Kalandmesterek fóruma

[Darabolo]

Valami ilyesmire gondoltam én is.

Egyébkén ez az a színt mikor elmész kinyírni shakalort aztán ranagolt is, nem? :D

[tetra]

Nekem is ez lett volna a kérdésem, mi a lényegi különbség egy 20. és a 24. szintű karakter között? Mindkettő rettenetesen tapasztalt, sok éve nyomja az ipart, valószínűleg már minden egyéb, nem Tp-ben mérhető földi jóval is el van látva.

[Lozartan]

9 órával ezelőtt-kor Sneer írta:

Magusban erdemes 24. szinten még meselni?Modult irni? Ti hogyan latjatok ezt? Huszadikon szoktam jatszani meselni  de felette nem igen.

Nagyon is!  Lényegében istenné válni (mint régen, a Baldur's Gate-ben). Más a pálya, nagyban kell játszani.  Én már meséltem is, játszottam is 24. szint körül (afölött már tényleg nincs értelme, volt is vmi max. szint szabály régen az AD&D-ben, ha jól emlékszem). 

Persze, ha a JK-knak nincs ilyen ambíciója, lehet megakadályozni is egy hasonló szintű ellenséges NJK-t ebben. Vagy: minél hatalmasabb egy JK (értsd: magasabb szintű), annál zsírosabb falat egy gonosz (lélekbeolvasztós) istennek, ergo előbb-utóbb jönni fognak menetrendszerűen levadászni. Hiába a magas szint, attól még a halandó az halandó marad. Sok lúd pedig disznópecsenyét eszik.

Illetve még egy dolog: ilyen magas szinten minden ynevi nagyhatalom megpróbálja ígéretekkel vagy csellel a maga oldalára állítani a JK-kat (lásd Shackallor ajánlata Mogorva Chei-nek). Persze nem pénzben vagy tárgyi javakban mérik a jutalmat sem már ezen a pályán. 

 

[Darabolo]

2 órával ezelőtt-kor Lozartan írta:

Illetve még egy dolog: ilyen magas szinten minden ynevi nagyhatalom megpróbálja ígéretekkel vagy csellel a maga oldalára állítani a JK-kat (lásd Shackallor ajánlata Mogorva Chei-nek). Persze nem pénzben vagy tárgyi javakban mérik a jutalmat sem már ezen a pályán. 

Ez mondjuk igaz!

[Sneer]

én is azért kérdeztem mert 20al volt dologom párszor de 24el nem. Es ahogy kalkulalom a modul   sorozat ötletemet 24 ig jutna el kb a csapat a végére.Na igen epic szint de ott is szeretném Magusba kipróbálni kicsit jobban magam mesélési oldalon.Itt mar az igazi nagyokkal lehetne partiban  a csapat.es meg így is vannak Yneven akik ellen nem sok eselyuk lenne.

[Sir Thomas]

65. szint volt a max, amilyen csapatnak meséltem. Kihívás volt.

De azt érdemes figyelembe venni, hogy majdnem mindegy, hogy 18 fölött milyen szintről beszélünk. A játékosok ugyanis nem változnak, a mesék sem jelentősen. Ezeken a szinteken a karakterek már mindent ismernek, nincs grindelés újabb varázslatokért.... egyszerűen csak több a TÉ, meg a mana, meg a pszipont. Lényegében a játék nem változik.

Ami esetleg még fontos: a karakterek mindegy milyen szintűek, a világképet rombolja, ha a főbb szereplőket legyakják.... Szóval az  ilyen kalandokat nem a puszta statisztikákra érdemes építeni, hanem a statisztikákkal megfoghatatlan dolgokra, okos csapdákra, ravasz ellenfelekre, hogy a karakterek lukra fussanak... Ezért ezen a szinten a játékos szemszögéből maga a játék sokszor frusztrálóbb, mint erőtlen kis 10. szintű mitugrásznak lenni. Nagyon kell figyelni az egyensúlyokra és arra, hogy se ne legyen túl könnyű, sem elhúzódóan frusztráló ("lehetetlen") a küldi.

Ha a játékosokat nem ismered (nem te mesélted fel őket erre a szintre), akkor még az is bejön a képbe, hogy a játékos hová helyezi a karakterét a világképben. Vannak, akik félisteni hatalomnak tekintik (ez az egészségtelenebb verzió, nehéz mesélni nekik) és vannak, akik egyszerűen csak a statokat nézik (velük sokkal gördülékenyebb a játék). Ha ezek keverve vannak a csapatban, a helyzet még nehezebb, könnyen vita lehet belőle (tapasztalatból mondom).

Mesélőként is frussztráló, ha magát überallesnek képzelő karaktert / játékost kapsz, mert nem lesz egyszerű olyan kalandot mesélni, ami neked is oké és neki is élvezetes. Az ilyen játékos ugyanis elvárja, hogy akvír hercegeket csapjatok le, meg Toron boszorkányúrnője hódoljon be a karinak. Ha ez nem fér be a világképedbe (meg amúgy rendkívül nehéz ilyen kalandokat összedobni), akkor gondban leszel.

[Sir Thomas]

De akkor mondok egy példát is... Megtörtént eset. Az évet nem tudom, de a nálam okosabbak biztosan rájönnek. Kijött a besti és vele  a sötét elf... A halálos nyilvesszőket lövő nyilpuskával (vagy mivel... ).... Na asszem két nap telt el és épp Gyömrőre mentünk az OSZT-re (Országos Szerepjátékos Tábor, sokaknak Rúnatábor). Na első este ismerkedő játék... Mondtam a partinak, hogy a szint az mindegy, bármi jöhet...

Egy srác komoly arccal elém tett egy karaktert. 20. szintű sötét elf nemtommi, két kahrei nyilpuskával (dual wield), ami ezekkel a halálos nyílvesszőkkel volt felszerelve. Állítása szerint életút karakter. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne röhögjek fel...

A játék - képzelhettitek -  számára nem sült el túl jól. Addig szivattam a csapatot, amíg a srác meg nem unta, hogy az elképzelhetetlenül tápos, mindenttudó karaktere tehetetlen a kaland kihívásaival szemben, hogy felállt és otthagyott minket.  Onnantól tök jól telt a játék. Ha lett volna benne annyi, hogy megpróbál együttműködni a csapattal és nem csak statisztikai tesztpróbának tekinti a játékot, akkor Ő is jól érezte volna magát. Pont, ahogy a többiek, akik játszani jöttek, nem arcoskodni. De azért jó volt végignézni, ahogy egy 3. szintű tolvaj könnyebben jutott át egyszerű mechanikus csapdákon, mint a 20. szintre felskiccelt, kétdimenziós gyilkológép...

 

Mi a tanulság?

A szűk keresztmetszet nem a karakter, hanem a játékos!

[tetra]

2 órával ezelőtt-kor Sir Thomas írta:

Vannak, akik félisteni hatalomnak tekintik

Dehát az. Legalábbis DnD alapú rendszerekben, MAGUS-ban egy nem-mágikus alapú kaszt sosem fog elérni olyan magasságokat csak a szintekből. Pont, hogy aki csak statként tekint a karakterre annak lesz fura a játéka, mert egy rohadt magas értékekkel szaladgáló karakter nem normális, hogy csak egyszerű mezei zúzmóként viselkedjen, csak nagyobbakat ütve.

De ezt nyilván te is tudod, szóval valószínűleg valamit nem értettem meg az írásból. De nekem a következő posztban is inkább az utóbbira volt példa a sötételf, nem az előbbire.

[Sir Thomas]

Nem értettél félre, nem értünk egyet. Ezek csak statok. A karakter le tud győzni szinte akárkit. Mármint, ha egyenlőek a feltételek. Pont a D&D az, ahol (még a 3as kiadás előtt legalábbis) voltak olyan megkülönböztető szabályok, amik lehetetlenné tették, hogy egy magas szintű karakter  statból legyőzzön egy félistent mondjuk.

És innentől lehet a karakter akármilyen jó, a legendák ellen ugyanúgy tehetetlen. Illetve OK, tovább bírja... de nem tud győzni. 

Magus példája az OD, ami sosem lesz jk-nak. Lehet akármilyen erős, egy komolyabb aquirnak pár OD pontjába kerül, hogy végezzen vele.

[Sneer]

akkor mesélhető ez a szint Magusban is ,nekem ez a lenyeg. Jobban a jatekos kell hogy legyen a szerepben és ne a statok.

[Sir Thomas]

22 perccel ezelőtt-kor Sneer írta:

akkor mesélhető ez a szint Magusban is ,nekem ez a lenyeg. Jobban a jatekos kell hogy legyen a szerepben és ne a statok.

Nyilván ez egy személyes vélemény, de lényegében igen Sneer, erről van szó.

[Quintus]

Sziasztok! Kinek milyen tapasztalata, tanulságai, tanácsai vannak csaták mesélésére / lejátszására?

Mi épp a 14. zh-t kezdjük 12. szint körüli életút karakterekkel, és tervezünk pár csatát. Nálatok hogyan zajlik egy nagy ütközet? Néhány konkrét kérdés:

1. A JK-k sokkal erösebbek az alap katonáknál. Szerintetek érdemes kidobálni mondjuk azt hogy hogyan vág le a JK egymás után harmincat? (Játéktechnikailag végsö soron elöfordulhatnak 00-k és 01-ek…)

2. Hogyan bántok az idövel? A valóságban egy csata órákig, ha nem napokig is eltarthat. A játékban körökben (tehát 10 szegmensekben) mérjük az idöt. Van valakinek valami trükkje, hogyan lehet a játéktechnikát a valós (in-game) idövel összekomponálni?

3. Nem vagyok a valódi háborúk, csaták szakértöje, de gondolom, hogy egy-egy vezért testörök tucatjai védenek a csatában, és ahhoz, hogy a JK szembe kerülhessen egy-egy bosszal, elöbb a testöreit kell levágni. A toroni vezérek vajon mennyire vesznek részt a csatában személyesen? Hányadik szintü egy toroni hadvezér a ti Yneveteken?

4. Mágia a csatában: mennyire szórják a mágikus támadásokat egy nagyobb ütközetben a sorkatonákra? Vagy a varázshasználók inkább csak egymás semlegesítésére / védelemre / a fontosabb hadvezérek védelmére koncentrálnak (hiszen elég gyorsan kimerülnek ha körökben játszunk de a csata in-game órákig tart)? Szerintetek az ütközetek helyszínén lehet teleportálni, vagy a mágiahasználók valahogy telerakják a környékez Térgát varázsjelekkel?Arányaiban vajon mennyi a mágiahasználó egy nagyobb pl ÉSZ-Toron szárazföldi csatában? Beleértve a papokat, paplovagokat, varázslókat, boszorkánymestereket. És milyen szintüek a csatában részt vevö mágiahasználók a ti Yneveteken? 

5. „Félistenek“ a csatában: hogy néz az ki nálatok, ha egy Eligor, egy Airun al Marem vagy egy toroni boszorkányherceg részt vesz egy csatában? Dobáltok nekik, vagy csak narratív mesélitek hogy minden suhintásukra gyalogok tucatjai repülnek szerteszét?   Hányadik szinten érdemes szerintetek JK-knak ilyen bosszokat adni?

[tetra]

53 perccel ezelőtt-kor Quintus írta:

A JK-k sokkal erösebbek az alap katonáknál.

55 perccel ezelőtt-kor Quintus írta:

Hogyan bántok az idövel?

A varázsló harcértékei korántsem lesznek olyan jók, mint a hasonló szintű harcosé. Nyílvesszők ellen nem számít a VÉ. Ennek ellenére én nem mesélnék csatát, én helyzeteket mesélnék. A csata egy környezet, egy háttér, olyan, mint a vulkánkürtő, a tömött utca, a füves puszta: helyszín, ami keretet ad a cselekményeknek, lehet vele interakcióba lépni, de nem önmagában a sztori.

Tehát tudni kell, hogy a JK-k mit akarnak elérni, és azt lemesélni. Ha nekik a csata maga a sztori, akkor ki kell találni azt a 3-4 szituációt, ami felmerül, és megoldást igényel. Szembetalálkoznak egy miniboss-szal, aki mégis megizzasztja őket. Észreveszik az ellenség tüzérségét, akik épp egy egész hadtest villámokkal megsütésére készülnek, és idejében meg kell akadályozniuk. Nyílzápor. Ez három nagyon különböző méretű ötlet volt, mindegyik lehet a maga módján izgalmas.

57 perccel ezelőtt-kor Quintus írta:

A toroni vezérek vajon mennyire vesznek részt a csatában személyesen? Hányadik szintü egy toroni hadvezér a ti Yneveteken?

Vezér alatt a generálisról beszélünk? Mert akkor az egyáltalán nem vesz részt a csatában, hátul ül egy dombon az erősítésekkel, és minden idejét leköti, hogy jelentéseket hallgat és küldözgeti az utasításokat.

Csatában gázoló minifőnöknél érdemes figyelembevenni, hogy a többi hasonszőrű NJK milyen szintekkel bír, kezdve a Birodalmi Fejvadásztól az Angyalőrségig. 12-20 között valahol.

Egy órával ezelőtt-kor Quintus írta:

Vagy a varázshasználók inkább csak egymás semlegesítésére / védelemre

A varázspárbajt szinte egyáltalán nem támogatja a rendszer, szóval ennek nem lenne sok értelme. A mágia megszűntetésében a papok kiválóak, a BM TV viszont kiváló területi pusztításban. Mivel a csata lényege az ellenfél moráljának megtörése, ezért minél gyorsabban, minél nagyobb pusztítás a cél.

Azért sincs sok értelme a kritikus célokra tartalékolni, mert pont ők lesznek védve amulettekkel, aktív varázslatokkal. A sorkatona viszont hullik, mint a légy, és ők alkotják a törzsét minden seregnek (kivéve).

6-7. szint felett nem nagyon tippelnék amúgy túl sok varázshasználót, kivéve a Kalandozók Hadurának a lobogója alatt. A legtöbb embernek van fontosabb dolga is, mint hogy hatalmat szerezzen.

 

[Bitschak]

Helo!

1. Szerintem tökmindegy. A lényeg, hogy élvezzék a játékosok és a mesélő, és a megbeszélt dolgok konzisztensek legyenek (pl kidobják vagy dobnak 1-et k10-el és annyi katonát fognak leverni körönként stb, teljesen rajtatok múlik, illetve a mesélőn, miként meséli). Ha valami le van dumálva akkor az legyen, vagy ha változtattok mert nem jött be az is jól legyen kommunikálva, hogy ne merüljenek fel később kérdések, hogy "ez miért". Ha nagy a csata úgy meséled ahogy kényelmes, ETK szabályaiban is szerepel, ha a JK biztos megtudja oldani, akkor nem kell tulajdonság próbát sem dobni. Itt miért kéne, egy teljesen esélytelen ellenfél ellen?

2. Én inkább mindenkinek adnék 1-1 ellenfelet, akciós részt, amiben érvényesülhet, és részt vehet a csatában. Kapnak 1 kihívást a csata lefolyásában és azt kell teljesíteni. Nem pedig az egész csatát mesélném.

És én sem vagyok nagy szakértő, hogy mennyi ideig tart egy ütközet, szerintem a sok idő azzal megy el mire odaérsz, ahol az akció megy. Nem tart sokáig egy ütközet, mert piszokgyorsan elfárad az ember, és megölik, ha elfáradt. De mire odaérsz a harcmezőre, feláll a sereg, hadrendbe kerül mindenki, na az idő. Szerintem az izgi részeken (harcok, varázslások, csatajelenetek) lassíthatsz, ahol meg unalmas, ott gyorsítasz. 

3-5: A csata méretétől függ. Szerintem olyan csatát és harcokat mesélj be nekik, ami még kihívást és izgalmat nyújt, akár veszíthetnek is csata szinten, de velük közel egyszintű NJK az már nagyon erős, ha 12 TSZ. Én valahova ide tenném a durvábbakat. 

A varázshasználók pedig jó kérdés. Interneten talán érdemes olvasgatni, vagy videókat nézegetni erről, hogy fantasy világban miként szerepelnek a varázshasználók. 

 

Most pedig olvastam tetra kommentjét, és amit leírt három jelenet (miniboss, villámcsapás megakadályozása, nyílzápor) tökéletes példák. Mindegyikre rálehet húzni egy teljes napos mesét is. De ha beépülős a csapat kiiktathatják az ellátmány részét, vagy tökretehetnek gépezeteket amelyeket épp szállítanak a csatába. 

[Rayen Reval]

Quintus, mi többször játszottunk hasonlót és mivel a gyermekkorom jelentős részében játszottam Heroes of Might and Magic játékokat, így annak a példájára meséltem a csatát.

Ez azt jelenti, hogy minden egységet egyetlen karakter jelöl, ahol az ÉP az egységben lévők számát jelöli. Túlütésnél duplázódott a sebzés. Minden másban tartottuk magunkat a normál harcrendszerhez.

-A túlerő szabályt az Ép-k alapján viszonyítottuk. 

-Célzott támadás irányulhatott a csapat vezérére, frontra, oldalakra.

-Az NJK-k bátorsága táblázat központi elemet kapott.

Alapvetően arányaiban azt mondanám hogy 60%-ban 1-2. szintű csapatok lennének 30%-ban 4-5. szintű és a maradék 5-5% lenne ennél magasabb, vagy varázshasználó. Persze ez népenként és csatánként eltérhet, de nálam jellemzően ritkaságszámba mennek a varázshasználók.

12. szinten valószínűleg a csapatot nem mesélném bele én sem a csatába, valamilyen egyéni küldetésben kellene helytállniuk, ami önmagában eldöntheti a csatát. ( Pl. közvetlenül a parancsnoki sátor megtámadása, vagy a saját védelme)

Ha minden áron a csata sűrűjébe akarnának menni, akkor ők a saját értékeikkel szállnának szembe a fentebb vázolt csapatokkal. Ha pedig még fel is ismerik őket, hogy ők valamilyen félisteni kalandozók, akkor mindenképpen kiemelt figyelmet kapnának.  

A "félisteni" karakterek azért élték túl eddig, mert gondolkodtak, így ők sem mennek szembe egy íjász századdal, vagy egy varázsló egységgel, hacsak nincs eleve valami tervük.  Vagy csak ők a KM kedvencei, akkor meg úgyis mindegy...  

Gyanítom nem a legjobb megoldás, de nálunk működött.

 

 

[Rodrigo]

Mi az utóbbi 1 évben játszottunk nagyobb ostromot. KB 5-6000 katona egy szigeten, ebből 5-600 nemes és a túlerőben lévő karagokat (codex korgjai) kellett feltartani míg meg nem jött a légió (40-50 nap). A sziget annyiban volt speciális egy tóországban, mint egy nagyobb szoros, völgykatlan a szárazon..

A lényeg: a normál csaták inkább egy epic leírás volt a km részéről, mint kockadobálás, míg a speciális küldik és a csata közti idők adták a játékot. Mágikus tűzgömböket hajigáló hajókon való rajtaütés, kémkedés, élelemszerzés, illetve pl a "medvególemek" elleni harc le lett játszva (ami kihívás volt) . Meg a kiiktatott papok és gyógyítók helyett is mi biztosítottuk a gyógyítást, halottbúcsúztatást, míg meg nem jött az erősítés. Utóbbiak saját kezdeményezés, előbbi a rangidős főnemes utasítása. Még volt energiánk suttyomban az ellenséges háznak is keresztbe tenni. 

A lényeg szvsz a hangulat volt. Nélkülözés, fáradtság, kialvatlanság, hullahegyek. Ezek egyfelől hosszútávon faragják a félisteni tulajdonságokat, értékeket, másfelől alkalmat adnak szerepjátékra. Frankó morális vekengést lehet okozni a karakternek, mikor 2 támadó hullám között, a bizonytalan hosszúságú szünetben döntenie kell, hogy kipiheni magát (bele ne haljon valamibe, amit amúgy simán kezel) vagy megment x sebesültek, esetleg egy misével lelkét önt párszáz emberbe, hogy kisebb legyen a következő veszteség. Lehet azon is törpölni, ha egy idióta főtiszt alá kerül az emberfia, akinek minden is fontosabb, mint az emberei élete. Háborúban a zendülésért nem ejnye-bejnye jár. Aztán ha véletlenül csapatokkal kell sakkoznia az emberfiának, akkor igenis százak(, ezrek?) halnak meg akkor is, ha jól csinálja. Hát még ha rosszul. Bizonyos beállítottságú személyeknek ez is még terhelő tud lenni. Ja és olyat is lehet, amin látszik, hogy öngyilkos, de a kis esélyű siker esetén a köz óriásit nyer. Elvállalják, ha látják hogy tényleg reménytelen akkor is megpróbálják...

Egy szó mint száz ha fogékony rá a banda, akkor el lehet vinni ebbe az irányba is. Nyilván ilyenkor is csörög a kocka, röpködnek a szerelemvarázsok, meg ami amúgy is szokott 😀

[Cundior]

Van egy jó háború rendszer, az Against the Darkmaster szerepjátékban, amit mi egy kicsit módosítottunk is. Leírom, hátha meríteni lehet belőle. A lényeg, hogy a csata mindennek a középpintjában áll, az a kiteljesedése a történetnek, de nem a történet maga.

A karakterek egy helyzetbe kerülnek, ahol majd a csata zajlani fog, és nekik lehetőségük van erre felkészülni. Felderíteni, kémkedni, leszámolni az ellenfél kapitányaival, szabotálni az utánpótlásukat, vagy épp megszervezni a saját védelmüket, szövetséges csapatokat toborozni, és így tovább, bármi, amit ki tudnak találni.

Ezek jelentik magát a kalandot, bizonyos dolgok ki vannak dolgozva, mondjuk akár egy egész alkalmas nyomozás, az áruló leleplezésére, de lehetnek improvizatív dolgok is, ha a játékosok meglepik a mesélőt valamivel. 

A lényeg hogy számolni kell a sikeres erőfeszítéseket, de opcionálisan a sikerteleneket, vagy a kihagyottakat is. Kihagyott alatt azt értem ha a játékosoknak nem jut eszükbe valami fontos, amit a mesélő betervezett.

Először meg kell határozni a csata nehézségét 1-10-ig (1-3 nagyjából hasonló erők, 4-6 az ellenfél jelentősen erősebb, 7+ kétségbeesett küzdelem), majd ebből kivonni a sikeres tetteket (esetleg hozzáadni a sikerteleneket, de az eléggé nehezíti a dolgukat) és ha eléri a szám a 0-t, akkor a játékosok győztek. 

Felmerülhet a kérdés, hogy miért nincs olyan, ahol a játékosok oldala sz erősebb, de a válasz egyszerű. Azért nincs, mert akkor a játékosok beavatkozása nélkül is győznének, és így nincs sok értelme bármit is tenni. Az a lényeg, hogy a tetteik számítsanak. 

A csatában való részvétel is ilyen pontokat eredményez (mint a felkészülés), de nem kell kidobálni a harcot, csak egy próbadobást tenni. Gyógyításra, csapatvezetésre, harcra vagy bármire, amivel a karakter foglalkozik az összecsapás alatt. Egy egyszerű dobás, siker vagy sem (persze az más rendszet), tehát nem kell 20-30 harcot végigszimulálni (persze, ha van rá igény, akkor lehet). 

Ha a szám a végén nem 0, akkor az ellenfél győz, de fontos a mérték. Ha a végeredmény 1-3, akkor az ellenfél bár győzött, de hatalmas a veszteségük, meghalt a vezérük, vagy nem sikerült elérni a céljukat (a vesztes oldal sikeresen elmenekült, elvitte az áhított zsákmányt berobbantotta a kastélyt,...). Ha 4-6, akkor a vereség nem olyan súlyos (a karakterek elérhettek valamit, ami fontos nekik), de már egyértelmű. Ha 7+, akkor teljes a vereség, a karakterek sérültek, fogságba esnek, az ellenfél kezére kerül minden, vagy a helyzettől függően bármi. 

Opcionális szabály, hogyha a vége nem 0, de a mesélő úgy érzi, hogy elcsúsztak a dolgok, dobathat K10-et, és ha a játékosok fölé dobnak az értéknek, akkor egyel csökken a kategória, de ez csak akkor jó, ha rosszul lettek belőve a dolgok, alapvetően nem ajánlom. 

Ez így kicsit furcsán hangzik, de nagyon jól működik. Fontos, hogy ez a számolgatás ne mechanikus legyen, mint egy független mini játék, hanem olyan valami, ami hagyományos szerepjátékot segíti. A játékosoknak nem is kell erről tudni, ők kalandozzanak, tervezgessenek, készüljenek, szóval játszanak. 

[tetra]

10 órával ezelőtt-kor Cundior írta:

Ha a szám a végén nem 0, akkor az ellenfél győz, de fontos a mérték.

Pont ezért lehet értelme a 0 alatti értékeknek is, ahol a játékosok oldala az erősebb. Oké, hogy valószínűleg megnyerjük a csatát, de lehet javítani rajta, csökkenteni a veszteségeket, noch dazu megakadályozni az ellenfél szabotázstevékenységeit, hogy 0 alatt is maradjon az az érték.

[MagyarGergely]

Üdv!

@Quintus, az Amundok könyvében van egy csata-szimulátor rendszer, maximálisan szerepjátékos szempontok alapján kialakítva, és tesztelték is a Krónikások. 122. oldal. Javaslom, nézd meg azt, ha más nem, alapnak, ötletadónak jó lehet. 

[Kate]

Sziasztok!

 

Segítséget szeretnék kérni.

Ti hogy oldjátok meg, hogy a karakterek azonos szinten maradjanak ?

Játékosként és KM-ként is zavar ha egy játékos nagyon elhúz, vagy lemarad a többihez képest. (Jó kivéve az elején, hiszen a varázshasználók több TP-t kapnak a varázslatokért, de az kb 5.-6. szinten egyensúlyba szokott jönni.) De én pl igyekszem hasonló Tp-n, de legalább szinten tartani  a játékosaimat. 

Ez nem mindig jön össze. Van aktívabb játékosom, és kevésbbé. Igyekszem, hogy ne húzzon el senki, de nem is mondhatom hogy most TP-d van emiatt nem kapsz most. 

Erre esetleg ötlet ?

Játékosként is van olyan játék ahol előrébb vagyok kicsit mint a többiek egy csapat társammal, nem kirívóan, de olyan is, ahol magas szinten vagyunk (10+) de fele annyi TP körül járok mint a többiek, 1-2 szinttel le is vagyok maradva. (Pedig aktív játékos vagyok)

Hol az egyensúly? 

Ti hogy csináljátok?

[MagyarGergely]

Üdv!

Szerintem az, hogy a KM egyenlő esélyt ad érvényesülni minden játékosnak, biztosítja azt, hogy mindegyik tud teljesíteni, tehát mindegyikük kaphat Tp-t. Apró különbség nyilván lehet, de nem igazán számít. Ha egy játékos teszem az nagyon elhúz, azaz valószínűleg lejátszik mindenkit, mindig ő szerepel, az valahol KM-i hiba is, hiszen neki kellett volna a többieket is hagyni érvényesülni. Szerintem a Tp eleve valamiféle mérőszám, jutalom, tehát eleve vele ellentétes, ha azon kínlódunk, hogy mindenki azonosat kapjon... aki jó, kapjon, aki nem, ne. Ez óhatatlanul elhúzást fog eredményezni. De még így is figyelni kell majd arra, hogy minden karakter érvényesülhessen. Általában aki nagyon passzív, azt is játszatni kellene, de ha ő "nem akar", akkor általában az sem fogja zavarni, hogy a többiek 20. Tsz-en ütik a sárkányt, míg ő még mindig csak zárat nyitogat - kis, na jó, sok túlzással. Van, aki ezt élvezi. 

Általában minden csapatban akad vezéralak, aki viszi az egészet, aki a húzó erő, aki a legtöbbet játszik... már, ha hagyjuk. Egy kicsi nem baj, minenhol kell a vezető - általában ők a társaságban is azok, akik a vállukon viszik a csapatot. Ez még nem baj. De egyrészt neki magától is hagynia kelle játszani a többieket, ha ehhez nem elég profi, meg kell nevelni, és a KM-i feladatok közé tartozik az ő esetleges korlátozása is, hogy a többiek is szót kaphassanak. Ha más nem, akár játékon kívül is beszélni kell vele, mert ha nagyon ellehetetleníti a többieket, az nem jó. 

Érdemes a témában megnézni a játékegyensúly értelmezését, fogalmát - van erről néhány cikkünk - és magáról a Tp osztásról is, mert abban is nagyon eltérő álláspontok és szokások vannak, márpedig ez hozza magával a probléma eltérő értelmezését és esetleges megoldását is. 

[tetra]

8 órával ezelőtt-kor Kate írta:

Jó kivéve az elején, hiszen a varázshasználók több TP-t kapnak a varázslatokért

Ez milyen játék? Mert ha ETK, akkor háziszabály szaga van.

8 órával ezelőtt-kor Kate írta:

fele annyi TP körül járok mint a többiek

Én szimplán ugyanannyi Tp-t osztok ki mindenkinek. Egyéni jutalmak, ha vannak, akkor nem szignifikánsak a fő események jutalmához képest. Leszállítják a sejk lányát: 1000 Tp. A Fejvadász közben valami extrém egyedi módot talált a képzettségeinek a kihasználására? 10 Tp.

Érdekes módon ez MAGUS-ban például nem is akkora probléma, mert a karakterek közötti egyensúlyt sosem tartotta a rendszer fontosnak, így el is lehet engedni a gondolatot. Mivel az emberi ellenfelek skálája véges, ezért simán jól lehet játszani akár kevert partikban is, egy első szintű karakter is tud érvényesülni a 10. szintűek mellett valamennyire, ami egyáltalán nem igaz a legtöbb d20 rendszerben. Már feltéve, ha nálatok az emberek tényleg nem erősödnek a kalandozókkal együtt, mint egy gagyi számítógépes szerepjátékban.

[Cundior]

Nálunk mostanában teljesen kikopott ez a Tp-ért való játszék. Úgy értem, megvan annak is a varázsa, hogy csinálsz valami jót, és ezért kapsz jutalmat, de ezt az általad írt probléma mellet (eltérő szintek, ami amúgy nem is feltétlen probléma) más okokból sem szerettem soha. Bár túlzó példa, de régi AD&D-s csapatommal (20+ éve) minden játék utolsó órája azzal telt, hogy felsoroltuk még azt is, hogy a karakterünk lecsapott egy legyet, hátha jár a +1Xp.

Remélem nem fogalmazok rosszul, nem úgy értem, hogy régen rosszul játszottunk, de most fejlődtünk és már jól. Ez két egyenlő értékű elképzelés, de inkább a másik jött be nekünk, ahol a játékot élvezzük, önmagáért cselekszünk, teszünk különös, vagy önfeláldozó dolgokat, vagy személyesítjünk meg a karakterünket, nem Tp-ért. Persze néha van egy kis plusz, ha a helyzet úgy kívánja, de az egységes osztás nekünk tökéletesen megfelel. 

Egy apró érdekesség, amivel még nekem sem sikerült tökéletes megbékélnem, egy másik csapattal most a The One Ring új kiadásával játszunk (ajánlom mindenkinek!), ahol a karakterek játékóránként kapnak +1 adventure és skill pontot (ott nincsenek szintek). Sokan szeretik, és szerintem is jól működik, mert akiknek fontos a Tp, azok számára is a játék maga kerül előtérbe. Nem szükséges dominálni a játék alatt, eluralni a jelenetet, vagy ha a csapat egész alkalom alatt a Pajkos Póniban ücsörög, az sem "fölösleges", elpocsékolt játék, ha élvezik, miért ne?

Persze ez az ücsörgés szélsőséges példa, az nyilván nem fejleszt sokat (bár ott is lehet számos szociális kihívás, lehet azért ellesni ezt-azt), de a karakterek, ha nem is győznek le Balrogokat, utaznak, új helyen járnak, találkoznak valakivel, szóval néha jobban, néha kevésbé, de folyamatosan fejlődnek, és ennek az állandó haladásnak az arányos, folyamatos kiosztása, kicsiban nézve furcsa, nagyben nézve tökéletes. 

Röviden összefoglalva, ha zavar a karakterek közti eltérés, adj azonos Tp-t, ha különbözőt akarsz adni, akkor ne zavarjon, hogy különböző mennyiséggel rendelkeznek. Lehet félreértem, de úgy látom két lovat akarsz megülni egyszerre. 

[Kate]

On 2022. 06. 28. at 7:44-kor MagyarGergely írta:

Egy kicsi nem baj, minenhol kell a vezető - általában ők a társaságban is azok, akik a vállukon viszik a csapatot. Ez még nem baj.

Ezzel a részével nincs is baj

Játék egyensúlyos részt átnézem mégegyszer, köszönöm. 

On 2022. 06. 28. at 7:45-kor tetra írta:

Ez milyen játék? Mert ha ETK, akkor háziszabály szaga van.

Én szimplán ugyanannyi Tp-t osztok ki mindenkinek. Egyéni jutalmak, ha vannak, akkor nem szignifikánsak a fő események jutalmához képest. Leszállítják a sejk lányát: 1000 Tp. A Fejvadász közben valami extrém egyedi módot talált a képzettségeinek a kihasználására? 10 Tp.

 

Igen, nálunk a varazslatokért jár TP. Minél többször használod, mimdig kevesebb majd a végén már nem kapsz.

 

Érdekes TP osztási rendszer, ez tetszik amúgy

Az emberek nem, (vagy nem feltétlen, kivéve ha mondjuk ő a "fő boss"), de mindig van erős ellenfél. Pl kis sárkány is volt, különböző elő holtak és a Bestiárium véges vagy végtelen tárháza  szóval nálunk számít a szint. 

On 2022. 06. 28. at 8:38-kor Cundior írta:

Nálunk mostanában teljesen kikopott ez a Tp-ért való játszék. Úgy értem, megvan annak is a varázsa, hogy csinálsz valami jót, és ezért kapsz jutalmat, de ezt az általad írt probléma mellet (eltérő szintek, ami amúgy nem is feltétlen probléma) más okokból sem szerettem soha. Bár túlzó példa, de régi AD&D-s csapatommal (20+ éve) minden játék utolsó órája azzal telt, hogy felsoroltuk még azt is, hogy a karakterünk lecsapott egy legyet, hátha jár a +1Xp.

Remélem nem fogalmazok rosszul, nem úgy értem, hogy régen rosszul játszottunk, de most fejlődtünk és már jól. Ez két egyenlő értékű elképzelés, de inkább a másik jött be nekünk, ahol a játékot élvezzük, önmagáért cselekszünk, teszünk különös, vagy önfeláldozó dolgokat, vagy személyesítjünk meg a karakterünket, nem Tp-ért. Persze néha van egy kis plusz, ha a helyzet úgy kívánja, de az egységes osztás nekünk tökéletesen megfelel. 

Egy apró érdekesség, amivel még nekem sem sikerült tökéletes megbékélnem, egy másik csapattal most a The One Ring új kiadásával játszunk (ajánlom mindenkinek!), ahol a karakterek játékóránként kapnak +1 adventure és skill pontot (ott nincsenek szintek). Sokan szeretik, és szerintem is jól működik, mert akiknek fontos a Tp, azok számára is a játék maga kerül előtérbe. Nem szükséges dominálni a játék alatt, eluralni a jelenetet, vagy ha a csapat egész alkalom alatt a Pajkos Póniban ücsörög, az sem "fölösleges", elpocsékolt játék, ha élvezik, miért ne?

Persze ez az ücsörgés szélsőséges példa, az nyilván nem fejleszt sokat (bár ott is lehet számos szociális kihívás, lehet azért ellesni ezt-azt), de a karakterek, ha nem is győznek le Balrogokat, utaznak, új helyen járnak, találkoznak valakivel, szóval néha jobban, néha kevésbé, de folyamatosan fejlődnek, és ennek az állandó haladásnak az arányos, folyamatos kiosztása, kicsiban nézve furcsa, nagyben nézve tökéletes. 

Röviden összefoglalva, ha zavar a karakterek közti eltérés, adj azonos Tp-t, ha különbözőt akarsz adni, akkor ne zavarjon, hogy különböző mennyiséggel rendelkeznek. Lehet félreértem, de úgy látom két lovat akarsz megülni egyszerre. 

Azokat nem ismerem.

Nem, csak játékos és KM is vagyok, amit KM-kênt próbálok elérni, játékosként zavar ha nem úgy van. Nemtom melyik a jó, emiatt voltam kíváncsi a ti véleményetekre.

 

Köszönöm a válaszokat!

 

[Darabolo]

On 2022. 06. 27. at 23:20-kor Kate írta:

átékosként is van olyan játék ahol előrébb vagyok kicsit mint a többiek egy csapat társammal, nem kirívóan, de olyan is, ahol magas szinten vagyunk (10+) de fele annyi TP körül járok mint a többiek, 1-2 szinttel le is vagyok maradva. (Pedig aktív játékos vagyok)

Még az élmezönyben vagy. Egyenlőre nem volt szintlépés, amíg haza nem értek nem lesz és ki tudja mi történik akkor. A jelen állás szerint a lovag 11-es (13 lesz szintlépéssel), Te 11, a slan pedig 10-es szintü. Tehát akkor se te leszel az utolsó, ha inenntől nem adok tp-t. Tény a slnahez képest feleannyi tp-d van mégis felette álsz egy szinttel. Nem látom a hibát. Ha azonos tp-n állnátok, te magasan 4-5 szinttel mindenki felett állnál. Az eggyensúly lenne?

On 2022. 06. 28. at 7:44-kor MagyarGergely írta:

Szerintem az, hogy a KM egyenlő esélyt ad érvényesülni minden játékosnak, biztosítja azt, hogy mindegyik tud teljesíteni, tehát mindegyikük kaphat Tp-t

Ez megtörténi, majd meggebedek, hogy így legyen és most nem rólad van szó @Kate. Folyamatosan egyéni feladatokat adok a leglemaradottabnak, de ha ignorálja, vagy csak átlépi a dolgot akkor én nem vagyok hajlandó csak jófejségből egy szinten- tp-n tartani a többiekkel.

On 2022. 06. 28. at 7:45-kor tetra írta:

Leszállítják a sejk lányát: 1000 Tp

Ez jó lehetne, ha mindenki közel ugyanannyira részt venne a kalandban, de ha az egyik fél csak dísznek van ott azzal nem tudok mit tenni és nem fogom a többiekhez hasonlóan jutalmazni.