Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.

Helyzetjelentések


Cz

Recommended Posts

Az élet furcsa dolgokat produkál.. Amikor úgy érzed, éppen minden rendben, akkor a földhöz vág, rádtapos, átsétáltatja a fejeden a hordányi mamutcsordáját, és utána rákérdez, hogy jól vagy-e. Aztán habarcsként használja széttrancsírozott lelkedet a következő burkod építéséhez. Talán ezért mondják azt, hogy ami nem öl meg.. szerintem ez egy olyan közhely, amelyet simán le lehetne dugni a kitalálója torkán. Vajon megölné? :)

Mindenesetre ez a hétvége nem fog bevonulni azok közé, ahova visszavágyom.. elveszteni valakit, akinek a halála, de még az élete is olyan érzelmi kavarokat okoz bennem, amire ha mazochista lennék se vágynék.. nos.. fájdalmas.

Viszont kecsegtető, hogy nincs hátra, mert mindig csak előre van.. és minden nappal haloványabb az érzés, hogy megint elveszett valami olyan a világból, amit nem is ismerhettem a teljes valójában.

Vajon a hiánya marcangol jobban, vagy a tudat, hogy ez már végleges?

Most még nem tudom, de kiderítem.

És már mosolygok, mert tudom, hogy ő ezt akarná. Én is.

Link a hozzászóláshoz

A kutyámat először hagytam hosszabb időre egyedül. Konkrétan 8 órára. Nagy gyerek már, szokja. Izgultam mi lesz. Nos rosszabbra számítottam, bár nehezen tudom megemészteni, hogy a WC kefe hogy az istenbe került az ágyamba. Ezen túlmenően még egy felmosórongyot kell kihúzni a leltárból, mert az miszlikbe lett tépve.

Ennek ellenére nagy dicsértet kapott, mert nem pisilt és kalkilt be, de még a házat sem gyújtotta magára. De megbeszéltük, hogy a WC kefe az ágyba... az azért kicsit bizarr volt. :)

Ezen túlmenően ma is meg kellett állapítanom, hogy nagyon szerencsés ember vagyok, mert nagyszerű barátaim vannak! Ez nagyon remek dolog, és nagyon büszke vagyok rájuk!

:gruppen:

Link a hozzászóláshoz

"Nem csupán a szörnyeinket zártuk a pincébe. Van egy másik pince, ahol a lelkünket falaztuk el. Õ nem tud olyan hangosan üvölteni. (...) Az ő eszközei másfélék, csendesebbek: érintések, halk szavak, hangulatok, képzelet, álmok. Ha vállalja is merészen, hogy ő igenis ilyen, messzire nem hallszik. De melenget és ragyog."

Szerkesztve ekkor: , Felon által
Link a hozzászóláshoz

Kivételesen egy olyan nap, amikor nem dolgozom, vagy nincs egész napra teendőm. Kicsit tudok magammal foglalkozni, azt csinálni, amit csak szeretnék. Persze inkább ilyenkor meg előre dolgozom, vagy keresek valamit, amivel javíthatok a világon kicsit... Nem igazán tudok mit kezdeni magammal, valahogy nem élvezem úgy az életet, ha semmit sem csinálok, szóval ha azt kell csinálnom, amit szeretnék, akkor is ugyanúgy pörgetem a napomat. Évek óta minden este úgy fekszem le, hogy addig nem tudok elaludni, míg valamit nem tettem a magam és a világ fejlődése érdekében. Persze nagyzolás a világ fejlődéséről meg javításáról beszélni, mikor mondjuk segítek egy barátnak vagy egy idegennek valamiben, de úgy érzem, ez is kell minden nap, ettől jobb lesz a világ. Mióta úgy állok hozzá, hogy az idegeneknek is szívesen segítek (persze azért mértékkel, és nem mindenben), jobb a világ. Sőt, a pozitív hozzáállásom a környezetemre is átragad, másokon is felfedezem ezt. Remélem, elindítottam egy lavinát.

Link a hozzászóláshoz

Kalandozó életünk - valljuk be őszintén -nem mentes kisebb nagyobb botlásoktól. Én pont tegnap este botlottam meg. Abszolút nem volt szándékos, csak olyan hirtelen, spontán jött.

Belátom utólag, nem volt jó ötlet. Igaz, behúztam a féket, de akkor, ott abban a pillanatban ez már késő. És mi jön ezután... hát igen: A pofára esés!

Kellett volna előbb gondolkodni! Nem kapkodni, meg csak úgy pedálozni és hűbelecsapni.

Szögezzük le, hogy a beton kemény dolog. Főleg ha rohadt kis murvás kavicsokat öntenek bele. Erre érkezni fejjel előre kemény dolog. Bár reflexből hárít az ember. Nyilván kinyújtott karral, tenyérrel. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Végűlis a landolás nem is volt olyan vészes, csak hát jött a bringa is.

Pár zúzódás, és egy bal orsócsontfej bánta. Utóbbiból letört egy pici darab. Erre fel rámb***nak egy 5 kilós gipszet tenyértől hónaljig, és ennek tetejébe derékszögbe áll a karom! ... Remek! Programozás félkézzel. És, hogy alszok így hason? ...

De a csajok megnéznek az utcán! Illetve fontolgatom, hogy az okos telefonomat beleépítem a gipszbe. Fú az olyan sci-fis lenne. Mint egy trikorder. :D És persze nyilván hangutasításokat osztanék neki. Ummm... további megoldásokon gondolkodom.

Happy az élet. Percig se csüggedjünk. ;)

Link a hozzászóláshoz

Holnaptól újra elkezdődik a mókuskerék, persze ismét több tantárggyal, amik nehezebbek is. De ha nincs kihívás, nincs fejlődés. Nem is tudom elképzelni, hogy másképp lenne. Azt még nem tudom, hogyan birkózom meg vele, ráadásul sok más is megváltozott az életemben. Remélem azok csak pozitív irányba viszik a dolgokat, de vékony a jég, sok a talán, kevés a biztos pont. Kitartást mindenkinek.

"To the battle!"

Link a hozzászóláshoz

Szombaton meséltem 8 órát. Játékosok: Antail (BM), Con Salamander (BM/vari),Scylla (Tüzvarázsló-Sogron pap),Ramirez (Arel pap) és CZ (bárd). Játékos Karakterek szintje 20. Helyszín Krán-Démoni sík-Új Pyarron-Yllinor. Idôpont 3788 a XV. százlóháború idején (de Dél-Yneven). Nagyon jól éreztem magam és nem csak a Xing 00-ás dobása utáni pálinka mondatja ezt velem. ;)

Link a hozzászóláshoz

Beiratkoztattam két napon keresztül - ELTE kolikban a héten van a beköltözés. Nem a saját kolimban voltam, de nem baj, hisz én mobilis vagyok és jószívű, segítek ha tudok - lehet túlságosan elterjedt ez a dolog rólam :roll:, nem baj ennek is örülök. Végül is az unalom mellett 50 oldalt haladtam a könyvemmel a mai napon. :) Pozitívum.

Életem egyik legrosszabb rémálma, sok új ember, régi ismerősökkel új kapcsolat kiépítése, ismét vissza az iskolapadba, reménytelen jövő, de bizakodó jelen, pörgő élet, időhiány. Tömören ennyi. A rosszat meg úgyis alkoholba fojtom.

Link a hozzászóláshoz

20-án szedik le a gipszet. Szerintem én előbb.

Vicces(?), hogy az ember olyan helyen él, ahol mindenki felismeri. "Az akinek be van gipszelve a keze, tudod a könyvelő nagyobbik fia", közbe nekem fingom sincs kik ezek.

Azért kicsit para. Rólam lassan tudnak mindent. A pénztáros, a herbáriás, a buszsofőr, a kocsmás, a postás, a képkereskedő, a díjbeszedő, a kéményseprő... :) Tiszta Hobó!

Köszönnek nekem barátságosan... Kik ezek?

Na és a helyi járat! Óránként közlekedik. Gyalog gyorsabban lehet haladni (!). Ma felszálltam. Ott kezdődik, hogy köszön az ember mindenkinek. Hogy vagy? Honnan jöttél? Hova mész? Miért? Hallottad? Nem hallottad?! Leszállsz, DE előtte elköszönsz mindenkitől. Mint egy mozgó klub.

Haza érek. Kettőre zárom az ajtót... de k*rva élet ezek most is figyelnek!!! :felos:

VIGYETEK KI INNEN!!! :rem:

Link a hozzászóláshoz

A tegnapi nap... pfff.

Esett az eső. Egy nő miatt nem közlekedett a 4/6-os villamos. A Mester utcáról begyalogolhattam a Lágymányosi Campusra, ami nem túl szívderítő élmény egy fél éve nem viselt bakancsban. :)

A Petőfi-hídon kétszer is beterítettek a kocsik vízzel. Az általam ismert össze szitokszót felsoroltam, amíg átjutottam a hídon.

Végére - önmagam ingerlésével is - a nulla tolerancia felé hajlottam. Egy biciklis majdnem elcsapott... és máig se tudom, hogy mit keresett azon szűk járdán, amin a hídon lehet a gyalogosoknak közlekedniük. (Igazából nem tudom, de szerintem nekik már csak az úton lehet közlekedniük kevés kivétellel, nem?)

Ezek után úgy éreztem, hogy ez egy jó szar nap (lesz). Persze azért nem így fejeződött be. :) Életem egyik legélvezetesebb és legröhögősebb előadásán vagyok túl.

És nekem még mindig élmény, mikor megtapsolnak egy előadót, közel 400-an. A TÓK-on ez nem volt szokás, egy nagy előadáson sem.

Link a hozzászóláshoz

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!

Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.

Kalandozónév regisztrálása

Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!

Csatlakozás a Kalandozókhoz

Bejelentkezés

Már velünk kalandozol? Lépj be!

Belépés
×
×
  • Új...