mint a regények, pláne novellácskák... legalább is a szerepjátékos megközelítés szerint.

Mellesleg - tekintve, hogy ez nem egy kerek, egész, mindent lezáró és tisztázó történet - az is lehet, hogy a pap csak hazudott, és megbűnhődik még, de a győzelem érdekében, a meglepetés miatt vállalta inkább. (Summarium-betegség... - ugye nem egzakt szabálykönyvi kijelentés, hanem valaki mondja valakinek...)

Üdv!

@Legolol345, javaslom, ha cikket keresel, egy témában szeretél tájékozódni, akkor keresgess a cikkek között, és használd a keresőt néhány kulcsszóra. 

Csodákat fogsz találni az oldalon. Már, ha érdekel. 

Város témában ajánlom az oldal tematikus "városok" kategória cikkeit: városok

Amennyiben rajzolásra adod a fejed, ahhoz egy saját cikket javaslok: rajzoljunk várost

Amennyiben kész városok érdekelnek, akkor az interaktív Ynev nagytérképen találsz többet is, leírást, rajzot, kedvedre válogathatsz belőlük, használhatod ötletadónak, mintának is. Csak rá kell szűrni... 

Üdv!

@Legolol345, nem, nincs ilyen utalás, sem a hivatalos, sem a házi írásokban, kiegészítőkben. Nincs ilyen alapossággal kidolgozva a "szakadárság", ez már felmerült korábban is. Az elképzelhetőség már más, és pont az említett két példa esetében más a válasz szerintem. 

A Darton-vallás (vagy helyesebb lenne részvallásként emlegetnünk, mivel nemcsak, hogy egy többistenhit része - bár nem vagyok földi többistenhit szakértő - de egy Panteon része, ami azt jelenti (butítva) hogy az istenek együtt alkotnak egy vallást, a Pyarronit, és ebben minden istennek megvan a saját feladata, és nem igazán akarják egymástól azt el-átvenni, és a hívek egyszerre, együtt "használják" ezeket. (ezt azért fontos tisztázni, mert lám, a kérdésben te is a szokásos, földi értelmezés szerint tetted fel, értelmezted a vallás kérdését, ami azt sugallja, hogy vagy-ez, vagy az az isten, vagy annak így, vagy úgy imádott útja létezik, ami kihat az élet minden területére - lévén, csak ő van - és így a temetőkre is.)

Azaz, egy szakadár - vagy más tanokat valló - Noir irányzatot "pont nem érdekel" a temető, az nem az ő területe, a laikus hívő, fogadja el, kövesse bármelyik Noir tant, a "rendes" temetőbe kerül a halála után, de még a Noir-papok is - akiknek a szintjén szerintem tényleg megjelenik, tényleg nem mindegy, hogy melyik irányzatot követik. 

Darton pont más, mivel az ő területe a halál, a temetés, a halálra való felkészülés, a hívek halálon való átsegítése, a rokonok számára a halál feldolgozása, a gyász. Nála pont lényeges elem a temető, ezért el tudom azt képzelni, hogy HA egy helyen egymás mellett megfér a két irányzat, akkor külön temetőik is vannak, és az egyikben az ortodox, a másikban a szakadár papok/paplovagok végzik a temetést, ott az ő templomuk áll, és az ő tanaik és tévtanaik szerint szervezik az egész (rész)vallási irányzatot. Ez azért is szerencsétlen, mert ez a helyzet már a laikus hívőket is választásra kényszeríti, értsd: melyik paphoz-temetőbe menjek. (pedig nekik majdnem mindegy, ők "csak" közemberek, a felekezetek igazán a papoknak (értsd az összes istenszolgát) számít. DE hozzá kell tennem, hogy Ynevi viszonyok között szerintem kevés ilyen hely létezik, azaz olyan, ahol egy-egy (rész)vallás szakadár és ortodox irányzata is egyszerre van jelen, és mind a kettő elfogadott, és párhuzamosan léteznek az intézményeik - ha van egyáltalán. Persze ez nincs így kidolgozva sehol, de gondolj bele, hogy az irodalom morzsái, utalásai a felekezetek vad harcáról szólnak, szent háborúról - ami pl. Darton vonatkozásában akkor csitult el igazán, amikor a dartoniták elhúztak északra, és szerintem inkább vannak az egyik, és a másik irányzat befolyása alá tartozó területek, ahol az ő intézményeik sorakoznak, mint olyanok, ahol párhuzamosan jelen vannak - mint pl. a katolikus-református netalán zsidó temetők. Hozzáteszem, erre nálunk is sokat kellett várni, mert komoly üldöztetések voltak vallási alapon... 

Üdv!

@Deodatus, amilyen a líthas, olyan a kalíthas. 

Üdv!

Nagyon. Azért játszunk. 

Üdv!

Csak jelzem, hogy nekem is volt ilyen, pont ugyanezzel a modulgyűjtemény Hsz-szal. Több napig ott volt, mindig, mintha új lenne, hiába néztem meg... akkor nem volt időm vele nagyon foglalkozni, utána meg emlékszem, hogy tűnt el... de az a része működhet érdekesen az oldalnak. 

Utánanéztem, mert Antailnak jelentettem róla: kijelöltem olvasottnak, és utána már nem mutatta annak. De akkor azt ott valahogy lehetett... 

Üdv!

Azért kezeljük a helyén, ez egy fórumbejegyzés. No, nem mintha nem lenne "szép". 

Még szerencse, hogy mindenben összevág GA, a témában tett nyilatkozatásval: 

Délvidéki orkok

pontosítok, mert megnéztem a linket is: Egy valakinek a fórumbejegyzése, aki azt állítja, hogy beidézi Renier fórumbejegyzését